MIÉRT NEM SIKERÜLT MOST SEM ELŐBBRE LÉPNI?

„Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója.” (Tamási Áron)
2023.06.22. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

Pedig minden feltétel adott volt ahhoz, hogy - korábbi években „megszokott” szürkeségből kilépve - jóbban szerepeljünk. Két évtized után ismét lett névadó szponzor a nemzetközileg ismert Kometa 99 Zrt, aki stabilizálta, kiszámíthatóbbá tette a pénzügyi helyzetet. A névadó iránti bizalom tovább gyarapította Kaposvár legnépszerűbb csapatának szurkoló táborát. Volt tisztességében megkérdőjelezhetetlen ügyvezető, akinek munkáját - korábban elképzelhetetlen számú - népes szakmai stáb segítette (kiegészülve az ugyancsak népes „háttér” csapattal). Sikerült nemzetközileg ismert vezető edzőt szerződtetni. Volt elég idő az idegenlégiósok kiválasztására (még a cserepadra is jutott). Az idejekorán megkezdett felkészülést is sikeres volt. Aztán - bár a kiesés veszélye nem fenyegette a csapatot - meg kellett harcolni az NB I-es tagságért.

MIÉRT NEM SIKERÜLT MOST SEM ELŐBBRE LÉPNI?

 

A város kiemelt sportszervezetei a június 22.-i, csütörtöki közgyűlésen számoltak be a mögöttünk hagyott bajnoki év eredményeiről, illetve arról hogyan használták fel bevételeiket, köztük az önkormányzati támogatást. A 2023/2024 évre tervezett költségvetés bemutatása kapcsán megfogalmazták a következő bajnoki szezon céljait.

 

Kizárólag a Kaposvári Kosárlabda Klub Kft beszámolójában leírtakkal foglalkozom, azaz a kosárlabda csapat elmúlt évi szereplésével. A következő bajnoki szezon céljai lényegében megegyeznek a korábbi években megismert fogadkozásokkal, bár az ügyvezető minapi nyilatkozatában jelezte, hogy „magyar mesterrel” tárgyalnak és a vezetésben strukturális változás várható.

 

A Közgyűlés által tárgyalt beszámoló szerint a 2022/2023-as bajnokság céljai a következők voltak:

-          bajnoki helyezés az 5 -10. hely valamelyike;

-          a játékoskeret (a „magyar mag”) kialakítása;

-          négy, a posztján kiemelkedő tudású idegenlégiós szerződtetése;

-          a kaposvári nevelésű fiatal játékosok (Puska, Paár, Halmai, Szőke, Antalics) játékperceinek növelése, beépítésük a csapatba;

-          az elmúlt években hiányzó, látványos, közönségcsalogató játék megvalósítása, azaz az átlag 1000 fős nézőszám elérése;

 

Az ügyvezető a fenticélok megvalósításának pénzügyi fedezetére nettó 267,9 mft bevételt és nettó 267 mFt kiadást tervezett. Ezzel szemben nettó 259,7 mFt bevétel és nettó 279,8 mFt kiadás valósult meg, azaz 20,1 mFt összeggel lépték túl a bevételeiket.


A tervezett pénzügyi kiadásoktól való eltérést az ügyvezető a következőkkel magyarázta:

- az ötödik légiós pályára lépésének engedélyeztetése (liszensz, játékengedély): 5 MFt;

- az ötödik légiós havi bérezése járulékokkal és ügynöki díjjal terhelve 12 MFt;

- az előzetes tervezetben nem szerepeltetett 3 db, automata sebváltós gépjármű bérlése az edző és az amerikai játékosok részére: 5 MFt;

 

Itt kell szóvá tennem, hogy a négy idegenlégiós az edző kifejezett kérésére - az eddigi költségkímélő, általános gyakorlattól eltérően - már augusztus elején Kaposvárra érkezett. Ezt még a gazdagabb klubok sem engedhették meg maguknak.

