HOGYAN JUTOTTUNK IDÁIG?

Hogyan jutott idáig a KOMETA Kaposvári KK, tették fel a kérdést a kosárlabda csapatot szeretők, noha sokunk bizakodása ellenére nem volt váratlan a búcsú.

 

Az elmúlt években felvetett, jószándékú kritikai észrevételeim sajnos „ültek”, ennek ellenére olcsó dolog lenne azt mondani, hogy igazam lett. Egy évvel ezelőtt a „Miért nem sikerült most sem előre lépni?” című írásomban rámutattam az évek óta visszatérő hibákra. A legutóbb, a 2023/2024-es szezon felénél, a „Hogy állunk félidőben?” című írásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy „ reálisan kell nézni a helyzetünket, a  második bajnoki cím megszerzése óta, az elmúlt húsz évben soha nem fenyegette a csapatot az „A” csoportból való kiesés réme, most azonban igen.”

 

A címben szereplő kérdés megválaszolását segítheti a Kaposvári Kosárlabda Klub Kft ügyvezetőjének, Puska Zoltánnak a 2023/2024-es szezont értékelő - a kaposvári képviselő testület számára készített - önkritikus, a vezetői hibákat elismerő beszámolója.

 

Még mielőtt a dolgok mélyére ásnánk, rögzíteni kell: az ügyvezető beszámolóját 2024. május 10. napján zárta, amikor még a kosárlabda csapat élet-halál harcát vívta a bennmaradásért. Hátra volt még három-, közte a Kecskemét elleni, utolsó esélyt adó mérkőzés: ha nyer a csapat, akkor továbbra is az „A” csoportban szerepelhet, vereség esetén a következő szezont az NB I/B, azaz a „Piros” csoportban kezdi meg. Ma már tudjuk, nem tudtunk élni az utolsó eséllyel sem.

 

A beszámoló készítésekor az ügyvezető optimista volt, mert a 2024/2025-ös bajnokság költségvetését az NB I/A csoportos szereplést feltételezve állította össze. A cél az első tíz hely valamelyikének a megszerzése!

 

Szita Károly a kosárlabda csapat az „A” csoportba való visszajutása érdekében a magunk mögött hagyott szezonnal egyező összegű, bruttó 92.710.000,- Ft támogatásra tett javaslatot a képviselőknek. Sőt, annak érdekében, hogy a befejezett szezon pénzügyi problémái ne csökkentsék a visszajutás esélyét, további bruttó 31.700 eFt szponzori támogatást tart indokoltnak. Az ügyvezető számít KOMETA támogatására is.

 

No, de nézzük a beszámoló sportszakmai értékelését.

 

A vezető edző kiválasztása

 

Pozitív dolognak tartottam, hogy - a csapatépítés, a játékosok kiválasztása szempontjából fontos döntés - a vezető edző kiválasztása időben megtörtént. Puska Zoltán sajtótájékoztatón jelentette be: „Személyében sikerült egy olyan edzőt találnunk, aki szem előtt tartja azokat az elképzeléseket, melyeket a klubunk felvázolt, s bízom benne, hogy az ő segítségével meg tudjuk valósítani a céljainkat. Egy fiatal, de tapasztalt edzőről beszélünk, akinek a kezei alatt egy olyan csapat formálódik majd, amely kaposvári fiatalokra építve, de természetesen külföldi játékosokkal megerősítve, megfelelően szerepel a következő idényben.”

 

Ugyanakkor az volt a véleményem, hogy – Ivkovics Sztoján által mentorált – Váradi Kornél vezető edzői megbízása - az ügyvezető által utólag elismerten - rossz döntés volt. Puska figyelmét bizonyára elkerülte, hogy a „tapasztalt” vezető edző először Sopronban volt felnőtt csapatnál vezető edző: a 2017/2018-as szezonban egy győzelem és hét vereség után szerződést bontottak vele. Sopronból ment Kecskemétre utánpótlás edzőnek. Kecskemét vezető edzője volt a 2020/2021-es szezonban, amikor Forrai Székesfehérváron vállalt munkát. Miután Forrait menesztették, a 2021/2022-es szezonban hat mérkőzés után mehetett vissza utánpótlás edzőnek.

