|
HÍREK
|
- Új városvezetésre van szükség! - A kaposvári székhelyű vállalkozások valódi előnyt fognak élvezni! - Komplex, energia-megtakarítást eredményező intézmény-felújítást! - Vissza kell állítani az oktatási intézmények autonómiáját! - A kiegyensúlyozott településfejlesztés eredményezhet bővülő foglalkoztatást! - A nyereség és az alacsony közszolgáltatási díj nem zárja ki egymást! - Versenyképes kereskedelmet és szolgáltatást! - A szociálisan rászorultak lakhatását új alapokra kell helyezni! - Nyílt, kiszámítható, szakmailag felkészült városvezetést!
A Szita Károllyal elégedetlen - praktikusan gondolkodó - kaposváriak közül többen megkérdezték: miért lenne jó nekünk, ha a jelenlegi kormánypárt „színétől” eltérő polgármestert választanánk? Nem gondolom-e, hogy a központi támogatásoknál hátrány éri a várost, ha ellenzéki polgármestere lesz a városnak? A kérdés valóban kézenfekvő, mert sokan állítják, a „színazonosság” több támogatást hozhat a „konyhára”, több pályázat kaphat kormányzati támogatást. Ha ez igaz lenne, akkor Kaposvár adósságszolgálata az „elmúlt nyolc év alatt” nem nőtt volna közel 30 milliárdra. Azaz, ha a város az elmúlt években (különösen 2010-ig) nem nyert volna a pályázatokon, a fejlesztésekre nem kapott volna a központi (kormányzati, illetve uniós) pénzt, akkor az önrészre fedezetet nyújtó hitelekre (kötvénykibocsátásra) sem lett volna szükség. Az pedig bizonyíthatóan nem igaz, hogy a város a „központi elvonások” miatt kényszerült hitelfelvételre (kötvénykibocsátásra). Egyetértek Szita Károllyal, aki a 2002-es vesztes országgyűlési választások után, az őszi önkormányzati választások előtt azt nyilatkozta, „a polgármester nem az ellenzéké vagy a kormánypártoké, hanem a városé. Kaposvár fejlődése eddig sem volt, s ezt követően sem lesz kormányfüggő. Kaposvárt eddig sem és ezt követően sem a kormányok, hanem az itt élők építik.” Miért lenne most másként, figyelembe véve azt is, hogy a települési polgármesterek szerint átláthatóbb, igazságosabb lett a települések finanszírozása.
Nem vitatható, hogy az elmúlt négy évben tovább épült, szépült Kaposvár. A messziről jött idegen okkal csodálkozik rá a belvárosra, az új létesítményekre. Nem vitatható az sem, hogy a szemet gyönyörködtető városképi változások nem jelentenek gazdasági fejlődést. Nem vitatható, hogy a rövidlátó, „szavazatszerző” várospolitika eredményeként egyre mélyülő pénzügyi-, gazdasági-, szociális feszültségek jöttek létre, a szökőkutak-, a virágok-, a fesztiválok városa nem ad perspektívát sem a fiataloknak, sem az középkorúaknak. Szita Károly regnálása első éveiben – felhasználva az ellenzékkel, politikai ellenfeleivel folytatott konzultációkon szerzett tapasztalatait (volt, amikor az mszp frakció üléseire is elment) - jó érzékkel látott neki a belváros átalakításának. Teraszos, szökőkutakkal díszített sétáló utcákat hozott létre, kialakította a Kossuth teret, amely lehetőséget ad a városi ünnepségek, kulturális rendezvények lebonyolítására. A város idegenforgalmi vonzerejének növelése érdekében megépítette az ország legnagyobb vízfelületű élményfürdőjét és felvállalta több kulturális fesztivál szervezését. Megteremtette ennek intézményi hátterét is (Együd-Agóra, Szivárvány Zenepalota). Jelenleg azon dolgozik, hogy európai színvonalú utak- és járdák legyenek Kaposváron, átalakuljon a város közlekedési központja, felújításra kerüljön a vasútállomás épülete is. „Kaposvár folytatja a már megkezdett munkát, ezzel kialakítva saját maga városállamát, megteremtve a saját szükségleteit, a többletet pedig értékesíti.” Miközben Kaposvárt a Dél-Dunántúl logisztikai központjává akarja fejleszteni. „Erős város Kaposvár”. 2013 elején azt ígérte, hogy „biztonságos és kiegyensúlyozott évnek vág neki Kaposvár, új lendületet kap a város”. Ugyanakkor első ízben ismerte el, hogy a négy éves program a ciklus végéig nem megvalósítható: a „Kaposvár a legfontosabb” címet viselő várospolitikai programunk határozza meg az évtized végéig megvalósítandó feladatainkat.
A 2014. évi költségvetés elfogadásakor megerősítette, a „Kaposvár a legfontosabb” címet viselő várospolitikai program csak erre az önkormányzati ciklusra eső feladatainak megvalósítására van lehetőség. Csupán az nem derült ki, hogy a négy éves program mely feladatai voltak a „kiválasztottak”? A nyomasztó adósságállomány arra kényszerítette a városvezetést, hogy a városműködtetéstől vonjon el milliárdokat és a beruházások befejezéséhez használja fel. Kaposvár gazdasági motorjának tartott „Kaposvári Modell” – az önkormányzat pénzügyi nehézségei miatt – „kimúlt”. Helyette jött a brutális, közel 700 milliós - elsősorban a vállalkozások terheit növelő - adóemelés és a város költségvetésének egészét érintő, több mint 6 milliárdos kiadáscsökkentés, munkahelyek tömeges megszüntetése. A polgármester kénytelen volt törölni a szótárából a korábban „bevált” szlogent, mely szerint „a bajban adni kell és nem elvenni.” Kaposvár közel 30 milliárdos adósságszolgálatát hiába vállalta át a kormány (az egyik zsebéből áttette a másik zsebébe), a város mozgástere érzékelhetően nem nőtt, a beruházások finanszírozási problémáinak a megoldása ma is csak a működési költségvetés terhére oldhatók meg.