 

Sajnos a beszámoló nem tesz említést arról, hogy az idegenlégiósok idő előtti elküldése mekkora költségmegtakarítással járt.

 

Megjegyzem, hogy a 2021/2022-es költségvetést szintén túllépték, 20,5 mFt-al.

 

Tényként kell megállapítani, hogy gazdasági társaság gazdálkodását jelentősen nehezítette a 20-25 százalékos infláció (sőt egyes költségelemeket ennél is nagyobb mértékben érintett az árak-, díjak emelkedése).

 

Az ügyvezető a 2023/2024 évi költségvetést az elmúlt évivel egyezően, azaz nettó 279 mFt bevétel/kiadás összegben tervezi (ez várhatóan 10-15 %-os reálérték csökkenést jelent). A Közgyűlés a Kaposvári Kosárlabda Klub Kft céljainak elérését – a tavalyi támogatás összegével egyezően – bruttó 92 710 000,- forint (nettó 73 864 000,-) összeggel támogatja. Ez a teljes bevétel 26,5 %-a, messze a legalacsonyabb önkormányzati támogatási arány Kaposvár kiemelt sportszervezetei között, ami égbe kiáltó igazságtalanság.

 

Ezen felül a Közgyűlés a 2022/2023-as bajnoki időszakban felmerült többletkiadások (nettó 20,1 mFt) pénzügyi fedezetére bruttó 25.527.000 Ft szponzori támogatást biztosít (ezt a segítséget valamennyi sportszervezet megkapta).


Véleményem szerint - amennyiben a gazdasági társaság működtetésében és a pénzügyi feltételekben nem történik radikális javulás - 2023/2024-es bajnokságban is csak a kiesés elkerüléséért fogunk küzdeni. Nem hallgatható el, hogy a Kaposvári KK Kft költségvetése – évek óta – az egyik legkisebb az NB I-ben.

 

„A valóság nem egy vélemény, hanem tények kérdése”


Ahogy sokan mások és is másként látom az elmúlt évi szezont, mint az ügyvezető. Indoklásomban mindenki számára elérhető tényszerű adatokra hivatkozok, következtetéseket, véleményt csak esetenként fogalmazok meg. Meg kell jegyeznem, hogy a „másként látom” nem „utólagos okoskodás”, ugyanis dokumentálható, hogy az itt olvasható észrevételeimet már ez év januárjában kifejtettem.

 

Eredményességi célok teljesítése

 

A Kft pénzügyi lehetőségeit ismerve – akárcsak az elmúlt években - megalapozatlannak tartottam a 2022/2023-as bajnokságra kitűzött helyezési célt (5-10. hely). A maximális cél legfeljebb a play off-ba való jutás, azaz a 8-10. hely elérése lehetett volna (átgondolt és szerencsés játékoskiválasztás esetén).

A 8 -10. hely elérése lenne reális célkitűzés a 2023/2024-es bajnoki évre is (az 5 -10. hely helyett).

 

Nem sikerült a minimális célt sem elérni, a csapat a 12. helyen végzett. E helyezés mögött a negyven éves NB I-es szereplésünk leggyengébb teljesítménye van: a mérkőzések alig 36 százalékát nyertük meg.

 

Ebben a szezonban sem sikerült a MK nyolcas döntőbe jutásra feljogosító helyezést elérni (az alapbajnokság első körében a 8. helyet).

 

Az 2022/2023 bajnokság játékoskeretének kialakítása

 

A beszámoló kulcsmondatai: „A csapat kialakítása, figyelembe véve a Klub költségvetési határait, teljes mértékben a vezetőedző igényei szerint történt. Viszont elsődleges megállapodásként arra törekedtünk, hogy csak olyan játékosok kerüljenek a kiválasztásra, akik a bajnoki évad teljes részében a csapat erősségei lesznek. Az anyagi lehetőségeink ismeretében a kiválasztott játékosok cseréi olyan költségvetési hiányt eredményeztek volna, melyek vállalhatatlanok a Klub számára. A légiósok kiválasztásánál elsősorban négy, a posztján kiemelkedő játékos szerződtetése volt a cél.”