 

Az idegenlégiósok kiválasztása

 

Puska Zoltánt idézem: „A magyar bajnokság jelenlegi lebonyolítási rendszerében a külföldi játékosok hozzák az eredmények nagyságrendileg 80 %-át.” Azaz, Puska szerint a bajnokság lebonyolítási rendszere kényszeríti ki a külföldi játékosok foglakoztatását. Nem! A kevés magyar játékos!

 

”A csapat kialakítása, a játékosok kiválasztása teljes mértékben Váradi Kornél igényei szerint történt."

 

"Feltételként szabtam, hogy – a pénzügyi lehetőségeket figyelembe véve – négy külföldivel számolhat, és nincs lehetőség azok cseréjére."

 

"A játékosok kiválasztás komoly vitákat eredményezett a vezető edző és köztem, illetve a szakmai segítőként felkért Hendlein Roland között."

"Sajnos az idő azt igazolta, hogy minden tekintetben rossz döntéseket hoztunk, illetve hoztam én. Nem átvállalva a szakmai felelősséget, bízva az edzőben és támogatóiban, azt meghagyva neki(k)”.

Mindig az volt a véleményem, hogy többet ér három jó idegenlégiós, mint négy-öt középszerű. Sajnos az évek során elmaradt „magyar mag” megerősítése, ezért az ügyvezető emiatt sem tudott szakítani a mennyiségi szemlélettel.

 

Puska Zoltán: „lehetőség volt a magas poszton egy magyar játékossal erősíteni a magyar magot. Váradi Kornél azonban ragaszkodott Fazekas Máté (Kecskemét) leigazolásához” (akinek nem volt értékelhető múltbeli teljesítménye).

 

Súlyos vezetői hiba volt engedni a „huszonegyből”, mert megoldhatta volna Hendlein Roland - évek óta halogatott - pótlását, másrészt Fazeka leigazolásával elvette Antalics Dánieltől a játékperceket (Hendlein pótlását, a magyar mag megerősítését már évekkel korábban, több írásomban itt és itt szorgalmaztam).

 

„Az alapszakasz tizedik mérkőzése után Váradi Kornél lemondott. Itt jön az én felelősségem. Igen, leigazoltatta azokat a játékosokat, akik véleményem szerint nem a mi csapatunkba valók vagy nem azt a szintet képviselik, ami elvárható és ezek után vette a kalapját. Hatalmas hibát követtem el, személyében, szakmai munkájában bízva.”

 

Az első bajnoki mérkőzések után az volt a véleményem, hogy R. Abell (VAL 8.) az egyetlen idegenlégiós, aki megüti az „A” csoportos középmezőny szintjét, illetve többen nem illenek a csapatba (sovány vigasz, hogy utólag az ügyvezető is hasonlóan látja, de a játékosokat rangsorba rendező teljesítménymutató, a VAL is megerősíti véleményemet).

 

Meg kell jegyezni, a delfinek.hu tájékoztatása szerint Váradi Kornél 2023. december 4. napján mondott fel (négy győzelem, hat vereség után, K. I.). Nem tudni, hogy ezt írásban vagy szóban tette meg, de a bb1.hu kosárlabda portál december 7.-i tudósítása szerint nem Váradi mondott fel, hanem az ügyvezető mentette fel a vezető edzőt.

 

Bennfentes információk megerősítették, hogy Váradi mondott fel, azonban visszavonta a felmondását. Sőt, meg is fenyegette az ügyvezetőt, hogy perelni fogja a Kft-t, ha a szerződés felbontása miatt egy bizonyos összeget nem fizet számára. Puska Zoltán fizetett. Erről a beszámolóban nem tesz említést.

 

Visszatérve az idegenlégiósokra. A vezető edző igénye szerint – példa nélküli esetként, jelentős többletköltséget okozva – már augusztusban Kaposváron volt a kiválasztott négy idegenlégiós: az irányító D. Jackson, a kettes poszt R. Abell, négyes poszt J. Cuningham, és a center M. Koprivica.

 

A felkészülés alatt J. Cuningham - családi okok miatt - távozott Kaposvárról, így jött helyette R. Jackson (VAL 48.). A hatodik forduló után az irányító D. Jackson helyett jött T. Eaddy (VAL 57.), aki az irányítóként rosszabbul teljesített, mint elődje.

 

A szakmai stáb csak nagysokára látta be, hogy M. Koprivica (VAL 67.) nem üti meg az „A” csoportos szintet, ezért erősítésként jött a kanadai Jean-Marie (VAL 63.). Ő volt a hetedik idegenlégiós, tele problémákkal!