Az aránytévesztések, a feszültségek forrása az, hogy a városfejlesztés nem Kaposvár közép- és hosszú távú településfejlesztési tervei mentén történik, hanem a négyévenkénti politikai szempontok, a mindenkori pályázati lehetőségek, és a spontán jelentkező, gyakran változó kormányzati szándékok szerint. A realitásérzék hiányát mutatta, hogy Szita Károly 2007. elején arról nyilatkozott, „több mint 67 milliárd forintot szán Kaposvár városfejlesztésre az elkövetkező két évben”, igaz egy évvel később már csak 55 milliárdos fejlesztésről „vizionált”. Az elmúlt húsz év „eredményei” közé tartozik, hogy 2007 után meglódult az adósság állomány (illetve adósság szolgálat), annak ellenére, hogy az önkormányzat eladott mindent, ami nem volt „lebetonozva és leláncolva”. A közgyűlés a „Cselekvési Terv”-ben rögzített feladatok-, az „Új munkahelyek, új utak, új otthonok” címet viselő négyéves városfejlesztési programban szereplő fejlesztések megvalósítása, az uniós fejlesztések önrészének biztosítása érdekében 9.000 milliós hitelt vett fel és 5.200 millió forint összegű, deviza alapú kötvényt bocsátott ki (ami lényegét tekintve szintén hitel). Az „Új munkahelyek, új utak, új otthonok” címet viselő, 2006. és 2010. közötti időszakra szóló, négyéves városfejlesztési programban szereplő fejlesztések jelentős része csak ígéret maradt. Ezért a következő ciklusra csak a korábbi programnak kellett új nevet választani. Így született meg a „Kaposvár a legfontosabb” nevet viselő, 2011. és 2014. közötti időszakra szóló, négy éves program. Azonban közel nyolc év sem volt elegendő arra, hogy a 2006 végén, 2007 elején elhatározott - majd 2008 őszén a gazdasági vállságra hivatkozva „előrehozott” - fejlesztések többsége megvalósuljon: a Csiky Gergely Színház - a jelenlegi miniszterelnök által megígért - felújítása, a Sportcsarnok bővítése és felújítása, a Desedai Vizi sporttelep felújítása, a Desedai gyermektábor megépítése. Egyetlen szociális bérlakás nem épült, és az idősek gondozó háza sem épült meg. Nem került sor a tervezett intézmény felújítási program megvalósítására, az intézmények energia megtakarítást célzó fejlesztésére sem. Az oktatási intézmények esetében többnyire csak az üzemelést gátló, azonnali beavatkozást igénylő munkákra jutott pénz. Pedig a 2007.-ben elhatározott beruházások között jelentős számban voltak olyanok, „amelyeket akkor is megvalósítunk, ha nem kapunk rá támogatást”.
Elmaradt a szocialista kormánytól ingyen kapott és 1,2 milliárdért azonnal eladott volt Füredi II. laktanya üres ingatlanának a beépítése, az ingatlan északi területére tervezett - a távhődíj 20 százalékos csökkentését ígérő - biomassza üzem megépítése is. Elmaradt 3000 munkahely létesítésével együtt járó taszári repülőtér hasznosítása, az előző kormány által megkezdett 67-es út gyorsforgalmivá történő átalakításának a folytatása. Ígéret maradt a Vár utcai tömb beépítése, az Interspár áruház megépítése a 61. sz. út déli oldalán, valamint a Kapos Hotel átépítése négycsillagos szállodává.
A 2007. elején eldöntött fejlesztések egy része csak ebben az évben valósult meg: például a Deseda tó komplex turisztikai fejlesztése, a kerékpárút megépítése, a szociális rehabilitációk (Domus és környéke, és a Szentjakabi városrészben). Csak tizenöt évet késett az új Terhes gondozó- és Családsegítő Központ kialakítása. A felsorolást még lehetne folytatni. Egyetlen termelő beruházás nem valósult meg. A beruházások döntő többsége nem hozza, hanem viszi a pénzt. Az aránytévesztő beruházások elképzelhetetlen mértékben megnövelték a városüzemeltetés költségét, annak ellenére, hogy Szita Károly azt ígérte „csak olyan beruházásokat hajtunk végre, amelyek meg fogják termelni a befektetés költségét.” Naponta tapasztalható, hogy egyre nagyobb pénzügyi problémával küszködik a városüzemeltetés. Az „érdemek” között kell megemlíteni, hogy elhitette a kaposváriakkal, a túlköltekezés, a költségvetési egyensúlyt felrúgása a az ő érdeküket szolgálja. Az Állami Számvevőszék vizsgálata sem hagyta szó nélkül a 2010.-ig folytatott beruházás-politikát. A városvezetés az elmúlt évtizedben az új beruházások, a minden hónapra egy szalagátvágás bűvöletében élt, miközben a közbeszerzéseket a verseny korlátozása, a helyi vállalkozások tudatos kiszorítása jellemezte: „építőipari vállalkozásaink ereje ma még nagyobb volumenű munkák fővállalkozói szerepvállalását nem teszi lehetővé. Meg kell erősödniük vagy összefogva alkalmassá kell válniuk a nagyobb beruházások elnyerésére is”. Az „alkalmasság” mércéje 150 millió forint. Pedig a sportszerető polgármester tudhatná, a feltörekvő tehetségek beépítése, megerősödése, a magasabb szintű teljesítmény elérése a kapott lehetőségektől függ. Kétségtelen, a kormánytól kapott, a választási évnek szóló, 3 milliárdos, egyszeri pénzügyi támogatás lehetővé tette a „történelmi léptékű” út- és járda felújítási program megkezdését, valamint azt, hogy a kaposvári vállalkozók bizonyítsák, nagyobb feladatok megoldására is képesek. Az elmúlt négy év alapvető változásokat hozott az önkormányzat életében, a gazdálkodás keretei alapvetően megváltoztak. Több, új, sarkalatos törvény született: önkormányzati törvény, államháztartási törvény, közoktatási törvény, megalakultak a járások, több területen változott Kaposvár város feladata és hatásköre. A kormány a várostól – a korábbinál jelentősebb – összegeket vont el. Kaposvár (is) vesztesen került ki az átalakulásból. Az új feladatfinanszírozási rendszerben a kormány nem biztosítja a kötelező feladatok ellátásához szükséges pénzt. Az önkormányzati választásokon azoknak a torz állapotoknak a fennmaradásáról kell dönteni, amelyeket - a városáért két évtizede rendkívül sokat dolgozó - polgármester hozott létre. Azért kell mást választani, mert, aki előidézte a jelenlegi helyzetet, az már nem képes váltani, csak ugyanazt a szemléletet tudja képviselni. A változatlanságot bizonyítja, hogy „Kaposvár a legfontosabb” címet viselő várospolitikai program továbbra is arról szólt, hogy „nem mondunk le a 20 hektáros Cseri közpark játékparkká alakításáról”, „változatlan szándékunk, hogy a volt gabonatárolóból, a Nostrából ifjúsági és szórakoztató központot építsünk”, továbbá „minden évben építünk egy új szökőkutat” (Matolcsy György: „a szökőkutak nem hoznak létre munkahelyeket”).