A fenti elképzelésekből nem valósult meg semmi. Sajnos nem sikerült szakítani a mennyiségi szemlélettel: „kötelező” a négy, „tucat-idegenlégiós” igazolása, mert mások is ezt teszik (ebben a szezonban is ötre bővült). Az ügyvezető a minapi nyilatkozata szerint, a „négy idegenlégiós” sémától a 2023/2024-es bajnokságban sem akar eltérni.

 

Évek óta hangoztatom, hogy a pénzügyi lehetőségeink-, és a kitűzött célok figyelembe vételével célszerű lenne három, valóban jó képességű játékost igazolni amelyek - Kaposvár esetében idegenlégiósok - biztosítják a csapat optimális szerkezetét: gyors irányító – ponterős hármas bedobó – mozgékony center.

 

A három külföldi szerződtetése nem jelent feltétlenül kisebb költséget, de – a pénzügyi lehetőségek javulása esetén – nagyobb mozgásteret biztosít, tudatosabb csapatépítést tesz lehetővé, az indokolt minőségi csere nem okoz vállalhatatlan költségeket. A Kaposvár esetében a négy-, illetve öt külföldi játékos foglalkoztatása azért sem indokolt, mert akadályozza a saját nevelésű játékosok csapatba építését.


Bár a beszámoló negatív példaként – megnevezés nélkül – említi a Bp. Honvéd csapatépítési stratégiáját, én azonban – a szakértőkhöz hasonlóan - pozitív példaként hivatkozom a Bp. Honvéd fokozatos és tudatos csapat-építésére (egy idegenlégióssal is megverték a négy idegenlégióssal felálló csapatunkat, majd később három légióssal huszonkét ponttal verték az öt légióssal felálló Kometa Kaposvári KK-t ).

 

Megjegyzem, nem állja meg a helyét az ügyvezető - a beszámolóban is olvasható - azon állítása, mely szerint - a kiesés elkerülése érdekében (is) - kényszerült az ötödik külföldi leigazolására, mert az „alsóházi csapatok egytől-egyik újabb külföldi játékosokkal erősítették keretüket”.


Parsons, az ötödik idegenlégiós leigazolása 2023. 01. 21. napján történt. A „versenytársak” (Szeged, Paks, OSE) közül a Paks a négy külföldi közül egyet cserélt még az elmúlt év novemberben. Az OSE velünk egy időben 2023. 01. 07. napján növelte ötre az idegenlégiósok számát (Henry), míg a Szeged jóval később, 2023. március 4. napján igazolta le az ötödik külföldit (Carter).

 

A kiestől veszélyeztetett Bp. Honvéd csak három idegenlégióst igazolt, a harmadikat (Crawley) 2023. 01. 28. napján. A legutolsó és kiesőként elkönyvelt (kiesett) Nyíregyháza öt idegenlégióssal kezdett, később négy minőségi cserét csinált, de az „erősítés” legfeljebb a Bp. Honvédra lehetett volna veszélyes.

 

Küzdelem a kiesés elkerüléséért


Az alapbajnokság első körének befejezése után (decemberben) nagy biztonsággal kiszámítható volt, hogy a kiesés elkerülésért kell játszania a csapatnak. Az alapbajnokság befejezése előtt két fordulóval pedig matematikai tényként kellett kezelni.

 

Az kijelenthető, hogy az alapbajnokságban elért 10. helyért kapott 5 helyezési pont biztos bennmaradást „garantált” csapatunk számára (az utolsó Nyíregyháza 1 pontot kapott).

