NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – XXII. RÉSZ
BEFEJEZETLEN VISSZAEMLÉKEZÉS
Nem a legjobb passzban volt a csapat. Három győzelem és hét vereség esetén az edzőt szokták meneszteni, vagy lecserélik az idegenlégiósokat. Ez utóbbi már folyamatban volt. Monok a jövőt tervezi: az edző marad, Ubilla visszatér Kaposvárra, vele, tavasszal eredményesebbek leszünk.
Aztán, mint „a derült égből a villámcsapás”: Puska Zoltán váltja Monok Tibort. Az új ügyvezető közleménye kihangsúlyozza, „Monok Tibor több mint harminc évet töltött el a klubnál és jogelődjeinél. Tíz évvel ezelőtt krízishelyzetben, több mint százmillió forintos hiánnyal vette át az irányítást. A klubot most kiegyensúlyozott költségvetéssel adja át. A gyér lelátók helyett a csapat telt házas mérkőzéseket játszott és két alkalommal is a bronzéremért lépett pályára.”
Szita Károly felkérte Ivkovics Sztojant, a kosárlabda válogatott szövetségi kapitányát, hogy „segítsen rendbe rakni a hullámvölgybe került kosárlabda csapat szénáját”.
A 2017/2018-es szezont a kilencedik helyen záró együttesnél nem titkoltan csalódásként érték meg a végeredményt. A jobb eredmény elérése érdekében dolgozunk, nyilatkozta az ügyvezető. Az első lépés az edző személye: megállapodtunk a közös folytatásról Fekete Ádám vezetőedzővel, közölte a szerződés-aláírással egybekötött, a 2018/2019-es szezont céljait ismertető sajtótájékoztatón Monok Tibor. Ugyanaz a szakmai stáb érte el a korábbi sikeresebb helyezéseket, hiszen játszhattunk a bronzéremért is. A bizalom töretlen. Cél a Play-off, azaz a legjobb nyolc közé jutás.
Sikerült centert igazolnunk, Harazin Tamás személyében, aki Pécsről érkezik hozzánk. „Amíg ugyanis nincsenek magyar játékosaink, addig nincs komoly alap sem.” Ennek szellemében építkezünk: Baki Gergely két évet írt alá, Hendlein, Spica, Tóth élő szerződéssel rendelkezik. Halász Ákos visszatér Kaposvárra, ugyanakkor Papp Péter közölte, hogy nem marad Kaposváron.
Az utánpótláskorúakkal (Hock, Bogdán, Kocsis, Filipovity) kiegészülve, teljes a magyar játékoskeret. Négy idegenlégióst tervezünk, de ha szükség lesz rá, jön az ötödik is, nyilatkozza Monok.
Később tisztázódott: Filipovity Péter Amerikába tart, helyére Puska Bence került, Tóth Péter visszatér Székesfehérvárra, míg L. Markovics (Alba Fehérvár) két szezonra kötelezte el magát.
Az első idegenlégiós nem ismeretlen a kaposváriak előtt, bolgár Iván Lilov (Szeged) - ahogy mondani szokták - korábbi csapatában „jól megszórt” bennünket. A MAFC játékosaként megismert amerikai, Toney McCray a harmadik külföldi. Az új irányitó az amerikai Reggie Johnson.
A felkészülési programban a korábban megszokott tornák: Paks, Pécs, Kaposvár, illetve további egy-egy mérkőzés.
A 2018/2019-es szezonban is a cél: a legjobb nyolc közé jutás. Nem kis feladat lesz a Polgármester kérését teljesíteni, azaz plusz 1000 szurkolót becsábítani az ARÉNA-ba.
Nő az anyagi biztonság: a BELFRY PE Kft 50 millióval támogatja a csapatot. A SPIRIT AUTÓ továbbra is személygépkocsikat ad.
Vegyes a szereplés: Pakson negyedik hely, Pécsen második hely, Kaposváron (Orosz László Emléktorna) harmadik hely.
Az első bajnokin az újonc TF (Tehetséges Fiatalok) Budapest ellen negyvenpontos győzelem, majd a Szeged ellen, húsz pontos vereség hazai pályán. Szombathelyen a Falco volt a jobb, Toney McCray máshol folytatja, helyére érkezik az amerikai Kasey Shepherd (a beépítendő játékosok egyre kevesebb játékpercet kapnak).
