HOGY ÁLLUNK FÉLIDŐBEN?

A csapatot működtető Kaposvári Kosárlabda Klub Kft tulajdonos-ügyvezetője, Puska Zoltán a kaposvári képviselő testület által az ez év júniusi ülésen megszavazott támogatás „ellenértékeként” a 2023/2024-es bajnokságra következőket vállalta:

- bajnoki helyezés az 5 -10. hely valamelyike;

- a játékoskeret (a „magyar mag”) kialakítása;

- négy, a posztján kiemelkedő tudású idegenlégiós szerződtetése;

- a kaposvári nevelésű – kiemelt figyelemmel kísért – fiatal játékosok (Puska, Paár, Halmai, Szőke, Antalics) játékperceinek növelése, beépítésük a csapatba;

Ha valakinek ismerős lenne a fentiekben idézett célok, az nem véletlen, mert az előző, azaz a 2022/2023-as bajnokságra ugyanezt vállalta (sőt a korábbi években is). Sajnos nem teljesült egyetlen rész-cél sem, azaz ismét nem sikerült előre lépni (a véleményem itt olvasható).

„A jövő a múltban gyökerezik”

azaz eddig hogyan teljesültek az ügyvezető által kitűzött célok? Hogyan sikerült az elmúlt szezon tapasztalatait hasznosítani?

Nem lehet kétséges, meghatározó az edző személye. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Váradi Kornéllal szemben megfogalmazott – vélhetően a szerződésében is rögzített – célok és követelmények azonosak az elmúlt szezonban Iván Rudez által vállalt nagyívű, távlatos feladatokkal.

A kiválasztás, a döntés idejekorán meg is történt. Puska Zoltán sajtótájékoztatón jelentette be az új edző személyét: „ Örömteli esemény a mai, hiszen megtesszük az első lépést a 2023/2024-es bajnoki szezon előtt, Váradi Kornél vezeti a szakmai munkát az előttünk álló idényben a Kometa Kaposvári KK-nál. Mindenképpen magyar trénert szerettünk volna szerződtetni, s már régóta tárgyaltunk Kornéllal. Személyében sikerült egy olyan edzőt találnunk, aki szem előtt tartja azokat az elképzeléseket, melyeket a klubunk felvázolt, s bízom benne, hogy az ő segítségével meg tudjuk valósítani a céljainkat. Egy fiatal, de tapasztalt edzőről beszélünk, akinek a kezei alatt egy olyan csapat formálódik majd, amely kaposvári fiatalokra építve, de természetesen külföldi játékosokkal megerősítve, megfelelően szerepel a következő idényben. Annyit elárulhatok a szerződésével kapcsolatban, hogy hosszú távra tervezünk Kornéllal, azt szeretném, hogy az a munka, amit most elkezd, annak érjen is be a gyümölcse.

Váradi Kornél: „Miután megkeresett a Kometa Kaposvári KK, viszonylag gyorsan találkoztak azok a nézőpontokt. Tetszetek azok az elképzelések, azok a célok, az a hosszútávú terv, melyet a vezetőség felvázolt.

Aztán minden másként alakult. A tizedik forduló, azaz a Szeged elleni hazai vereség után Váradi Kornél váratlanul felmondott. A mérkőzést követően a szurkolók egy kis csoportja erőteljes kritikát fogalmazott meg, azonban nem hiszem, hogy a „fiatal, de tapasztalt edző” döntésében ez szerepet játszott. Én inkább arra gondolok, hogy Váradi Kornél érezte a bajt. Már hatodik forduló után, a ZTE elleni mérkőzés előtti nyilatkozatában újra-tervezte a Klub által kitűzött célt és a bennmaradást tartotta teljesíthetőnek (nem volt cáfolat). Vélhetően a Szeged elleni mérkőzés után tudatosult benne, hogy jelenlegi (az általa kiválasztott) játékos állománnyal nem képes a Klub céljait teljesíteni.

Az ügyvezető már nem akart „mindenképpen magyar trénert szerződtetni”.

Viszonylag gyorsan sikerült új edzőt találni: a szlovén Dalibor Damjanovics alig két napos „ismerkedés” után ugrott az ismeretlenbe, azaz a kispadról irányította a csapatot a Szolnok ellen. Helyében ezt a mérkőzést meghagytam volna a Szőke-Filipovics párosnak (annak idején Gellér Sándor egy hét közös munkával a háta mögött sem vállalkozott a Körmend elleni mérkőzésre, hanem csak figyelte a Kovács László és  a csapat „működését”).

Akiktől az eredményt vártuk

A felkészülés kezdetére kiválasztásra kerültek az idegenlégiósok. Irányító Derek Jackson, kettes poszt Remy Abel, négyes poszt Josh Cuninghammel, ötös center Milos Koprivica.

„Ráadásként” Kecskemétről leigazoltuk center posztra Fazekas Mátét (aki korábbi csapataiban nem nyújtott értékelhető teljesítményt).

Lecserésére került Cuninghammel, helyére igazoltuk Ronald Jackson-t, aki sajnos azt hiszi, hogy a védekezés egyenlő a lepattanók megszerzésével (4. a ranglistán). Komoly szerepe van abban, hogy gyenge a csapatvédekezés.

Sajnos néhány bajnoki mérkőzés igazolta, hogy D. Jackson sem az, akire a csapatnak szüksége van. Helyére igazoltuk Thaj Eaddy-t, akiről már az első mérkőzésén látható volt, hogy nem irányító. A kiválasztók éléslátását minősíti, hogy az irányító poszton gyengébben teljesít, mint elődje.