 

A play out 5. fordulójában - a Nyíregyháza sorozatos vereségei miatt - matematikailag is bizonyossá vált az NB I-ben való maradásunk, ezért az ügyvezető felbontotta három idegenlégiós szerződését (az okot a beszámoló az amerikai játékosok edző ellenes magatartásában jelöli meg, míg másutt a fiatalok játéklehetőségeinek bővítése az ok).

 

Az idegenlégiósok drasztikus leépítését többen sportszerűtlennek tartották: ugyanis Nyíregyháza a play out során Kaposváron (!) legyőzte csapatunkat (két idegenlégióssal és Bogdánnal, illetve az addig epizód szerepet betöltő fiatalokkal álltunk ki). Nyíregyháza a győzelemmel „megkapta” a lehetőséget, hogy egy esetleges Bp. Honvéd elleni győzelemmel bennmaradjon az NB I-ben (szerencsére nem így történt).

 

Játékoscserék


Az első hivatalos edzőmérkőzés után Rudez vezető edző az angol Amin Adamu-t (aki a felkészülési mérkőzésen 23/9 dobott) eltanácsolta, mondván „jobb statisztikával rendelkező játékos kell igazolni”).


Később a hármas, bedobó posztra az amerikai Griffin-t igazoltuk le. Így, a csapat szerkezete, a kezdő ötös „ránézésre” kedvezően alakult: egyes, irányitó Petersen (dán), kettes, hátvéd Puska, hármas, bedobó Griffin (amerikai), négyes, erőcsatár Gabric (horvát), ötös center Hughes (amerikai).

 

Néhány bajnoki mérkőzés után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a vezető edző által irányítónak „kinevezett” Petersen nem igazi irányító („súlytalan”, fejben is lassú, a játék szervezése helyett - mivel „jó keze van” - a pontszerzést helyezi előtérbe, ezért inkább kettes, dobó hátvéd). Látható volt, hogy a bedobó Griffin elfogadható, közepes átlagot tud hozni, illik a csapat-szerkezetbe. Gyorsan bebizonyosodott, hogy négyes posztra igazolt Gabric teljesítménye szélsőséges, túlsúlyos, lassú, gyengén védekezik, lepattanója alig van, dobás statisztikája rossz (sok labdát „elhasznál”). Az ötös, center posztra igazolt Hughes jó választás volt, bár - túlsúlya miatt is - támadásban lassú, de a kapott labdák többségét pontra váltotta. Eredményességét akadályozta, hogy irányító hiánya miatt nagyon kevés palánk alatti labdát kapott (megjegyzem a posztja ranglistájának élén álló játékos teljesítménye - sportszerűtlen életmódja miatt - a bajnokság második felére visszaesett, azonban fegyelmezése elmaradt, mert „itt hagy bennünket és kiesünk”).

 

Idővel a vezető edző is belátta, hogy igazi játékszervezőt kell igazolni a csapat eredményessége érdekében. Ezért feláldozta a hármas poszton játszó Griffin-t - amely óriási szakmai tévedés volt - és milliós többletköltséggel szerződtettük az amerikai Brown-t. A vezető edző által kiválasztott játékos teljes „buktának” bizonyult, mert már az első mérkőzésén látható volt, hogy teljesen alkalmatlan a játék szervezésére. Az eredmény: az addig is gyenge csapatjáték szinte eltűnt, védekezésünk tovább gyengült, miközben a csapat szerkezete torzult.

 

Az ügyvezető - a beszámolóban – arra is hivatkozik, hogy 2022/2023-as, szokatlan versenykiírás miatt (is) kényszerült az „ötödik légiós” szerződtetésére. Gyerekes dolog a májusban megismert versenykiírásra hivatkozni nyolc hónappal később. A valóság az, hogy a „szakmai stáb”  Hendlein gyenge teljesítménye miatt döntött úgy, hogy „egy védekezni tudó, erős fizikumú játékos igazola négyes posztra (Hendlein a gyengén védekező, négyes posztra igazolt Gabric-ot sem tudta helyettesíteni).