Új városvezetésre van szükség!
Ha nem lesz változás, ha marad minden a régiben, csökken Kaposvár esélye a felzárkózásra, város társadalmi-gazdasági leszakadása tovább folytatódik.
Én tudok változtatni. Van közigazgatási tapasztalatom, ismerem az önkormányzat gazdálkodását, ismerem Kaposvár lehetőségeit. Gazdasági vezetőként már bizonyítottam, hogy tudok gazdálkodni. Tudom, hogyan lehet a kaposvári vállalkozások számára piacot biztosítani és így új munkahelyek létrehozásához a feltételeket megteremteni. Képviselői munkám során bizonyítottam, hogy a meglévő értékek megóvását, karbantartását, felújítását ugyanolyan fontosnak tartom, mint az új érték létrehozását. Nem készítek szavazatszerző, ígéretekkel teli programot. Nincs rá szükség. Az önkormányzatnak több, egymásra épülő, a város társadalmi, gazdasági életét átfogó, aktualizált tervei vannak. A tervekben leírt - a társadalmi, gazdasági környezethez, a pénzügyi lehetőségekhez igazított - feladatok adják a következő évek munkáját. Az elmúlt két évtized városfejlesztésének elemzése, az előttünk álló feladatok meghatározása során azzal kellett szembesülnöm, hogy a város gazdasági fejlődését meghatározó területeken érdemi előrelépés nem történt. Ezért is tartom fontosnak, hogy a Kaposváriak megismerjék véleményemet az életüket befolyásoló, a város gazdasági fejlődését meghatározó legfontosabb kérdésekről, feladatokról. Vegyük sorba őket.
A kaposvári székhelyű vállalkozások valódi előnyt fognak élvezni!
Az önkormányzati megrendelések évente 7-8 milliárdos piacot jelentenek a vállalkozások számára. Ez a piac a kaposvári vállalkozóké lesz. Miközben két évtizede erős kaposvári gazdaság ígéretét halljuk, miközben a város gazdasági teljesítménye érzékelhetően nem fejlődött, a vállalkozások száma a 2006. évi 10.136-ról 2013-ra 8.500-ra csökkent. Az iparűzési adóbevételek változása – az infláción kívül – egy-egy cég kiugró teljesítményének, illetve az önkormányzat beruházásait korlátozó kormányintézkedéseknek köszönhető. Megjegyzem, hogy a kaposvári vállalkozások száma a „gazdasági válság” első éve, a 2009. évi 7947-ről nőtt 8500-ra, bizonyítva, hogy a gazdasági válság a fejletlen régiókra, megyékre, városokra (így Kaposvárra) nem, vagy csak alig volt hatással. Az Ipari Parkba hat vállalkozás betelepítésére kaptunk ígéretet, egy sikerült, az is csak most kezdte meg a dolgozók felvételét. A távhő díjának 20 százalékos csökkentését ígérő biomassza üzem-, az almalét előállító üzem létesítése újabb éveket csúszik. Minden eddigi programban azt olvashattuk, hogy „az önkormányzati megrendelések 80-90%-át a kaposvári vállalkozások kapják”, ugyanakkor az elmúlt másfél évtized közbeszerzési eljárásainak nyertesei között elvétve találni kaposvári céget. A kaposvári építőipari piacot korábban Vegyépszer, Kipszer, Hérosz, Hódút, Aquaplusz, OTP Ingatlan uralta, most pedig a ZÁÉV és az általa alapított „aktatáskás cég”, a „Z Kaposvári Építőipari Kft viszi el a munkák többségét. Ebben az évben a budapesti székhelyű ViaNova ’87 Zrt. kapott jelentős munkákat. 2006. és 2010. között az építési beruházások alig 15 százalékát kapták meg a kaposvári vállalkozások. Az önkormányzati adatok szerint javult a helyzet, mert 2013.-ban már 23 százalékra sikerült „felküzdeni” a helyiekre vonatkozó mutatót. Tehát lényegi változás nem érzékelhető, a munkák döntő hányadát továbbra is a megyén kívüli-, vagy azok kaposvárinak álcázott „aktatáskás” cégei kapták. Szolgáltatás megrendelés terén hasonló-, az árubeszerzés terén még elkeserítőbb a helyzet.
Ha hinni lehetne a nyilatkozatoknak, mely szerint a város történetének legnagyobb, a közel 2 milliárdos út- és járda felújítási programját kizárólag kaposvári vállalkozások végzik, akkor „történelmi áttörésnek” lehetnének tanúi a kaposváriak. Csupán azt ne kérdezzék, hogy a ViaNova ’87 Zrt. (Budapest) hogy került például a Széchenyi térre, a Honvéd, a Hársfa, az Irányi Dániel és a Dózsa György utcákba? Ők kaptak megbízást a Városliget teljes – funkcióbővítő – átalakítására, a gördeszka sportpálya újjáépítésére, valamint a – természetkárosítást is megvalósító – Deseda tó körüli kerékpárpálya-, és az ökoturisztikai út kivitelezésére is. Valószínű – feltehetően a közelgő választásoknak is köszönhetően - a munkák többségét ebben az évben valóban kaposvári vállalkozások kapták. Így cáfolatot kapott az a polgármesteri vélemény is, miszerint a „kaposvári vállalkozások nem alkalmasak nagyobb feladatok elvégzésére”. Megválasztásom esetén érvényesíteni fogom, hogy a kaposvári vállalkozások előnyben részesítésének feltétele a kaposvári székhely legyen.
