AZ ALAPSZAKASZ MÉRKŐZÉSEINEK TAPASZTALATAI
A végső siker alapvető feltéltele volt az alapszakasz első helyének megszerzése, mert a pályaelőny az évtizedes tapasztalatokat is figyelembe véve (néhány egyedi, extrém esetet kivéve) nehezen behozható előnyt jelent.
A feladat első felét a csapat magabiztosan teljesítette: négy vereséggel végeztünk az első helyen, amely a sok munka ellenére sem volt egyszerű, kellett hozzá több mérkőzés eredményének kedvező alakulása és egy jó adag szerencse is.
- az „A” csoportos csapatokkal egy időben - augusztus első napjaiban megkezdtük meg a felkészülést (ez az alapszakasz első felében óriási előny jelentett az amatőr vagy félprofi vetélytársakkal szemben, akik ebben az időben még javában strandoltak);
- veretlenek maradtunk hazai pályán, miközben a feljutásra esélyes Fót, MAFC és a Vasas 2 - 3 alkalommal is hazai pályán szenvedtek vereséget: az említett három csapat keresztbe verte egymást, miközben mindegyiknek volt egy-egy meglepetésszerű, jóval gyengébb csapattól elszenvedett hazai veresége is;
- megnyertünk három olyan mérkőzést, amikor – a vezető edző szerint is - a szerencse nekünk kedvezett (MAFC, DEAC U23, Salgótarján). Hét vereséggel csak a második vagy a harmadik helyen végeztünk volna az alap szakasz végén.
Dzunic - a tőle megszokott maximalizmussal - „első osztályú” edzéseket vezényelt. Sajnos nem differenciál, ugyanazt csinálta a tizenhét éves, mint a harmincéves. Nem vette figyelembe az eltérő fizikai, állóképességi adottságokat, stb. Ezért aztán az alapszakasz mérkőzésein rendszeresen sérült volt 3-4 játékos, vagy félig sérülten vállalta a játékot (egyetlen játékos, Trammell szerepelt minden mérkőzésen).
A szakmai stáb felhívta a vezető edző figyelmét a túledzettségre, de Dzunic minden szakmai észrevételt, javaslatot, segítséget elutasított. A tapasztalt - válogatottat megjárt, kosárlabda edzői képesítéssel is rendelkező - erőnléti edzőre sem hallgatott, nem vette figyelembe az előzetesen egyeztetett edzéstervét. Az orvos, a gyógytornász, az erőnléti edző részvételével tartott, az együttműködés javítására irányuló tisztázó beszélgetés sem hozott változást.
A bajnokság első felében - a felkészültségbéli előnynek köszönhetően - nem volt ritka a 40-50 pontos győzelem. Később a különbségek csökkentek, esetenként még a hazai mérkőzésen is megszorongattak bennünket a tabella végén lévő csapatok is. Példaként lehet említeni a Nyíregyháza elleni mérkőzéseket: a második fordulóban 31 ponttal vertük meg Kaposváron, míg idegenben kikaptunk (igaz Antalics, Rosic, Bogdán és Kis sem játszott). Ide sorolható a Salgótarján elleni két mérkőzés is: Kaposváron 19 pontos győzelem, míg idegenben szerencsés, egy pontos győzelem. De említhetném a BKG PRIMA KA, a Dávid Kornél KA, az Óbudai Kaszások elleni, nehéz küzdelemben kivívott, hazai győztes mérkőzéseket.
Az őszi idény tapasztalata volt, hogy a feljutást szintén megcélzó három csapat (Fót, MAFC, Vasas) kezdő ötöse erősebb, azonban - hazai pályán - a hosszabb cserepad révén érvényesíteni tudtuk az erőfölényünket (idegenben mindhárom csapattól simán kikaptunk).
A bajnokság első felében a felkészületlen ellenfelek fölött aratott nagyarányú győzelmek elterelték a figyelmet a center (ek) gyenge teljesítményről (a „kinevezetteken” kívül csak Völgyi és Antalics volt center).
Az első komoly jelzés a negyedik fordulóban lejátszott, MAFC elleni, hazai - egylabdás, szerencsés győzelemmel végződött - mérkőzésen jelentkezett: a két centerünk (Antalics és Völgyi) összesen szerzett 4 pontot és 8 lepattanót, a MAFC két centere 30 pontot és 23 lepattanót szerzett (megjegyzem, hogy a MAFC két alapembere sérülés miatt nem játszott, de hét játékossal is megszorongatott bennünket).
Antalics sérülése után még szembe tűnőbb lett, hogy gyengék vagyunk a „festékben”.
Az első vereséget a Fót ellen szenvedtük el (7. fordulóban, idegenben). Centerünk, Völgyi Marcel (VAL 14) súlytalannak bizonyult az ellenfél egyetlen centere, Juhos (30 VAL) ellen.