 

A cserepadra igazolt amerikai játékos, Parsons szerződtetésével - bár ponterősebb volt és a lepattanók megszerzésében jobban teljesített, mint Hendlein - a csapat teljesítménye nem javult. Ugyanakkor - az ügyvezető is elismeri - Parsons-nak meghatározó szerepe volt az „amerikai klikk” kialakulásában, csapat-egység szétverésében, a vezető edző szerződésének kényszerű - de indokolt - felbontásában. A „kívülről” is érzékelhető konfliktust sem a csapatkapitány, sem az edző, sem az ügyvezető nem tudta kezelni.

 

Az idei szezonban összesen hét idegenlégióst igazolt a Kometa Kaposvári KK Kft.

 

A „magyar mag” kialakítása


A vezető edző/ügyvezető a „magyar mag” kialakításában meghatározó szerepet szánt a kaposvári kosárlabda ikonikus alakjának, a csapatkapitány Hendlein Rolandnak (vele, már csak tiszteletből is, bővebben foglalkozom).


A vezető edző előtt vagy elhallgatták, vagy nem vette figyelembe Hendlein korábbi években teljesített - a szakmai stáb által szolgáltatott, az MKOSZ honlapján elérhető - statisztikai mutatóit: az elmúlt négy-öt évben minden mutatója folyamatosan romlott, a cserepadra szorult. Krónikus térdsérülése miatt az előző, a 2021/2022-es szezonban az alapszakasz 26 mérkőzéséből 9 mérkőzés hagyott ki.

 

A kosárlabdát - és Hendlein Rolandot - szerető szurkolók azt „várták”, hogy ha nem is a csúcson, de talán még időben visszavonul.

 

Hendlein „utódlásáról” - teljesítményének fokozatos és jelentős romlása miatt - évekkel ezelőtt gondoskodni kellett volna (erre hívtam fel a figyelmet már 2017. június 9.-n, a kovatsimre.hu oldalamon megjent írásomban.

 

Komoly meglepetést okozott, hogy az ügyvezető a 2022/2023-as szezonra megújította a szerződését (Roli - ahogy ezt kommunikálták - még egy szezont vállalt). Néhány mérkőzés után - teljesen váratlanul - lemondott csapatkapitányi megbízatásáról. Az ügyvezető ezt „belügynek” tekintette, a szurkolók felé nem kommunikálta, így nem kellett a játékos döntését megindokolni: Siófokról bejárva nem tudja ellátni a csapatkapitányi feladatát (tapasztalatom szerint példátlan az ilyen távolságról történő edzésre, mérkőzésre járás).

 

Amikor az elmúlt év végén (decemberben) sérültet jelentett, a csapat új orvosa is megállapította, hogy a térde tartósan nem terhelhető, azaz az NB I-es szintű versenysportra alkalmatlan.


Siófokról történő napi – nyilván fárasztó - utazás éreztette hatását, mentális és fizikai leépülése mindenki számára érzékelhető volt. A bajnokság alapszakaszának statisztikája bizonyítja a látványos visszaesést: a teljesítmény-indexe (VAL) 7,0 (88.), a lepattanó átlaga 2,63 (59.), a pontátlaga 4,17 (94.). Az alapszakaszban a pályán töltött átlag 17 perc alatt – két-három mérkőzés kivételével – sikerült észrevétlennek maradnia. A kiesés elleni tíz mérkőzésből – térdsérülése miatt – csak 5 mérkőzésen játszott.

 

A játékoskeret magyar felnőtt játékosai sem tudtak hozzátenni az eredményesebb szerepléshez: Csorvási Milán már az elmúlt szezonban is csak perceket játszott, sokat volt sérült. A 2022. év végi egészségügyi vizsgálat is igazolta, hogy a versenysportra alkalmatlan, így a szerződését az ügyvezető januárban felbontotta (már a nyáron fel kellett volna bontani).