„A tervezett kiadások a rossz személyi döntések miatt nagyon hamar tarthatatlanná váltak”

írja a beszámolóban az ügyvezető. A nem megfelelő idegenlégiós leigazolása, illetve azok cseréje - akárcsak  a korábbi szezonokban - 20-25 millió többletköltséget okozott.

 

Az eredményességet nagymértékben befolyásolta, hogy nem volt sem irányítója, sem centere a csapatnak. Az egyetlen irányító, Halmai Dániel viszont kevés lehetőséget kapott.

 

Szomorú elégtétel, hogy az ügyvezető ma már osztja a véleményemet: „Komoly problémaként jelentkezett az irányító és a center poszt nem megfelelő játékoskiválasztása. Tisztán látszott, hogy az irányítóink, centereink nem tudják hatékonyan megoldani a rájuk bízott feladatot. Sajnos klasszikus irányító feladatot Halmai Dániel kivételével senki nem tudott olyan szinten megoldani, ami kellett volna az eredményes szerepléshez.”

 

D. Damjanovics „ámokfutása”: irány a B” csoport

 

A szlovén vezető edző a 13. fordulóban, a Szolnok elleni mérkőzésen ült először a kispadon. A következő mérkőzéseken – a korábbiakhoz képest – jobb képet mutatott a csapat.

„Talán egy kicsit kiegyensúlyozottabb hetek következtek”

emlékezik vissza Puska Zoltán, aki a 19. forduló után, „menetközben” - amire a magyar bajnokságban korábban nem volt példa - az eredetileg a szezon végéig szóló szerződést hirtelen két évvel meghosszabbította.

 

Aztán még egy–egy győzelem és vereség és ránk szakadt a „menyország”: a 21. forduló után

Kaposvárra igazolt Filipovity Márkó válogatott kosárlabdázó

írta a tudósító, melyhez a következő kommentet írtam: „Hát ez hihetetlen! Nagyszerű! Hiányposzton erősítettünk másfél évre! Remélem a vezető edző gyorsan, zökkenőmentesen és konfliktus nélkül beépíti a csapatba: eddig az öt idegenlégiós közül egy koptatta a cserepadot, most már kettő fogja. Ilyen gazdagok vagyunk?„

 

Nos, az esetleges következményekre is figyelmeztető, aggódódásom - visszafogottan fogalmazva - nem keltett osztatlan egyetértést.

 

Egy régi szurkoló: ”Imre bátyám, a magyar nyelv nem csak szavakból áll, a mondatoknak jelentése is van. Hiába használsz az elején "pozitív" szavakat, ha a végén az egész mondandódat - akarva/akaratlan - agyoncsapja a rossz szájízű, negatív kicsengésű konklúzió. Ebből valóban süt a rosszindulat, sajnos hozzászólásaidból már sorozatosan....”.

 

A névadó cég egyik vezetője többek között - minden óvatosságot felrúgó, realitást nélkülöző - véleményt posztolt: „Az pedig, hogy egy játékos hajlandó-e aláírni valóban sok minden függvénye, amiből sok esetben a pénz a legkevesebb. Most megtört a jég. Jövőre még nem tudjuk megváltani a világot, de egy top 4-es csapatot fel tudunk építeni, hogy aztán 25 szeptemberben megküzdjünk a bajnokságért. Mi ezt a koncepciót építjük, amúgy nagyon sok pénzzel már jövőre is.”

 

Most megint mondjam azt, hogy aggódásom nem volt alaptalan, vagy, hogy igazam lett?

 

Filipovity leigazolásakor a 21. forduló után a hetedik helyen állt a csapat. Reális esélyünk volt a le az első nyolcba kerülésre (noha igen sűrű volt a mezőny, az utolsó csapatnak két győzelemmel volt kevesebb, de a harmadiknak is csak két győzelemmel volt több).

 

Nos, a következő mérkőzéseken nem egy, nem is kettő, hanem három idegenlégiós koptatta a cserepadot. Történt ugyanis, hogy Damjanovics az elfogadhatóan védekező, jól lepattanózó, négyes poszton játszó R. Jacksont cserepadra ültette és helyére tette Filipovify Márkót, aki ezen a poszton védekezésben alulteljesített, az egyébként sem acélos védekezésünk csődöt mondott. A következő három mérkőzésen is 100 pont felett kaptunk!