Aztán januárban egymás után két vereség a Nyíregyháza és a MAFC ellen. Dzunic ezt már nehezen viselte és egyre ingerültebben viselkedett a játékosokkal (és a szakmai stábbal) szemben az edzéseken de a mérkőzéseken is. A szurkolók is tapasztalhatták, hogy a mérkőzésen hibázó játékosokkal esetenként megalázó kifejezéseket használt, illetve „lekiabálta a fejüket”. A PVSK elleni, hazai edzőmérkőzésen tapasztalt magatartás a konfliktuskerülő, „galamblelkű” ügyvezetőnek is sok volt, figyelmeztetést kapott a vezető edző.
A vezető edző vélhetően felismerte, hogy a „B” csoport erőviszonyait rosszul mérte fel és javaslatára igazolt center (ek) gyenge teljesítménye - a feljutást veszélyeztető - kockázatot jelent.
Az átigazolási határidő lejárta előtt egy hónappal a center-kérdés ismét napirendre került. A sportszervezetet ténylegesen irányító árnyék-ügyvezető, Sztankó Attila – a vezető edző véleményét elfogadva – úgy ítélte meg, hogy
„jelenleg nem a centerposzt az igazi probléma, hanem - legalább is ideiglenesen - a fiatal szabálynak megfelelő játékosok hiánya”
Tény, hogy Antalics, Szőke, Fehérvári és Nagy is sérült volt, csak Putz Zalán és Gáspár Benedek, volt „bevethető”. Szerencsés véletlen folytán sikerül az utánpótlás válogatott Mészáros Ágostont (2006, ZTE) leigazolni. Véleményem elsietett döntés volt Putz Zalánra ráigazolni, ugyanis csak két mérkőzésről volt szó: MAFC (i) és Óbudai Kaszások (o).
A center kérdés megoldása - bár voltak lehetőségek - lekerült a napirendről.
A játékosok alapszakaszban mutatott teljesítménye - az első hely ellenére - azt igazolta, hogy a mennyiség legyőzte a minőséget. Az első harmincba csak Trammell és Paár került be (forrás mkosz.hu: zárójelben a rangsorban elfoglalt helyezés):
VAL idő (min/mérk.)
D. Trammell 24,6 (7.) 28,2
Paár Márk 16,9 (28.) 21,3
Szőke Bálint 15,0 (37.) 24,8
Markovic Luka 15,0 (38.) 21,0
Rosic Uros 14,2 (43.) 22,5
Kis Raul 13,4 (46.) 20,9
Völgyi Marcel 10,6 (60.) 20,6
Kocsis Zalán 10,4 (64.) 16,5
Antalics Dániel 9,8 (69.) 14,2
Bogdán Benedek 8,6 (75.) 15,0
Puska Bence 6,5 (91.) 15,9
Putz Zalán 4,8 (103.) 12,9
A PLAY – OFF MÉRKŐZÉSEINEK TAPASZTALATAI
A gyenge center-teljesítmény ellenére el kellett fogadnom azt az érvelést, mely szerint nehezen képzelhető el, hogy a csapatunkat bárki meg tudja verni háromszor.
Az első körben a miskolciak ellen újgyakorlat volt a három mérkőzés (a harmadikon már 68 ponttal győztünk).
A Vasas az első körben legyőzte a meggyengült DEAC U23 csapatát, így a második körben az a Vasas lett az ellenfelünk, amely két héttel korábban, az alapszakasz utolsó előtti mérkőzésén 21 ponttal vert meg bennünket (ezért okkal féltettem a csapatot).
A második körben a jó szerkezetű Vasasnak meglepetésre - noha az első két mérkőzésen szoros eredmény született - nem volt esélye ellenünk, a cserepadok közötti különbség döntő volt (a DEAC U23 elleni négy mérkőzésen a maradék energiájukat is elhasználták).
A bajnoki döntőbe Fót csapatát vártuk (a jó centerük ellenére kedvezőbb ellenfélnek tartottuk, mint a kiegyensúlyozottabb, jobb csapatszerkezetű MAFC-ot). A MAFC majdnem keresztülhúzta a számításunkat, mert elvette a Fót pályaelőnyét és már kettő nullára vezetett. A Fót azonban a szezon legjobb játékával fordított és bejutott a döntőbe.
Meglepő volt, hogy a Fót - amely a MAFC ellen kiválóan játszott - ellenünk meg sem közelítette a budapestiek ellen mutatott játékukat (csak a második, idegenbeli mérkőzésen volt egy halvány esélyük, a hosszabb cserepad itt is döntő volt).
Kilenc mérkőzés, kilenc győzelem, ismét elitben a csapat!
VAL idő (min/mérk.)