 

Az egyetlen „hadra fogható”, felnőtt, saját nevelésű játékos, a 26 éves, 112. helyre rangsorolt, de lényegesen többre képes Bogdán Benedek volt. A „magyar magnál” lehetett figyelembe venni a 25 éves, 82. helyre rangsorolt - kettős állampolgárságú - Krnjajski Borist is.

 

Kijelenthető, hogy a 2022/2023-as szezonra (szezonban) nem sikerült még egy közepes erősségű „magyar mag” kialakítása sem. Ugyanis a 88. helyre rangsorolt, a versenysportra alkalmatlan Hendlein Roland már nem, a fiatalok (Puska 114., Paár 115., Halmai 104.) még nem voltak NB I-es szintű játékosok (de megfelelő feltételek mellett azokká válhatnak).

 

Saját nevelésű, kaposvári játékosok szerepeltetése, beépítése a csapatba


A beszámolóban - évről, évre visszatérően - olvasható állítással ellentétben - az elmúlt években nem kényszerültünk egyetlen saját nevelésű játékos Kaposváron tartása érdekében anyagi áldozatot hozni. Egyszerűen azért, mert Vojvoda Dávid és Benke Szilárd óta nem volt olyan játékos, aki másik NB I-es csapathoz igazolt volna (ők sem az alacsony gázsi miatt igazoltak el). Vojvoda az egyetlen kaposvári nevelésű játékos az NB I-ben.

 

Távozásukat követően - más NB I-es csapathoz történt átigazolásaik során - fel sem merült Kaposvárra történő visszatérésük. A saját nevelésű Filipovity Márkó az USA-ból való hazatérése után olyan NB I-es csapatot választott, amelyik nem a túlélésért, hanem a magasabb célokért küzdött. Öccse, Filipovity Péter az USA-ból való hazatérésekor ugyanezt az utat fogja választani.

 

Az elmúlt évben a korosztályos bajnokságban jól szereplő saját nevelésű fiatal játékosok csapatba építéséhez idén mindenki nagy reményeket fűzött (idén azért nem jutottak a döntőbe, mert a Szolnok elleni nem állt ki a csapat és az MKOSZ pontlevonással büntetett).

 

Az alapszakaszban mutatott játékuk alapján kialakult vélemény szerint a csapatba való beépítésük érdemben nem sikerült. Bár több játékpercet kaptak, mint az előző szezonban, teljesítményük alapján egyiket sem rangsorolták az első száz játékos közé (vannak olyan szakmai vélemények is, mely szerint az utánpótlás nevelés mégsem olyan jó: még a korosztályos válogatott játékosoknak is alapvető képzettségbeli hiányosságai vannak).


A külföldi játékosok „csapágyasra hajtása” ebben a szezonban is akadályozta a saját nevelésű játékosok csapatba építését.


Iván Rudez edző az alapbajnokság 24 mérkőzésén átlagban 29 percet adott a „kiemelt figyelemmel kisért” három játékosnak (Puska, Paár és Halmai). Ez azt jelenti, hogy az első félidőben kötelező 20 percen túl, a második félidőben a három játékos összesen átlag 9 percet kapott, ami nagyon kevés. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy két-három mérkőzésen kényszerből kiugróan sok játékpercet kaptak (pl. Falco ellen +42 percet, amikor három magyar felnőtt játékos sérült volt).

 

Sajnos a Szőke-Filipovics edzőpáros – amig a három idegenlégióst az ügyvezető el nem küldte – Rudeznél kevesebb játéklehetőséget adott az említett három játékosnak (átlagban alig 23 percet, azaz a kötelező 20 percen túl, a második félidőben összesen átlag 3 percet).

 

Az tény, hogy az előző szezonhoz képest a „kiemelt figyelemmel kísért” játékosok több játékpercet kaptak: Puska 24 mérkőzésen átlag 8,1 perc helyett, 24 mérkőzésen átlag 16,6 percet, Paár 6 mérkőzésen, átlag 3,8 perc helyett, 16 mérkőzésen átlag 9,1 percet. Halmai (dombóvári nevelés, tavaly nem volt kerettag) 21 mérkőzésen, átlag 9,5 percet kapott.


