ELŐZETES REQUIEM EGY KOSÁRLABDA CSAPATÉRT

2017.06.09. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

A kaposvári kosárlabdát immár több mint negyven éve szolgálom. Évtizedekig vezetőként, manapság már csak szurkolóként. Ismerem a csapatépítés nehézségeit. Tudom mit jelent feljutni a magasabb osztályba, tudom milyen könnyű onnét kiesni és azt is tudom milyen nehéz visszajutni. Ismerem az érzést: akárhogy küzd a csapat, nem sikerül semmi, látni előre, kiesik a csapat. Tudom mit jelent bajnokságot, kupát nyerni.
Tudom mit jelent – a kimondott igazságok miatti – népszerűtlenség. Tudom, milyen keserű dolog - eszközök nélkül – a ki nem mondott középszerűség ellen küzdeni: elég nekünk a középmezőnyben evickélő csapat is. Tudom milyen nehéz az elveszett fizetőképesség hitelességét visszaszerezni.
Úgy érzem, mindent megtapasztaltam, amit egy volt NB I-es játékos, és mint volt sportvezető megtapasztalhatott. Szerencsére (sajnos) a mai kosárlabda rajongók döntő többsége már nem vagy csak halványan emlékezik a múltra. Ma ismét azt érzékelem: elég nekünk a középmezőnyben evickélő csapat is. Veszélyes ez az út.

ELŐZETES REQUIEM EGY KOSÁRLABDA CSAPATÉRT

A június 8.-i közgyűlésen - a 22. évértékelőn - először szólaltam az NB I-es kosárlabda csapat érdekében. Korábban a csapat iránti – rosszul értelmezett - elfogultságom akadályozott meg a véleménynyilvánításban, most azonban súlyos fellegeket látok gyülekezni a csapat felett, ezért is emelkedtem szólásra.

 

Alapjába véve egyetértek a Kosárlabda Klub Kft ügyvezetőjének, illetve edzőjének értékelésével, legfeljebb a súlyozásban van véleménykülönbség.

 

Véleményem szerint a korábbiaknál szerényebb képességű csapat erőn felül teljesített. Valóban, egy hazai győztes mérkőzés kellett volna a felsőházi rájátszáshoz, de nem lenne szabad elhallgatni azt sem, hogy ugyancsak egy győztes mérkőzésen múlt a legjobb nyolc közé jutás is. Egy győztes mérkőzés miatt nem lenne szabad elhallgatni a jövőt veszélyeztető, súlyos problémákat.

 

Egyetértek azokkal, akik szerint a szűk magyar játékos állomány miatt a csapat nagyon vékony jégen „táncolt”, illetve játszott. A szűk magyar játékoskeret miatt látom súlyosnak a csapat jövőbeni helyzetét.

 

Szeretném kihangsúlyozni, a jelenlegi „sovány” magyar játékoskeret egy folyamat végeredménye: az elmúlt 6-8 évben egy csapatra való sajátnevelésű játékos ment el Kaposvárról és nem jött vissza egy sem (Vojvoda Dávid, Benke Szilárd, Juhos Levente, Halász Ákos, Filipovity Márkó). Ugyanakkor ezen időszak alatt nem sikerült egyetlen meghatározó magyar játékost Kaposvárra igazolni (ez alól talán Fodor Márton lehet kivétel, de ismerjük a Kaposvárra kerülésének körülményeit). Tulajdonképpen Simon Balázst is ide sorolhatjuk, aki külföldről hazatérve az örök vetélytárs, pécsi csapatot választotta (aztán Székesfehérvárt, Szolnokot majd ismét Székesfehérvárt).

 

Látni kell azt is, hogy a jelenlegi utánpótláskorú játékosok „beéréséhez” legalább 2-4 év szükséges (már amelyikből lesz NB I-es játékos). Nehéz lesz átvészelni ezeket az éveket.

 

Nem lenne szabad elhallgatni, csak 2-3 csapatnak volt a kaposvárinál kisebb összegű költségvetése az NB I-ben. Ezek közé tartozik például a Szeged is. Ennek ellenére meg tudta szerezni és meg is tudta tartani a kaposvári csapat számára létfontosságú poszton játszó kaposvári nevelésű Juhos Leventét. Ugyancsak Szegeden játszik a ma már NB I-es játékossá érett - több poszton is bevethető - Filipovity Márkó is (elsősorban Juhos tudná a sérülékeny, túlterhelt Hendlein Rolandot tehermentesíteni). Kimondom, ha nincs Hendlein Roland, nincs kaposvári KOSÁRLABDA CSAPAT).

 

Az gondolom, a feltételeket megteremtő döntéshozóknak tudomásul kellene venni, hogy egy 20-22 éves játékos napi élete (életformája) eltér az átlagemberétől. Emiatt is szeretne a szülői háztól eltávolodva – barátnővel, feleséggel - önálló életet élni, azaz minimális igénye az önálló lakhatás. Persze azt is tudom, a Kosárlabda Klub Kft ügyvezetőjének lehetőségei végesek, sőt rosszabbak a többi NB I-es csapaténál.

 

Az önálló lakhatás iránti igényt húsz-huszonkét évvel ezelőtt a Kaposvár ki tudta elégíteni: valamennyi kaposvári, illetve kaposvári kötődésű játékos kedvező és kivételes feltételek mellett jutott lakáshoz. Kaposváron hosszú idő óta nem ez a helyzet, noha az ilyen jellegű költség töredéke a játékosok bérköltségnek.

 

Az a véleményem, ha a város a jövőben sem teremti meg a kaposvári-, vagy Kaposvárra igazolható játékosok ilyen jellegű igényei kielégítésének feltételeit, maholnap nem lesz NB I-es szintű magyar játékosa a csapatnak, rosszabb esetben Kaposvárnak nem lesz NB I-es kosárlabda csapata.

 

Viszont lesz Kaposvári Aréna!

 

Nem vitatom, hogy nehéz jó magyar játékost igazolni. Ebben az évben azonban jelentős mozgás volt a magyar játékosok között. Csak példaként említem, hogy irányító-dobóhátvéd poszton (Fodor Márton posztján) az elmúlt napokban öt - többségében - válogatott szintű magyar játékos váltott csapatot (Wittman, Ruják, Kovács, Halász, Polyák). Egyiket sem tudtuk megszerezni. Az NB I-ből kieső-visszalépő két csapatban is (MAFC és a Vasas) több tapasztalt-, illetve fiatal, utánpótlás válogatott szintű, szabadon igazolható játékos szerepelt. Tehát van/volt merítési lehetőség. Az említetteken kívül több olyan magyar játékos váltott csapatot, akik a kaposvári csapatnak is meghatározó játékosai lehetnének (mindegyik nem feltétlenül a kezdő ötös szintű).

 

Kosárlabda Klub Kft ügyvezetője is érzékeli, a mögöttünk végzett csapatok (Kecskemét, Sopron, Paks) a jó képességű magyar játékosokra alapozva jelentős erősítésbe kezdtek. A volt válogatott játékosokkal feljutó újonc Debrecen a külföldiekkel még erősebb lesz.

 

Ismerve a jelenlegi játékos állományt, borítékolható, hogy az NB I. legidősebb kezdő ötösével fogunk felállni a bajnokság kezdetekor. Komoly cserejátékos nélkül. Ez persze ma még nem akkora gond. De mi lesz jövőre?

 

KI MONDJA MAJD A REQUIEMET?



Lap tetejére