 

Amire senki nem számított,

 

a 22. fordulóban elszenvedett, Bp. Honvéd elleni szerencsétlen vereség, Damjanovics kiállítása és eltiltása, majd az amerikai játékosok csere padra ültetése megalapozta a konfliktusok kialakulását és a sorozatos vereségeket eredményezett.

A Krnjaszki - T. Eaddy – Paár(Szőke) – Filipovity – Koprivica(Jean-Marie) ötössel mérkőzést kezdő csapat  az alapszakasz hátralévő öt mérkőzésen egyszer sem tudott győzni.

 

Az ügyvezető szerint a Bp. Honvéd elleni vereség-, a vezető edző eltiltása miatt „valami ekkor megtört az addig remekül működő edző és csapat egységében.”

 

A szurkolók számára is jól érzékelhető volt (a csapathoz közel állók is megerősítették), hogy konfliktus alakult ki Filipovity és a vezető edző, illetve a cserepadra szorult amerikai játékosok és a vezető edző között. Damjanovics képtelen volt kezelni a kialakult helyzetet.

 

A csapat vergődésének voltak – a szakmai stáb által nem felismert – szakmai okai is: hiába „üvöltöttük”, hogy Filipovity a hármas poszton használhatóbb, továbbá, Halmai Dániel kezébe kell adni a karmesteri pálcát, nem hallotta meg a szakmai stáb.

 

A Play-out-t az utolsó helyről kezdtük, azonnal két vereséggel. Zsinórban hét vereség. Ezt korábban nem élte túl egyetlen kaposvári edző sem. Damjanovics igen.

 

Talán azért, mert végre „rátért a helyes útra”, azaz a következő mérkőzéseken a régóta "követelt"

 

Halmai – Eaddy – Filipovity – R. Jackson - Koprivica ötös kezdett

 

és a csapat zsinórban négy mérkőzést nyert. Az ötödiket a Paks ellen húsz pontos vezetés után, Damjanovics „lefagyása” miatt vesztettük el.

 

A Paks elleni hazai vereség után már nem volt visszaút, a hátralévő három mérkőzést - közte a sorsdöntő, az utolsó esélyt jelentő, Kecskemét ellenit is - elvesztettük. Jellemző a morális állapotokra, hogy a Kecskemét elleni mérkőzésen Filipovity a negyedik negyed elején dobta az első mezőny kosarat és csak egy büntetőt tett hozzá. Az utolsó a mérkőzéseken Jean-Marie már nem játszott, sérülés miatt nagy hirtelen hazautazott.

 

Váradi Kornél felmondásáért is mi fizettük. Sajnos Dalibor Damjanovics (9 győzelem, 15 vereség, 37,5 %, „B” csoport) szerződésének a felbontása is milliókba került. A nagy hírtelen megkötött szerződésben - egyedülálló módon - nem szerepeltek a teljesítmény követelmények. Mert egyébként mi más lehetett az oka annak, hogy csak közös megegyezéssel lehetett megválni a vezető edzőtől.

 

Néhány szó a közvetlen utánpótlásról.

 

A beszámolóban – évenként visszatérően - olvasható fogadalmakat (játékidő, beépítés, stb) most nem idézem. Nézzük inkább a tényeket.

 

Pozitív, hogy a kiemelt figyelemmel kísért U23-as játékosok többsége érdemi játékperceket kapott. Jóval többet, mint amennyit más csapatokban kaptak a juniorok.

 

Nézzük sorban: Paár Márk 28 mérkőzésen lépett pályára, átlag 17,7 percet játszott (az előző szezonban 25 mérkőzés, 12,0 perc). Halmai Dániel 35 mérkőzés, 14,3 perc (előző 31/10,9), Szőke Bálint 21 mérkőzés, 13,5 perc (előző 4/10,0). Sajnos Antalics Dániel, 8 mérkőzés, 6,8 perc (előző 5/4,8) „kilógott a sorból”.

 

Paár Márk (VAL 81.), csak három mérkőzésen nem került pályára, amikor mérkőzés keretben (jegyzőkönyvben) volt. Öt mérkőzésen nem volt a mérkőzés keretben (betegség, sérülés miatt).

 

Halmai Dániel (VAL 92.), egy híján minden mérkőzésen pályára került (ehhez képest az indokoltnál kevesebbet játszott).