Garantálom, hogy havonta legyen lehetőség számlabenyújtásra, valamint azt is, hogy a fizetési határidő – a munka nagyságától függően - 8, 15, illetve 30 nap legyen. Érvényesítem azt is, hogy az ajánlatadási feltételek meghatározása során a helyi vállalkozások adottságait is figyelembe vegyük. Kezdeményezni fogom, hogy a kaposvári vállalkozások gazdasági erőforrásait össze fogó konzorciumok alakuljanak. Az elmúlt tizenöt év kampányszerű-, rendkívül hullámzó fejlesztéspolitika nem követhető sem pénzügyileg, sem munkaerővel. Fontosnak tartom a kiegyensúlyozott beruházás-politikát. Azon leszek, hogy a kaposvári vállalkozások munkaellátottsága egyenletes legyen: több évre kiterjedően átláthatóvá teszem az önkormányzati felújítási-, beruházási munkákat, hogy azok ismeretében tervezhetők legyenek az erőforrások. Ez pozitívan fog hatni a foglalkoztatásra is. Téves úton jár az, aki azt gondolja a kaposvári vállalkozóknak támogatásra van szükségük (ld. „Kaposvári Modell”). A kaposvári vállalkozások fejlődésének legfőbb akadálya az, hogy az önkormányzati megrendelések (szolgáltatás, árubeszerzés, építési beruházás) többségét megyén kívüli cégek kapják. A vállalkozókat nem támogatni kell, hanem piacot kell biztosítani számukra.
Komplex, energia-megtakarítást eredményező intézmény-felújítást!
Az elmúlt húsz évben gyakran hallhattuk, a közgyűlés az energia költségek csökkentését kiemelten kezeli. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy az önkormányzati intézmények energiagazdálkodását, a fűtési költségek csökkentését szolgáló felújításokat a város képviselő testülete nem kezeli súlyának megfelelően. Már képviselőségem első évében javasoltam, hogy az intézményi felújítási feladatok tervezése, megvalósítása során kapjanak elsőbbséget az energiaköltségeket csökkentő felújítások (nyílászárók-, kazánok-, fűtőtestek-, cseréje, stb.). Előre látható volt, hogy következő években az intézmények fűtési költsége tovább nő. Ezért az volt a véleményem, hogy a költségeket jelentősen befolyásoló, alacsony hatékonyságú fűtési rendszerek korszerűsítése, valamint a fűtött épületek nyílászáróinak cseréje tovább nem halasztható. A közgyűlés minden esetben leszavazta a javaslatomat.
Megválasztásom esetén érvényesíteni fogom, hogy az erőforrások koncentrálása, hatékony felhasználása, az érdemi és gyors költségcsökkentés érdekében egy-egy intézmény felújítása, egy ütemben, komplexen valósuljon meg.
Gyorsítani fogjuk az intézményeink energia-megtakarítást eredményező, a városüzemeltetés költségeit csökkentő felújítását. Bár a közoktatás szakmai irányítása állami kézbe került, az intézményi épületek fenntartása az önkormányzat kezében maradt. A karbantartás, a felújítás intenzitásának növelésére adott polgármesteri ígéret ellenére („a mi gyerekeink járnak továbbra is az intézménybe”) minden maradt a „régiben”. Az ez évi költségvetésben a felújítások között egyetlen oktatási intézmény sem szerepel. Az eseti kéréseik teljesítését a közgyűlés a szakbizottság határkörébe utalta. A közgyűlésnek nincs az intézmények tervszerű, megelőző karbantartására-, a felújításra vonatkozó átfogó, ütemezett, pénzügyileg alátámasztott programja. Van egy 16 oldalas „hibalista”, várva arra, hogy hátha lesz valamilyen pályázati lehetőség. Megválasztásom esetén kidolgozásra kerül az intézmények tervszerű felújítására, korszerűsítésére vonatkozó – a megvalósítás ütemét is rögzítő – program, „amelyet akkor is megvalósítunk, ha nem kapunk rá támogatást”.
Vissza kell állítani az oktatási intézmények autonómiáját!
Egyetértek azzal, hogy város gazdasági fejlődése azon is múlik, hogy lesz-e képzett munkaerő. Kaposvár közoktatásának átszervezése halaszhatatlan feladat. A kaposvári közoktatás szakmai, gazdasági, szerkezeti gondjai két évtizede ismertek. Az elmúlt húsz évben négy átlagos iskolányival csökkent az általános iskolások száma. Majd minden ciklusra jutott egy-egy iskola bezárás. A város középfokú oktatása – a város nagyságához képest – „túlméretezett”. A középfokú tanintézetekben folyó szakmai képzés esetenként köszönő viszonyban sincs a munkaerő-piaci igényekkel. Az iskolai szakmai képzés a gazdasági szereplők érdektelensége miatt egyre költségesebbé vált. A közgyűlés politikai megfontolásokból tudatosan vállalta fel – a központi költségvetés által nem támogatott – ma már elismerten torz, túlméretezett oktatási szerkezet többletköltségeit. Kaposváron a népszerűségvesztéstől való félelem és a politikai bátorság hiánya miatt elmaradtak a város gazdasági fejlődését, a kaposvári ifjúság jövőjét befolyásoló-, szakmai-, oktatáspolitikai változások. Persze tagadhatatlan, hogy voltak „erőfeszítések” az intézményhálózat működési költségeinek csökkentésére: 2007. után közel 500 közalkalmazotti álláshelyet szüntetett meg a közgyűlés.