A tavalyinál több játékperc ellenére a három játékosnak az alapszakasz mérkőzésein csak statiszta feladat jutott (akárcsak tavaly a Zalaegerszegről igazolt Plézer Gábornak, akit aztán kölcsönadtunk az egyik NB I. „B” „Piros csoport”-ban szereplő csapatnak, ahol nagyon jó "szezont futott”).

 

A beszámolóban említett, játékengedéllyel rendelkező további fiatal játékosok (Hajduk, Szőke és Antalics) az alapszakaszban nem kaptak értékelhető játéklehetőséget. A play out utolsó négy mérkőzésén Hajduk és Szőke (dombóvári nevelés) kapott játékpercet.

 

A play out hatodik fordulója után - az edzőt buktató idegenlégiósok elküldésével, a felnőtt játékosok egy részének sérülése miatt - a fiatal játékosok többsége, lényegében kényszerből korlátlan játéklehetőséghez jutott.

 

Láss csodát, a fiatalok azonnal „megtanultak” kosárlabdázni és - az alapbajnokságban mutatott teljesítményhez képest - megmagyarázhatatlanul jó és eredményes játékot produkáltak a hátralévő négy mérkőzésen. Azt persze egy laikus sem állíthatja, hogy két hét alatt tanultak meg kosárlabdázni.

 

Azt azonban mindenképpen igazolták, hogy az alapbajnokságban jobban kellett volna bízni bennük.


Külön kell szólnom – a beszámolóban is kiemelt - Antalics Dániel kaposvári jövőjéről.


Az NB I-es tagságunk negyven éve alatt nem volt centerposzton ilyen kvalitású, saját nevelésű játékosa a kaposvári kosárlabdának. Aki látta a juniorok között játszani, az tapasztalhatta Antalics megtestesíti korszerű centerjátékost, azaz jól szedi a lepattanókat, ponterős palánk alatt és bátran vállalkozik mezőnyből is. Sajnos értékelhető játéklehetőséghez még az idegenlégiósok elküldése után sem jutott (alapszakasz 26 mérkőzésén összesen 12 percet-, a play out 10 mérkőzésén összesen 12 percet játszott).


Vele külön (pl. erőnléti) edzőnek kellene foglalkozni, azonban ennek semmi jelét nem látni (noha van erőnléti edzője a csapatnak).

 

A mérkőzések nézetségének alakulása


A beszámoló szerint a szezon elején az Arénában lejátszott három mérkőzést átlagosan 1700 fő nézte meg (2023. április 15.-n, kivételesen, szintén az Arénában lejátszott, OSE elleni mérkőzésen már csak 700 kaposvári szurkolt a csapatnak).


A beszámolóban olvasható, hogy „a Körcsarnok tíz mérkőzésén - egy mérkőzés kivételével - teltházas mérkőzéseket, azaz, 900 -1000 fő előtt játszott a csapat”.

 

A körcsarnoki adatokat azonban pontosítani kell: a mérkőzések nézetsége – az egyre rosszabb eredmények hatására – fokozatosan csökkent. A Körmend elleni, februári mérkőzés 1150 fős nézetségéről fokozatosan, 300 - 350 főre csökkent a nézők száma (azt nem tudni, hogy a bérlettel és a tiszteletjeggyel belépőket a Körcsarnok-ban hogyan vették számba).

 

A csökkenő nézőszám ellenére – a kaposvári kiemelt csapatok közül – magasan a legnézettebb (legnagyobb számú szurkolóval rendelkező) a kosárlabda csapat (kivéve a férfi röplabda csapat bajnoki döntő két mérkőzést).