Paár Márk 26,6 (3.) 22,3
D. Trammell 25,8 (6.) 27,6
Rosic Uros 14,3 (21.) 19,3
Szőke Bálint 13,0 (25.) 23,8
Markovic Luka 12,3 (32.) 18,0
Völgyi Marcel 10,5 (36.) 15,6
Kis Raul 9,7 (39.) 19,5
Kocsis Zalán 9,0 (41.) 12,9
Bogdán Benedek 7,9 (49.) 13,4
Puska Bence 5,6 (57.) 10,2
Antalics Dániel 5,6 (58.) 10,6
Mészáros Ágoston 4,6 (62.) 10,1
A magabiztos Play-off győzelmek ellenére az alapszakaszhoz képest csak Paár Márk mutatott jobb teljesítményt.
„Nem csak a bajnoki címet tűztük ki célul a szezon előtt, hanem a játékosok egyéni fejlődését is. Itt is lehet mondani, hogy voltak előre lépések, ami remélem segíteni fog nekünk a következő szezonban az élvonalban”,
nyilatkozta Dzunic a bajnoki döntő utolsó mérkőzése után.
Sem az alapszakasz, sem a Play-off mérkőzései nem igazolják a vezető edzőt.
Több alaklommal is szóvá tettem - de statisztikával is igazolható - hogy a vezető edző nem támogatta azokat a „Klub által kiemelt figyelemmel kisért játékosokat”, akik az „A” csoportba igyekvő csapat magyar magját jelenthetik, elsősorban: Paár Márk, Szőke Bálint, Antalics Dániel!
A vezető edző a játékosok többségének igyekezett közel azonos, húsz perc körüli játékpercet biztosítani (ez alól csak Trammell volt kivétel). Ezért a ritka, a tizenkettes rotációt alkalmazta, így a többiek is tíz perc feletti játékpercet kaptak.
Még az az előző szezonban az „A” csoportban „rutint szerzett” játékosok is megszenvedték, hogy a játékperceket csak 3-4-5 cserével kapták meg. Az indulat-vezérelt, a hibákat megtorló azonnali cserék egyébként sem kedveztek a játék-ritmus felvételének.
A fejlődéshez szükséges játékperceket – a „fiatal szabály” miatt is – legfeljebb Szőke Bálint kapta meg. Védőmunkája (és a lepattanok megszerzése) jó és kiegyensúlyozott volt. Ponterőssége erősen visszaesett (pedig a válogatott az egyik legponterősebb játékosa). Azok közé tartozott, aki a vezető edző arroganciáját nehezen viselték.
A csapat másik kiválósága, Paár Márk izomsérüléséig eredményes volt (ponterős volt és védő lepattanókban is kiemelkedőt nyújtott). Igazi jó formát a Play-Off mérkőzésein mutatott. Sajnos mind az alapszakasz, mind pedig a Play-off mérkőzésein az indokoltnál kevesebb játékpercet kapott (21, illetve 22 perc). Ennyit az előző, „A” csoportos szezonban is pályán volt.
Antalics Dániel a sérüléséig – még a 30-40 pontos győzelemmel zárult mérkőzéseken - sem kapta meg a fejlődéséhez szüksége s játékperceket, a hosszú sérülése után még kevesebbet volt a pályán (szezonátlag 12,6 perc volt). Teljesítménye visszaesett, a válogatottba sem kapott meghívót. Fejlődése érdekében átgondolt, egyénre szabott fizikai, technikai felkészítést igényelt volna.
Nagy mulasztást követ el az ügyvezető, ha továbbra sem kezeli értékén a játékost, mert így félő, hogy elveszik a kaposvári kosárlabda számára: ha ilyen adottságú játékost kell igazolni, a költség több tízmillió forint lesz.
A sérülések miatt, kényszerből előre lépő Putz Zalán - köszönet a KASI edzőinek - az év felfedezettje lett. A 22 mérkőzés többségén jól teljesített, felvette a versenyt a többi csapat fiatal szabály miatt pályára kerülő játékosaival. Miután „ráigazolták” Mészáros Ágostont, kevesebb lehetőséget kapott, egyetlen Play-off mérkőzésen sem jutott szóhoz.
Véleményem szerint – a vezető edző rövid távú szempontjai miatt – az utánpótláskorú játékosok nevelése terén nem léptünk előre. Az, ha kényszerből vagy gesztusból ad néhány percet egy-egy fiatalnak, az "parasztvakítás", az utápotlás nevelés az edzésen kezdődik. Az utánpótlás nevelés nem Dzunic erőssége.
Igaz, az előbbiekben idézett nyilatkozata szerint a következő szezonban is lehetőséget kap több, a "jövőt jelentő" játékos.
Következik: ZÖLD – FEHÉR MEZBEN, III. rész
Szóljon hozzá a facebook-on!