A 2007-ben létrehozott Területi Integrál Szakképző Központ (TISZK) a jelenlegi kormány szakpolitikusai szerint sem hozták az elvárt eredményt, létjogosultságukat megkérdőjelezik. „Hatékony duális képzést kell városunkban megvalósítani, amely alapvetően a vállaltoknál zajló gyakorlati képzésre épül, amit csak kiegészít a szakképzési intézményekben folyó elméleti oktatás”, fogalmazódik meg a szándék a „Kaposvár a legfontosabb” című négyéves várospolitikai programban. Sajnos a gazdálkodó szervezetek fogadókészsége hiányában a duális képzés jámbor óhaj maradt. Az elméleti oktatás még a kormánypárti oktatáspolitikusok szerint sem szolgálja az európai színvonalú szakmai képzést. A rövid-távú érdekeket tükröző integrációk (fenntartói társulások, „székhely iskola-több tagiskola” modell, óvodák „tagosítása”) – ha jártak is pénzügyi előnyökkel – meggátolták az oktatási szerkezet városi szinten racionálisnak, előre mutatónak tekinthető szakmai átalakítását. A közoktatás „racionalizálása” érdekében az oktatási feladatokat (vele együtt a tankönyvterjesztést és a tankönyvkiadást) állami fenntartásba vette, azaz a közoktatást államosította. „Az oktatási feladatok állami fenntartásba kerülésével a kiadásoknál jelentkező csökkenésnél nagyobb mértékű a forráskiesés”, ismerte el a polgármester. Azaz, nem csak a költségeket vállalta át, hanem mint egy 1300 millió forintot is elvont a kormány. Ezt a brutális elvonást igyekezett mérsékelni azzal, hogy megemelte az óvodák- és a gyermekétkeztetés támogatását. A negatív egyenleg így is 800 millió forint. Város azonban még így is „jól járt”, hisz ez az összeg meg sem közelíti a polgármester által évi 2,5 milliárdra mondott, a közoktatásra fordított többletkiadást. Eljött az igazság órája!
Megválasztásom esetén kezdeményezni fogom az óvodák, iskolák „visszaállamosítását”. Ha lesz rá jogi lehetőségem meg fogom szüntetni a tagiskola-, tagóvoda rendszert, visszaállítom az egyes oktatási intézmények felelős vezetői-, szakmai-, gazdasági irányítási rendszerét. Kaposvár még erősebb akkor lehet, ha a közoktatás szakmai irányítása visszakerül az önkormányzathoz.
A duális képzés megvalósítását rendkívül fontos, lassan megtérülő beruházásnak tartom. A képzés eredményessége érdekében az önkormányzatnak anyagi áldozatokat kell hoznia. Megválasztásom esetén anyagilag is érdekelté fogom tenni a vállalkozásokat az „üzemi” tanműhelyek működtetése, a szakmunkástanulók „helyben” történő foglalkoztatása érdekében. Remélem ebben az oktatási kormányzat is partner lesz.
A kiegyensúlyozott településfejlesztés eredményezhet bővülő foglalkoztatást!
A kaposváriak munkahelyhez való juttatása húsz éve központi eleme (ígérete) a különböző városházi programoknak. A polgármester 2006.-ban 5000 munkahely létesítést ígérte. Töredéke valósult meg. Néhány éve - a „Kaposvári Modell” – évi tízmillió forintból akarta megoldani a város egyre romló foglalkoztatási helyzetét. Hiába emelte a „tétet” előbb harminc-, majd hatvan millió forintra, a felkínált pályázati lehetőséget egyik évben sem tudták kihasználni a vállalkozások. A „Kaposvár a legfontosabb” címet viselő négyéves várospolitikai program „munkaügyi” fejezetében olvasható: „ma Kaposváron 3700-an vannak munka nélkül. Célunk, olyan gazdaságpolitika, amely elősegíti, hogy aki akar, az tudjon is munkát vállalni” Majd később, „csak 1800 új munkahely teremtése szükséges ahhoz, hogy elérjük azt, hogy aki akar, tudjon is munkát vállalni.” A 2010-es kormányváltás előtti évben közel 1000 közmunkást foglalkoztatott az önkormányzat, amely a városházi statisztikában, mint új munkahely jelent meg. A foglalkoztatottak számának az emelkedése - ellenőrizhető módon - szinte kizárólag a közmunkának volt köszönhető. Miközben a polgármester folyamatosan hangoztatta, hogy „ha munka van, minden van, ha munka nincs, semmi sincs”, az önkormányzat-, majd megalakítása után a Holding - a városüzemeltetési költségek csökkentése érdekében - több száz dolgozót bocsátott el az önkormányzati közszolgáltató cégektől. A képviselők 2007. és 2011. között 900 álláshelyet szüntetettek meg, majd 2012-ben újabb 370 megszüntetéséről döntöttek.
Az önkormányzat aktív „foglalkoztatáspolitikája” ellenére Szita Károly ez év januárjában a közgyűlésen kijelentette „ma csaknem 1500-zal többen dolgoznak Kaposváron, mint egy évvel korábban”. Kérdésre válaszolva közölte „az 1500 főből csak 500 fő a közmunkás”. Néhány nappal később a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján tovább javította Kaposvár foglalkoztatási mutatóját: „köszönettel tartozom annak a 6200 (!) kaposvári vállalkozásnak, amelyek lehetővé tették, hogy ma 1774 emberrel több dolgozhat a városunkban, mint egy évvel korábban.” 2014 januárjában valóban 2627 fő volt a regisztrált álláskeresők száma, míg egy évvel korábban 4401 fő volt, amely a 3700-hoz képest ez csak 1210 csökkenést jelent. Talán ezért mondta néhány héttel ezt követően, hogy 2020-ra valósulhat meg a célunk, „aki akar, az tudjon is munkát vállalni”. Meg talán azért is, mert májusban az álláskeresők száma 3300 főre ugrott. Nyilvánvaló, hogy ez is a közfoglalkoztatottak számának a változását tükrözi. Ha nem így lenne, akkor meg kellene kérdezni a vállalkozásokat, miért küldtek el egyik napról a másikra több mint 670 dolgozót, amikor „Kaposvár, erősebb, mint valaha”? Egyetértek azzal, hogy amíg a versenyszféra nem tud a munkát keresőknek elegendő munkát adni, addig az államnak, az önkormányzatnak kell – a szervezett közmunka keretében – biztosítani. A közfoglalkoztatás révén az emberek számára lehet „munkát csinálni”. Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy „valódi és hatékony munkahelyek kellenek, amelyek olyan termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő, amelyeket bel- és külföldi fizetőképes piac jó áron meg is vásárol”. A bővülő fizetőképes kereslet révén nőhet Kaposváron (is) a foglalkoztatottság. Megválasztásom esetén folytatni kívánom a közmunka programot, érvényesíteni kívánom továbbra is azt az alapelvet, hogy segélyben csak azok részesüljenek, akik nem képesek munkát végezni.
