NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – XI. rész

A csapat edzőjének, Stickel Péternek az optimizmusa töretlen: a csapat a felkészülési mérkőzésen jól játszott és a XI. Balaton Füszért Kupát - az erős, kiegyensúlyozott, nemzetközi mezőnyben - meglepetésre megnyerte. A kupasikerről a vezető edző elégedetten, ugyanakkor visszafogottan nyilatkozott. Az aggódó kérdésre válaszolva megerősítette,  fizikailag és mentálisan erős csapat, a hét-nyolc ütőképes játékossal képes lesz eredményesen végig játszani a bajnokságot (a tudósítás itt olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: hosszú bajnoki küzdelemnek néztünk elébe. Igaz, az „A” csoport tizennyolc mérkőzése (alapszakasz) valóban nem ígérkezett nehéznek, ugyanis az előző bajnokság első hat csapata: Danon Honvéd, Szolnok, ZTE, Körmend, Albacomp-Székesfehérvár, Sopron) a Super Ligában indult.

Az alapszakaszt követi a középjáték, amely az „A” csoport 1-6 helyezett csapata és a hat Szuper Ligás csapat, azaz tizenkét csapat játszik az 1-12 helyért (12 mérkőzés). A középjáték 1-8 helyezettje játszik a bajnoki címért (play-off).

Ha sikerül az első nyolcban végezni további mérkőzéseket (minimum hármat) kell játszani. Amennyiben nem sikerül nyolcba kerülni, akkor jönnek a 9-16. helyért folyó mérkőzések, melyben a középjáték 9-12. helyezettjei és a „B” csoport 1-4 helyezettje mérkőzik egymással.

 

A bajnoki rajt előtt ismét nyilatkozott a csapat edzője, megerősítve a kitűzött célt:

 

„ha egy sérülés hullám nem ér el bennünket, akkor a csapat képes lesz arra, hogy az első nyolc között végezzen.”

 

A horvát Miograd Lopicsics személyében pedig az utóbbi évek egyik legjobb igazolását hajtotta végrea klub, így a játékos keretet 7 felnőtt és 5 ifjúsági korú játékos alkotja: Monok Tibor, Vojvoda György, Kovács László, Hoffman Zoltán, Bognár Tibor, Filipovics Gordan, Miograd Lopicsics. A felnőttekhez a saját nevelésű, fiatal játékosok csatlakoztak. Közülük Ágfalvi máris „hadrafogható”, de Antalicsra és Karsaira is lehet számítani. Őket egészíti ki Kilián György, Kulcsár Balázs.”

„Egyik legszűkebb keret a miénk az NB I. mezőnyében, de ennek nem szakmai, hanem anyagi okai vannak. Azt viszont örömmel mondhatom, hogy a KKC ma már nemcsak a tizenkét játékosból áll”:

 

„kialakult a sportágat szerető és hozzá értő emberekből az a kör, akikre mindig számíthatunk - s ha nem is pénzzel, de - sok egyébbel segítik a munkánkat”

 

A visszaemlékező megjegyzése: annak idején fel sem merült, hogy a hét felnőtt játékos és „felnőtt” játékot mutató Ágfalvi mellé további játékost igazoljunk. Az pedig végkép nem állja meg a helyét, hogy új magyar játékos igazolásának anyagi okai voltak. Mint ahogy Kiss Sándor és Nagy László - edzői kezdeményezésre történt - elküldésének sem anyagi okai voltak.

A vezető edző örömében abban nem osztoztam, hogy „kialakult a sportágat szerető és hozzá értő emberekből az a kör, akikre mindig számíthatunk - s ha nem is pénzzel, de - sok egyébbel segítik a munkánkat”. Sajnos a „hozzáértők” egy része - elnökségi tagként hangulatkeltéssel (is) - akadályozták a profi játékosokkal szembeni követelmények érvényesítését, majd később a csapat létét veszélyeztették. Több alkalommal is figyelmeztettem az edzőt, az amatőr stílusnak súlyos következményei lehetnek („a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz”).