 

Az edzőről


Puska Zoltán által kiválasztott – bajnoki rajt előtt agyon dicsért – Iván Rudez kiválóan képzett, rendszerben gondolkodó (dolgozó) edző volt. Ezt több játékos, a szakmai stáb, a névadó szponzor képviselője is megerősítette. Nagyon sokat foglalkozott a fiatal játékosok képzésével (ami az eddigi edzőinkről nem volt elmondható).

 

Általános tapasztalat/vélemény szerint a mérkőzések alatti döntései gyakran érthetetlenek voltak (magyarul: nagyon rosszul meccselt). Amint azt korábban említettem a külföldi játékosok kiválasztásában szinte csak rossz döntést hozott.

 

Véleményem szerint, ha lett volna felette/mellette szakmai kontrol/partner, ha az ügyvezető esetenként érvényesítette volna az alá-fölé rendeltségi viszonyból fakadó jogait (kötelezettségét) és nem hárította volna el magától a felelősséget, talán ma is a csapat edzője lenne. Szerződésének felbontása (elküldése) nagyon rossz időpontban történt.

 

Az ügyvezető minapi nyilatkozata szerint „egy magyar mesterrel tárgyalunk, s már az aláírási szakaszban járunk” (kíváncsi lennék, kit takar még a „tárgyalunk” többes szám?).

 

Hónapok óta nyílt titok, hogy az U19-es válogatott szövetségi kapitányáról – Ivkovics mester által mentorált – Váradi Kornélról van szó. Aki ugyan magyar, de a „mester” titulus talán még korai. Róla tudni lehet, hogy vezető edzőként 2017-ben nyolc mérkőzés erejéig (abból hét vereség) Sopronban működött, majd Kecskeméten sikerült a teljes 2020/2021-es szezont vezető edzőként levezényelni. A következőben már csak hat mérkőzés jutott neki. Remélem Kaposváron sikeresebb vezető edző lesz.

 

Az ügyvezetésről


Puska Zoltán minden bizonnyal kiváló pedagógus és iskolaigazgató. Az egész embert kívánó vezetői munkáját vélhetően eredményesen végzi.

 

A Kft egész embert kívánó vezetése, a szerteágazó tevékenységek összehangolása azonban meghaladta erejét (tapasztalatból mondom, „nem lehet egy fenékkel két lovat megülni”).


Az eredményesebb vezetői munka érdekében szüksége van olyan személyre/személyekre akire/akikre mind gazdasági, mind szakmai kérdésekben támaszkodhat.


Hónapok óta köztudott, hogy Hendlein Roland sportigazgatói szerepet vállal a gazdasági társaságban. Talán azt is megtudjuk, hogy az ügyvezető milyen eredményt vár a kaposvári kosárlabda ikonikus - két évtizedes játékosmúlttal rendelkező - játékosának szerepvállalásától. Ha eredményesen segíti az ügyvezető munkáját, annak mindenki örülni fog. Azt azonban nem szabad elfelejteni, a Kaposvári Kosárlabda Klub Kft által működtetett csapat tekintélyét az eredményei alapozzák meg.


Végszóként!


A bajnoki szereplés, a play out mérkőzései méltatlanok voltak nemzetközileg is ismert, a más sportágat is támogató névadóhoz, a Kometa 99 Zrt-hez.


A Kometa-t képviselő igazgató (aki a kosárlabdát értő, odaadó szurkolója a csapatnak) a következő Facebook bejegyzést tette az OSE elleni hazai vereség után (2023. 04. 15.):

 

Igazából nem gondoltam volna, hogy lehetséges ekkora visszaesés mind egyéni, mind csapatjátékban. Mint tavaly ilyenkor, kb. akkora a visszaesés. Részemről ez volt az utolsó meccs a szezonban amit néztem (ezt sem élőben), de ez a csapat nem érdemli meg, hogy érdekeljen....”


Névadó támogatótól példa nélküli figyelmeztető szavak!



Lap tetejére