Olyan településfejlesztést tartok helyesnek, amely a kiegyensúlyozott beruházás-politika-, a gazdaságösztönző adópolitika-, a „valódi” idegenforgalom-, intézményi szolgáltatás révén indukál bővülő foglalkoztatást.
A nyereség és az alacsony közszolgáltatási díj nem zárja ki egymást!
„Nem adtuk el és nem adjuk el a jövőnket, meglévő közműcégeink többségi városi tulajdonban maradtak, sőt újat is vásároltunk”, olvasható a „Kaposvár a legfontosabb” című programban. Nem okozott nehézséget a közszolgáltató cégek megtartása, mert soha senki nem akarta megvenni azokat az önkormányzattól, vételi ajánlatról sem tett soha senki említést. Az sem igaz, hogy újat is vásároltunk, azaz nem vettük meg a Kaposvári Vízművek Kft (a viziközműveket pedig végkép nem). A sokszor elhangozott – minden valóságot nélkülöző – állítás megtévesztette még az Állami Számvevőszék számvevőit is: „a KAVÍZ Kft. létrehozását leíró bekezdésben javaslom pontosítani, hogy a koncessziós szerződés lejártát követően az Önkormányzat a Kaposvári Vízművek Kft. működtető eszközeit vásárolta meg, nem magát a Kft.-t”, írta Szita Károly az ÁSZ elnökének 2011 nyarán (a vételár alig több mint tízmillió forint volt, az eszközeitől megvált Kft. megszűnt). A kaposvári viziközművek soha nem voltak magánszemélyek birtokában, azok mindig az önkormányzat tulajdonában voltak. A viziközmű létesítményeket jelenleg a város tulajdonában lévő – az erre a célra létrehozott – KAVÍZ Kft. üzemelteti a Vízmű Kft. korábbi eszközeivel, a volt dolgozókkal és a korábbi ügyvezetővel. Miért kell a kaposváriaknak mást mondani? Az alacsony közszolgáltatási díjak Kaposvár - a fizetőképes kereslethez, a gazdasági fejlettségéhez igazodó - múltban gyökeredző adottsága. Tehát az önkormányzat nem előzte meg a rezsicsökkentést, hanem „örökölte” az alacsony közszolgáltatási díjakat. A közgyűlés - mert a díjak meghatározása a tulajdonviszonyoktól függetlenül feladata volt - megtartotta az alacsony közszolgáltatási díjakat, amely valóban elismerésre méltó. Ezt azonban a kaposvári adófizetők pénzéből tette.
Az önkormányzati többségi tulajdonú közszolgáltató cégek nyereség érdekeltségének erősítése mellet megtartjuk Kaposvár helyezését az ország „legolcsóbb” városai között.
A polgármester szerint a Kapos Holding 2011. évi - egyébként 2008-ra ígért - megalakítása óta „638 millió forintot nyertek a kaposváriak, mert ennyivel kevesebbet kell támogatásként adni a közszolgáltató cégeknek a holdingba”. Csakhogy ez így nem tükrözi a valóságot. Az lehet, hogy három év alatt összesen 683 millió forinttal csökkent a közgyűlés támogatása, azonban a támogatás csökkentése, a „rezsicsökkentés” miatt a holdingba tömörített cégek többsége karbantartani, fejleszteni csak a közgyűlés támogatásával tudott. A közszolgáltatók 2012. évi közel 278 milliós vesztesége alig csökkent, 2013-ban mint egy 233 millió forint volt. 2013-ban közel 430 millió forint a működési támogatást kaptak a holding cégek, melynek összege ebben az évben sem lesz kevesebb. A közszolgáltatók támogatása továbbra is csak a kaposváriak adóforintjaiból fizethető.
A Holding vezetése rendkívüli erőfeszítéseket tesz az önkormányzati támogatás csökkenésének kompenzálására, a költségek csökkentésére és a veszteségek mérséklésére. Az erőn felüli intézkedések azonban a közszolgáltatás mennyiségi és minőségi romlásához, végső soron - az alacsony közszolgáltatási díjak ellenére - a kaposváriak életminőségének romlásához vezethetnek. Korábban olyan nyereséges cég, mint a Vagyonkezelő Zrt csak az állami támogatás révén tudott nyereséges lenni, de az egyik legjobban gazdálkodó, az önkormányzat számára korábban jelentős összegű osztalékot fizető KAVÍZ Kft. is a veszteséges gazdálkodás határára sodródott. Az élmény-, és gyógyfürdő üzemeltetése - a jelentős önkormányzati támogatás ellenére - tartósan veszteséges. Ugyanebben a „cipőben jár” a város tömegközlekedési cége is. Sajnálatos módon a közgyűlés, illetve a Holding a veszteségrendezés szűklátókörű - a jövőbeni fejlesztési lehetőségeket felélő - eszközét választotta: a Tömegközlekedési Zrt jegyzett tőkéjét 125 millió forinttal (34 millió forintra), az Élmény- és Gyógyfürdő 1,3 milliárdos jegyzett tőkéjét 800 millió forinttal csökkentette. Ez a módszer csak rövidtávon csökkenti a veszteséget, ugyanakkor nem, vagy csak minimális forrás képződik az elhasznált eszközök pótlására. A módszer közösségi vagyon csökkenéséhez vezetett. Ezt a módszert a törvény sem „díjazza”: néhány héttel ezelőtt a veszteséges cégek „cégjogi helyzetének rendezése” érdekében a közgyűlés, mint egy 168 millió forint törzstőke emelést szavazott meg. Ez is csak a kaposvári adófizetők pénzéből volt lehetséges. „Borítékolható”, hogy a tőkehiány újratermelődik. Valami nincs rendben a Holding működésével, a közszolgáltató cégek gazdálkodási adatai nem igazolják a Holding létjogosultságát.