Vojvodával és Benkével soraiban győz Kaposváron a Szolnok (továbbra is a sérült Spica). Súlyos vereség Sopronban. Szoros mérkőzésen, vereség Pakson (a fiatalok közül már senki nem került pályára).
Az ötödik vereség után végre győzelem – Papp Pétert soraiban tudó – ZTE ellen, majd az Ivosev vezeti győzelemre a Debrecent. Magabiztos, húszpontos győzelem az Alba Fehérvár ellen hazai környezetben. Visszafogott tudósítás: veretlen maradt a PVSK hazai pályán.
Monok a jövőt tervezi: Ubilla visszatért Kaposvárra, vele, tavasszal eredményesebbek leszünk. Ránk is fér, mert eddig három győzelem és hét vereség a mérleg.
Aztán, mint „a derült égből a villámcsapás”: Puska Zoltán váltja Monok Tibort, tudósít a delfinek.hu. A közlemény – többek között - kihangsúlyozza, „Monok Tibor több mint harminc évet töltött el a klubnál és jogelődjeinél. Tíz évvel ezelőtt krízishelyzetben, több mint százmillió forintos hiánnyal vette át az irányítást. Az első három év nehézségei után a gazdasági helyzet stabilizálódott. A klubot most kiegyensúlyozott költségvetéssel adja át. A gyér lelátók helyett a csapat telt házas mérkőzéseket játszott és két alkalommal is a bronzéremért lépett pályára.”
Az ügyvezető-váltás okát nem közölték a "felek". Tény, hogy nem a legjobb passzban volt a csapat, sem játékát-, sem a helyezését tekintve. De volt a csapat már nehezebb helyzetben is. Három győzelem és hét vereség esetén az edzőt szokták meneszteni, vagy lecserélik az idegenlégiósokat. Ez utóbbi már folyamatban volt, mert T. McCray-t már menesztették, levegőben volt I. Lilov elküldése is, K. Shepherd játékára sem tartott igény Fekete Ádám, akivel szemben a bizalom töretlen.
Az új ügyvezető sem tett csodát, az év hátralévő négy mérkőzéséből csak egyet, az újonc TF Budapest ellenit nyerte meg a csapat.
Az őszi szezont a 12. helyen zárta a csapat (3 győzelem, 10 vereség, 23,1%).
A váltás okai „apránként” kerültek nyilvánosságra: Puska - a szurkolói fórumon - már egy új struktúra kialakításának-, világos feladatkörök meghatározásának szükségességét, illetve a biztos bennmaradást jelölte meg feladatként.
Az előre lépés garanciáját Szita Károly a csapat volt játékosában, a Kecskeméten lakó Ivkovics Sztojanban látta, akitől azt kérte, „segítsen rendbe rakni a hullámvölgybe került kosárlabda csapat szénáját”. Erről maga Ivkovics beszélt egy szurkolói fórumon
Bár a tavaszi szezon sokkal jobban sikerült (8 győzelem, 5 vereség, 61,5 %), azonban - az alsóházi mérkőzéseket is figyelembe véve – a célként kiűzött, legjobb nyolc közé jutástól elmaradva, a 12. hely megszerzésére volt elegendő (11 győzelem, 21 vereség, 34,4 %).
Ivkovics kaposvári működésének megkezdése után személyes beszélgetést kért tőlem és közölte, hogy minden döntéséről, előre tájékoztatni fog. Sajnos, ezt elfogadtam és így gyakorlatilag blokkolta, hogy a nyilvánosság előtt is elmondjam működéséről a véleményemet.
Az akkori, négyszemközti beszélgetések során szerzett információk mai felhasználását nem tartom etikusnak. Ezért elhatároztam, hogy nem folytatom a „NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE” sorozatot, hisz a Kft, valamint csapat működésének társadalmi-gazdasági körülményeire vonatkozó lényeges információkat nem oszthatom meg értékrendem feladása nélkül.
Ahogy a sorozat I. rész-ben írtam:
„A múltidézés célja bemutatni az NB I kapujáig vezető - nagyszerű győzelmekkel, fájó vereségekkel tarkított - utat, felidézni azokat a társadalmi-gazdasági viszonyokat, amelyek befolyásolták az építős kosárlabda csapat szereplését.”