 

Szőke Bálint (VAL 91), a 14. fordulóig nem kapott értékelhető játékpercet, nyolc mérkőzésen nem került pályára. A 15. fordulótól – a sérüléséig – a legtöbb játékpercet kapta. Hét mérkőzésen nem volt a mérkőzés keretben (elsősorban sérülés miatt).

 

Antalics Dániel „sérüléséig”, a 22. fordulóig 20 mérkőzésen volt a mérkőzés keretben, de csak az első három fordulóban kapott értékelhető játékpercet, tizenkét mérkőzésen nem került pályára, noha a juniorban kiemelkedően teljesített.

 

Határozott álláspontom az, Antalics esetében az ügyvezetőnek közbe kellett volna lépni (nyomást kellett volna gyakorolni, már csak a használhatatlan Fazekas leigazolása miatt is).

 

Számomra talány, hogy jó fizikai képességekkel rendelkező Puska Bence (VAL 134) játéka miért esett ennyire vissza: 27 mérkőzésen jutott szóhoz, de mérkőzés átlagban 9,5 percet játszott (az előző szezonban, még juniorként 34 mérkőzésen átlagosan 17,4 percet játszott). Talán a „B” csoportban újra tudja magát építeni.

 

Általános tapasztalat, hogy a pályára került fiatalok a pályán jobbára a passzív szerep jutott, a passzolásra voltak kárhoztatva (néhány mérkőzés kivételével, amikor is képességeiknek megfelelően, kezdeményezően, ponterősen játszottak). Ez alól csak Halmai Dániel a kivétel, noha mindkét vezető edzőtől az indokoltnál kevesebb játéklehetőséget kapott.

 

Az edzők hibájának tartottam, hogy – a felnőtt mérkőzésen pályára kerülő junior játékosok esetében – nem találták meg az egészséges egyensúlyt a felnőtt mérkőzés-, és a junior mérkőzés játékpercei között: a 15. fordulóig a junior játékosok az „előmérkőzésen” 30-35 perceket játszottak, ezt követően a vezető edző „letiltotta” a játékukat a juniorok mérkőzésén.

 

A játékengedéllyel rendelkező Hajduk Attila, Fehérvári Csengő és Yake Metthew csak az utolsó mérkőzésen került pályára.

 

A beszámoló is említést tesz arról, hogy a mérkőzés keretben szereplő utánpótláskorú játékosokkal hosszútávú profi szerződést kötött az ügyvezető: Paár Márk 2024. június végéig (illetve plusz egy év), Antalics Dániel 2025. augusztusig, Szőke Bálint 2026. augusztusig, Halmai Dániel 2026. júliusig (illetve plusz egy év) élő szerződéssel rendelkezett.

 

Érthetetlen, hogy miért volt szükség az elmúlt hetekben új szerződést kötni az említett játékosokkal (miért nem módosították az élő szerződéseket felek)? A delfinek.hu oldalon közölt szerződéskötések kapcsán erre nem kaptunk magyarázatot.

 

Válaszra vár az is, hogy a csapat egyetlen irányítója, Halmai Dániel – az élő szerződése ellenére – hogyan tudott Paks-ra igazolni? A Paks a korosztályos válogatott játékos után mennyi nevelési költségtérítést fizetett Kaposvárnak?

 

Összefoglalva (ahogy én látom)

 

A beszámolóban - az ügyvezető az általa felvetett, a csapat eredményességét hátrányosan érintő, a vezetői munkájára is vonatkozó hibák megszüntetésére - intézkedés nem szerepel, ezért indokoltnak tartom a következő változtatásokat:

 

- változás szükséges a Kft ügyvezetőjének személyében: határozott karakterű, konfliktustűrő, a döntés felelősségét felvállaló személyt kell megválasztani ügyvezetőnek;

- indokolt a csapatot működtető, Kaposvári Kosárlabda Klub Kft tulajdonosi szerkezetének bővítése;

- a játékosok kiválasztásában megfelelő szakmai kontrolt kell gyakorolni a vezető edző felett.

- a vezető edző (általában az edzők) szerződésben rögzíteni kell a konkrét, számon kérhető szakmai teljesítmény-követelményeket;

- nem halasztható a „magyar mag” megerősítése oly mértékben, hogy elegendő legyen három, - a magyar mezőnyhöz képest - kiemelkedő kvalitású külföldi játékos igazolása;

- meg kell oldani egyes utánpótláskorú játékosok az edzésen kívüli egyéni képzését.