Megválasztásom esetén fenn kívánom tartani – a kaposváriak fizetőképségét, jövedelmi viszonyait tükröző – alacsony közszolgáltatási díjakat. Azt azonban tudnia kell, minden kaposvárinak, hogy erre a pénzt más közösségi céloktól kell elvenni.
A cégek számára „engedélyezett” lesz a nyereséges gazdálkodás, mert csak ebben az esetben teremthetők meg a hatékony gazdálkodás feltételei, a szolgáltatás színvonalát biztosító fejlesztési források.
Versenyképes kereskedelmet és szolgáltatást!
A kaposvári vállalkozások nagy része a kereskedelem, a szolgáltatás terén akar (szeretne) boldogulni. Az elmúlt évtizedben az önkormányzatnak az üzletközpontok (pl. TESCÓ, Praktiker, LIDL, Penny Market, CBA) építését lehetővé tevő ingatlaneladásokból közel tízmilliárd bevétele származott. Az ingatlan értékesítés tette lehetővé a nyugati-, és hazai üzletláncok Kaposvárra települését. Ugyanakkor a helyi kiskereskedők forgalma fokozatosan csökkent, helyzetük egyre tarthatatlanabbá vált, egy jelentős része ellehetetlenült. Ezt jelzi üresen álló üzletek növekvő száma, a gyakran változó bérlők. Az elsődleges ok magas önkormányzati bérleti díjak. A Közgyűlés több éves jogsértő gyakorlata eredményeként 2002-ben az üzletek bérleti díja közel 70%-al volt nagyobb a rendeletben szabályozottnál. A felvetésem után a közgyűlés - a korrekció helyett - nemes egyszerűséggel „legalizálta” a jogsértő díjmegállapítást és így a „halmozódás” mára elviselhetetlen bérleti díjat eredményezett. Képviselőségem alatt minden évben kezdeményeztem a bérleti díjak csökkentését, hiába. Pedig a bevásárló központok-, a kínai boltok szorításában működő kiskereskedők helyzetén az javíthat, ha a közgyűlés csökkenti a bérleti díjakat.
Megválasztásom esetén felülvizsgáljuk az önkormányzat tulajdonában lévő üzletek bérleti díjait és a fizetőképes kereslethez igazítjuk. Ez pozitív hatással lehet a magánkézben lévő üzletek bérleti díjaira is.
Más városokban, amennyiben beruházás akadályozza az üzletek megközelítését – amint ez tapasztalható Kaposvár számos utcájában – az önkormányzat adó-, és bérleti díjkedvezményekkel segíti a kereskedőket az átmeneti időszakban. Kaposvári közgyűlés erről korábban is elfeledkezett, jelenleg sem tartja indokoltnak.
Megválasztásom esetén – a korlátozás időtartamára – mérsékelni fogjuk a bérleti díjakat.
A szociálisan rászorultak lakhatását új alapokra kell helyezni!
A szociálisan rászorulók lakhatási feltételeinek javítása nem elsősorban a lakásépítést jelenti, hanem több albérleti támogatást, felújított lakások bérlését-, vásárlását.
Egy kis történelmi áttekintés: a tanácsi időszakban, 1990. előtt csak az iparosított technológiával több, mint tizenegyezer lakás épült Kaposváron. Ezt követően 2000-ig csak néhány tíz, 2000. és 2002. között 220 szociális bérlakás épült. A 2002. évi önkormányzati választásokat megelőzően Szita Károly azt ígérte, hogy „… félezer önkormányzati bérlakást kívánunk építeni, így mindazok, akik az önkormányzattól várják lakásgondjaik megoldását, lakást kapnak.” 2006.-ig egyetlen szociális bérlakás nem épült Kaposváron. 2006 nyarán újabb ígéret: halasztott fizetésű önkormányzati bérlakások épülnek, kedvezőbb feltételekkel, mint azt a kormány által meghirdetett országos bérlakás-hitelprogram kínálja. „Az elkövetkező években ötszáz bérlakást építtet az önkormányzat”. 2008 februárjában tartott sajtótájékoztatóján a polgármester arról tájékoztatta a kaposváriakat, hogy az önkormányzat 1,5 milliárdos hitelből épít bérlakásokat. A beruházáshoz állami támogatást is kapott a város (a Fő u. 84. alatt 30 db. garzonlakás, az un. „fecskeház”, a Kinizsi lakótelepen 45 db. bérlakás, a Dési Huber közben 30 db bérlakás). Még 2009 áprilisában is reménykedhettek az igénylők: „Kaposváron otthonra lel mindenki. Hat év után újra épülnek bérlakások Kaposváron”. Aztán, mint derült égből, a villámcsapás: bár megépült – a jelentős havi 30-40 ezer forint összegű megtakarításra képes fiatalok számára – a „fecskeház”, azonban a „megmaradt”, a szociális bérlakásépítésre szánt 1,125 milliárd forintot a képviselők felosztották a „Belváros rehabilitáció-,” és az „Együd-AGÓRA” többletköltségeinek fedezetére, az állami támogatást pedig visszaadták a központi költségvetésnek. Így 2006. és 2010. között sem épült szociális bérlakás Kaposváron! A „Kaposvár a legfontosabb” címet viselő négyéves várospolitikai programban ismét a szociális bérlakások építésének az ígéretét olvashattuk. Most sem valósult meg. Maradt tehát a megüresedő, fokozatosan „lepusztult”, évi néhány tíz lakás elosztása, melyek felújítása az új bérlők feladata, amely aránytalan terhet jelent az amúgy is nehéz helyzetben lévők számára.