Sajnos Milos Koprivica-nál - bár volt néhány elfogadható mérkőzése - nem volt korábban kaposvári mezben gyengébb teljesítményt nyújtó, idegenlégiós center. Ezt a ranglista mutatói is igazolják.

Remy Abel, a csapat legponterősebb játékosa, a mérkőzések többségén hozza a tőle elvárható teljesítményt. Játék intelligenciáját jelzi, hogy két, egál mérkőzés végjátékában – amikor elegendő lett volna egy duplát elérni – három pontossal kísérletezett. Egyik sem ment be, mindkét mérkőzést elvesztettük.

Ilyen gazdagok vagyunk?

Az elmúlt évben (és azt megelőző szezonban is) az ötödik légiós szerződtetése közel húszmillió többletköltséget okozott. Most szintén, ötödik légiósnak leigazoltuk a kanadai James Jean-Marie-t, bár a Szolnok elleni bemutatkozása nem volt túl biztató. Leigazolásának költsége nem lesz kevesebb, mint az előző évben volt.

Természetesen a légiós kiválasztás kockázattal jár, játékoscserék minden csapatnál előfordulnak. A klubok igyekeznek a kockázatokat csökkenteni azzal is, hogy vagy áldoznak a jó teljesítményt nyújtó idegenlégiós megtartására, vagy más csapattól távozó, ismert játékos igyekeznek igazolni. Mi, sajnos nem éltünk azzal a lehetőséggel, hogy más csapatoktól távozó, ismert játékost igazoljunk (Remy Abel sem tegnap játszott Oroszlányban). Kizárt dolog, hogy Koprivica és James Jean-Marie költségén ne tudtuk volna megtartani a tavalyi centerünket Hugnes-t.

Akik a jövőt jelenthetik

A legfájóbbnak tartom, hogy a négy, most már öt idegenlégiós mellett a fiatalok - Paár kivételével - nem kapták meg a beépítésükhöz szükséges játékpercet. Pedig megígérték!

Hendlein Roland az elmúlt szezon végén így nyilatkozott: „megbeszéltük, amikor biztos lesz a bent maradásunk, utána nagyobb hangsúlyt fektetünk a fiatalokra, s megnézzük, mennyire állnak készen arra, hogy a jövőben meghatározó szerepet játszanak. Ez szerintem jól sült, a srácok megmutatták, lehet rájuk építeni a jövőt. Nem játszottunk rosszabb mérkőzéseket velük, mint amikor öt légióssal álltunk fel. Ilyen szempontból jó volt a bajnokság zárószakasza, hiszen megmutatta, minőséget képviselnek a fiataljaink, s jól állunk az utánpótlás terén (ezt a véleményt osztotta Puska Zoltán is).

Sajnos a fiatalok mérkőzés percei - eddigi mérkőzések alapján - nem támasztják alá Hendlein értékelését (megjegyzem, ha "felnőtt" minőséget képviselnének, elegendő lett volna három jó idegenlégiós szerződtetése, nem pedig négy-öt gyenge-közepest).

A 2023/2024-es bajnokság kezdetére a „magyar mag” - azaz a profi szerződéssel rendelkező, „minőséget képviselő” öt fiatal, kiegészülve Krnjajszkival és Bogdánnal, illetve a Kecskemétről igazolt Fazekassal - gyorsan kialakult.

Kicsit az az érzésem, hogy az öt fiatallal kötött profi szerződéssel a csapatba építésüket befejezetnek tekintették. Legalább is a játékperceik ezt támasztják alá.

Pozitív kivétel Paár, aki átlag 22,3 percet kapott, amivel többnyire élni is tudott (már amennyire az idegenlégiósok hagyták). Tény, hogy ennyi játékperc egy befutott, magyar játékos is csak ritkán kap.

Negatív kivétel Puska, aki átlag 9 percet kapott. A mérkőzések többségén csak a passzolást „vállalta fel”, voltak olyan 10 perces mérkőzései, amelyeken nem volt dobáskísérlete. Tény, hogy - remélhetően csak átmenetileg - megállt a fejlődésben (sokkal több van benne, lehet, hogy egy „levegőváltozás” jót tenne neki, visszanyerhetné önbizalmát).

Érthetetlen, hogy ebben a helyzetben miért nem kap lehetőséget Szőke Bálint, aki korosztályos válogatott, jó fizikai adottságú, és sokkal agresszívebben támadja a gyűrűt, mint Puska, ennél fogva ponterősebb. Gyakorlatilag - egy mérkőzés kivételével - nem kapott játékpercet.

Az egyik ős bűn: a csapatban az egyetlen vérbeli irányító Halmai, mégis csak átlag 9 percet kapott. Tavaly Rudeztől –  elsősorban a tavaszi szezonban – jóval több játékpercet kapott, mint Váraditól vagy a Szőke-Filipovics párostól. A felnőttek között is több alkalommal bizonyította (így a legutóbbi Szolnok elleni mérkőzésen is), hogy az irányító poszton jobb képességekkel rendelkezik, mint Krnjajszki vagy Eaddy.

A másik ős bűn Antalics mellőzése. A kaposvári utánpótlás nevelés Tömösváry Máté óta nem termelt ki egyetlen magas poszton használható játékost. Antalics két évtized óta az első, akiből lehet (először 4-es, aztán ha megerősödik 5-ös poston használható) NB I-es játékos, ha a Klub is akarja. Úgy tűnik egyellőre nem akarja: ebben a szezonban csak az első három mérkőzésen kapott értékelhető játékpercet, noha sokoldalubb, képzetteb, mint Fazekas.

Félő, hogy ebben a kritikus helyzetben (amiben van a csapat) ismét háttérbe szorul a jövő építése. Ismét elveszítünk egy évet?

„A remény hal meg utoljára”