EPILÓGUS
Ivkovics Sztojan úgy vélte Kaposváron nem csak játékosként, hanem sportvezetőként is sikeres volt: mint a Kosárlabda Klub KK Kft sportigazgatója, majd a csapat edzője a „három éves terv” keretében „megmentette a klubbot”, „rendbe tette az utánpótlást, a felnőtt csapatot, a klub működését” és „visszatette Kaposvárt a kosárlabda térképére”.
Aztán távozott, mert a napi jelenlétet már nem tudta vállalni.
Véleményem szerint borítékolható volt, hogy magyar kosárlabda válogatott szövetségi kapitányának kaposvári szerepvállalása zsákutca lesz. Fizikai távozása után is a „háttérből” szervezte, irányította a Kft tevékenységét. Ezért aztán vitathatatlan szerepe volt az „A” csoporttól való búcsúzásnak.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy - ahogy ezt meg is írtam annak idején az „Előzetes requiem egy kosárlabda csapatért” című írásomban - a csapat eredményességének lassú, de biztos visszaesése - nem Puska Zoltán ügyvezetői „megválasztásával” kezdődött.
Sajnos a „lejtmenetet” Ivkovics sem tudta megállítani: a Covid járvány miatt félbeszakadt 2019/2020-as szezonban 7 győzelem, 15 vereség, a 2020/2021-es szezonban 12. helyezést tudott felmutatni az Ivkovics – Puska páros. A 2021/2022-es szezon végén (fizikai távozásakor) elért 9. helyet nem tartottam stabil előre lépésnek. Ezt igazolta az követő, 2022/2023-as szezonban elért 12. hely is. Ennek okaira próbáltam választ adni a „Miért nem sikerült most sem előre lépni” című írásomban.
A kedvezőtlen folyamatok folytatódtak. 2023/2024-es szezon őszi fordulóját – a kedvező sorsolás ellenére – a 13. helyen fejeztük be. Akkor azt írtam,
„reálisan kell nézni a helyzetünket: a második bajnoki cím megszerzése óta, az elmúlt húsz évben soha nem fenyegette a csapatot az „A” csoportból való kiesés réme, most azonban igen.”
Az „A” csoportból való kiesés körülményei példa nélküli a magyar kosárlabda történetében: nem emlékezem arra, hogy ilyen jelentős, multinacionális cég, mint a névadó-szponzor által biztosított háttérrel bukott volna egy csapat ekkorát, mint a miénk. A szurkolói igényt fogalmazta meg a helyi napilap is:
„De hogy ez ne fordulhasson elő még egyszer, nem ártana nyilvánosan tisztázni: mégis, hogy a fenébe jutottunk el a kiesésig?”
A mélyebb elemzést persze azoknak kellene elvégezni, akik ma úgy gondolják, hogy van helye a kaposvári kosárlabdának a magyar élmezőnyben. Ezt nem lehet megúszni. A szembenézés nélkül nem lesz hosszú életű az élvonalbeli szereplés.
A megújulás, a legjobbak közé való visszakerülés eddig - látszólag – az általam javasolt lépések szerint történik (facebook.com/kovatsimre; 2024. 05.17.) Sajnos az irányításban, az új vezetésistruktúra kialakításában még fél évvel a megújulásra vonatkozó ígéretek után nincs érdemi változás (világos, elhatárolt, áttekinthető feladatkörök).
Szita Károly az azonnali visszakerülést jelölte meg célként (facebook.com/polgármester; 2024. 05. 31.). A névadó szponzor szerint a visszakerülés feltételei adottak.
A piros csoportos csapat eddigi szereplése - az átgondolatlan, de legalább is vitatható átigazolások miatt – nem jelent garanciát a visszakerülésre. Ennek és az „A” csoportos szereplésre való felkészülés érdekében van még tennivaló. Ehhez kívánok sok sikert az új tulajdonosoknak, az ügyvezetőnek, az új elnöknek, a szakmai tanácsadónak.
HAJRÁ KKK!
Ps: Nem hallgathatom el, hogy a régi SÁÉV-es szurkolókat-, játékosokaz érzékenyen érintette, hogy a névadó zöldre „festette” a csapat mezének fél évszázadon át őrzött kék-fehér színét. Igen, mondják, a pénznek nincs szaga, de színe azért van.