A szociálisan rászorultak lakhatási feltételein az elmúlt húsz évben az önkormányzat érzékelhetően nem tudott javítani. Pedig lett volna, és ma is van járható út! Kaposváron folyamatosan 250-350 igényjogosult család rendelkezik nyilvántartott kérelemmel. A rászorultak anyagi viszonyai, jövőbeni teherviselő képessége eltérő, ezért lakhatási gondjaik megoldásában is eltérő a pénzügyi lehetőségük és ebből eredően a szándékuk is. Mindig azt hangoztattam, hogy a lakásépítés helyett/mellett léteznek kevésbé költséges, gyorsabb, jelentős számú család lakhatási feltételei javítását eredményező megoldások. Szakítani kell azzal az idejétmúlt „ideológiával”, amely csaknem kizárólag a bérlakás-építésben látja a szociálisan rászorultak lakhatási feltételei javításának eszközét. Megválasztásom esetén kidolgozzuk és bevezetjük az új önkormányzati lakásbérlet rendszerét (a jelenlegi – államilag is támogatott – albérleti támogatás mellett, vagy annak átalakításával). A gyors és olcsó megoldás központi eleme, hogy az önkormányzat - meghatározott időre, legalább öt évre - lakásokat bérel. Az önkormányzat az általa bérelt lakásokat adja albérletbe az igényjogosultaknak. E megoldás előnye, hogy az önkormányzattól kapott bérleti díjat nem terheli adó, ugyanakkor a bérleti díj a bérbeadónak garantált jövedelmet jelent. Bérlakás-építés helyett olcsóbb, gyorsabb megoldás lehet az, hogy az önkormányzat felújított, hőszigetelt panellakásokat vásárol, mert ezekhez viszonylag alacsony áron hozzá lehet jutni. Folytatjuk a panelprogramot, „hogy Kaposvár az ország első olyan városa lehessen, ahol valamennyi panellakás megújul”, olvasható a „Kaposvár a legfontosabb” címet viselő programban. Az ígéret szerint 2009.-re befejezzük a panellakások felújítását. Tény, hogy míg korábban Kaposvár „zászlóshajója” volt a programnak, addig az elmúlt négy évben - a kormányzati ígéretek ellenére - egyetlen panellakás felújítására nem került sor. A 2010. előtti pályázatok pénzügyi rendezése csak az elmúlt hónapokban történt meg. Teljes érdektelenség mutatkozott a toponári „egy forintos”, ingyen telkek iránt és a Kisgáton lévő, sorházas beépítésre szánt telkeken sem épült egyetlen lakás sem. Ugyancsak „kudarcos” volt a „Diplomások Háza” konstrukció is. Ennek ellenére - más feltételekkel – a tehetősebbek számára ezeket a lehetőségeket továbbra is nyitva kell hagyni.
Nyílt, kiszámítható, szakmailag felkészült városvezetést!
Szita Károly húsz éves „uralkodásának” nyomait magán viseli a város. Az egykori környezetvédelmi titkár országosan is elismert és eredményes várospolitikussá nőtte ki magát. Személye a város társadalmi-gazdasági életében megkerülhetetlen, igazodási ponttá vált. „Fogságba ejtette” a kaposváriakat. Ma Kaposváron az utasítása nélkül nem történhet semmi. Az elmúlt húsz évben fokozatosan egyszemélyi vezetési stílust alakított ki. Eltűnt az egyén felelőssége, önálló döntési joga. A legcsekélyebb probléma megoldásához is a személyes intézkedése szükséges. Mindenről nyilatkozik, vitatkozni azonban – az évente ismétlődő lakossági fórumok ellenére - még senki sem hallotta. Miközben a közös munkára hivatkozik, a közgyűlés rendszerint már a kaposváriak „megkérdezése” előtt döntött. Dönt mindenről, rendszeresen megfogalmazza (megszervezi) a „kaposváriak évtizedes álmait”. Úgy teszi fel minden választás előtt ugyanazokat a kérdéseket a magától érthető, természetes emberi igényekről, hogy azokra csak igenlő, egyetértő választ adható. Ki ne szeretné biztonságban érezni magát, a munkából szerzett jövedelméből megélni? Kaposváron a családok többsége rendelkezik autóval, a kerékpárosok száma egyre nő. Ki ne szeretne jól karbantartott utakon közlekedni? Ki ne szeretné az „olcsó” közszolgáltatási díjakat megtartani? Ki ne szeretne rendet, biztonságot? Ki ellenezné több posztos rendőr jelenlétét a város problematikus utcáin? Szita Károly jó szándékú gondoskodása - amellyel megteremtette elsősorban a belvárosban élő kaposváriaknak a komfortérzetét - meg sem kérdőjelezhető. Ugyanakkor ismeretlen lett Kaposváron a kezdeményezés, az önálló döntés joga.
A „gondoskodásért” súlyos politikai és morális árat fizettek a kaposváriak. A város irányításában, a közügyek intézésében, a demokratikus, kezdeményező, alulról építkező polgári kreativitásnak már nyoma sincs. A 2002. évi választások után a közgyűlésen elhangzott: „mi nyertük meg a választásokat, majd mi megmondjuk, mi történjen a városban.” Ettől kezdve megszűnt mindenfajta kommunikáció a Fidesz frakció és az ellenzék között (annak ellenére, hogy az ellenzék több bizottsági elnöki felkérést is kapott). Korlátozta az ellenzékinek mondott képviselők véleménynyilvánítási lehetőségeit. A közgyűlésben rendszeresen megalázza azt, akinek más véleménye. Általánossá vált a „kommunistázás”. A közgyűlésre a politikai kulturálatlanság lett a jellemző! A Fidesz-frakcióját - az előterjesztéseket előre megbeszélt munkamegosztásban dicsérő – „bólogatójánosok” gyülekezetévé „fokozta le”. Az elmúlt négy évben tovább sokasodtak a vazallusok, a munkahelyüket-, a munkalehetőségüket féltő emberek. A városházi tájékoztatás gyakran félrevezető, tényeket elhallgató, megtévesztő, a kaposváriak halványuló emlékezetére építő.
Visszaállítjuk a közélet tiszta és átlátható, demokratikus légkörét! A nyílt, kiszámítható - a vitákat felvállaló – városvezetésnek nincs szüksége elkötelezett klientúrára, a közgyűlési ellenzék elhallgattatására! Az önkormányzati választáson arról döntenek a kaposváriak, akarnak-e szabadulni Szita Károly „fogságából”. Csak az Önök szavazatain múlik, hogy a demokratikus ellenzék képviselői megfelelő súllyal, egyenlő politikai partnerként tudnak-e részt venni a következő években a Kaposvár gazdasági, társadalmi fejlődésének alakításában.
Kaposvár, 2014. augusztus
Kováts Imre polgármester jelölt
Programom letölthető Word formátumban ITT
|