 

Jól indult az alapszakasz, mint egy igazolva az előzetes optimizmust

 

„Menetel” a Kaposvári KC

 

Fehérvári KK – Kaposvári KC 70:108 (36:51); Kaposvári KC – Hódmezővásárhely 102:88 (51:43); MAFC – Kaposvári KC 83:98 (44:40); Kaposvári KC – Bajai Bácska KK 98:92 (57:42); Kaposvári KC – Fehérvári KK 102:76 (58:34);

Aztán következett két, kiadós vereség

Csepel - Kaposvári KC 95:77 illetve Paks – Kaposvári KC 92:69 (45:37),

majd győzelem idegenben: Nagykörös – Kaposvári KC 73:87 (33:42),

aztán egy hazai vereség, az őszi forduló utolsó mérkőzésén Kaposvári KC – Falco SE 93:102 (44:53). Idegenlégiósok: Lopicsics (36/3) – Pavlovics (48/6).

Annak ellenére, hogy itthon csak egyszer kapott ki a csapat, a szurkolók érdeklődése elmaradt a „megszokottól”, a Falco SE elleni mérkőzésen voltak a legtöbben, alig volt fél ház (500 néző). Sajnos, még a nagyarányú győztes hazai mérkőzések többségén is akadozott a játék, idegenben pedig jobbára „szenvedtünk”. Ennek ellenére idegenben „csak” kétszer kapott ki a csapat.

 

Az ősszel: hat győzelem, három vereség, 66,7 %-os teljesítmény

 

A visszaemlékező megjegyzése: a „Negyven éve jutott fel az NB I-be …..” sorozat harmadik vagy negyedik részénél az a kellemes meglepetés ért, hogy Kovács László, a csapat egykori irányítója megajándékozott „Ez az országunk legjobb csapata …..” című könyvvel, amely a bajai kosárlabdázás nagy évtizedéről szólt. A könyvben az akkori bajai csapat meghatározó játékosának, Kovács Laci a visszaemlékezése is olvasható.

Nem csak baján, Kaposváron is meghatározó játékos volt: az elmúlt negyven évben megfordult jónéhány irányító Kaposváron, de Kovács Laci a legjobbak egyike volt: helyzetfelismerésének hatékonysága - a kiváló passzkészsége miatt is - egyedülálló volt.

Amikor elolvastam a könyvet, nem tudtam hová tenni a következő visszaemlékezést:  „ … segítettem egy barátomnak építkezni és ez olyan jól sikerült, hogy 8 méter magasból leestem a tetőről, a bal térdem szétszakadt, minden szalag és porc úgyszintén ….” (116. oldal).

A XI. rész anyaggyűjtése során akadtam rá a megyei napilap sportrovatában egy tudósításra (a fentiekben említett, hazai Falco elleni mérkőzés után): „Kovács Lászlót megműtötték”. „A játékosnak már régóta gondja volt a térdével, s most - az egyhónapos bajnoki szünetet kihasználva - orvosolták a bajt. Dr. Néber Árpád végezte el a műtétet, amely kissé hosszabbra nyúlt a tervezettnél, mert a porcsérülés mellett a részleges keresztszalagszakadás is gondot okozott” (a tudósítás itt olvasható). Ekkor „esett le a húszfilléres”.

 

Az egy hónapos bajnoki szünet után követő öt mérkőzésen hiányzott Kovács Laci, akinek a kiesése - látszólag - nem befolyásolta a csapat eredményességét, az öt mérkőzésből négyet megnyertünk (Laci helyét a kezdő ötben a fiatal Ágfalvi foglalta el):

Hódmezővásárhely – Kaposvári KC 90:83 (45:50); Kaposvári KC – Debrecen 87:86 (43:37); Kaposvári KC – MAFC 93:65 (43:37); Bajai Bácska - Kaposvári KC 89:94 (40:44); Kaposvári KC – Csepel 105: 104 (42:47, 94:94) Lopicsics (37/3) – Brewer (54/12)

Másfél hónap múlva, a Nagykőrös elleni, győztes, hazai mérkőzésen lépett először pályára, csereként: Kaposvári KC – Nagykőrös 93:73 (45:31).

Emlékezetes maradt az év utolsó mérkőzése, ugyanis Szombathelyen győzött a csapat:

 

Falco KC – Kaposvári KC 104:105 (43:54)

 

Pavlovics (45/12) ismét tarthatatlan volt, de nem tudta megakadályozni a végig vezető Kaposvári KC győzelmét. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy Vojvoda sérülés miatt hiányzott, de a többiek kiettek magukért, főleg Monok (29/18), Bognár (25) és Filipovics (23). A győzelmet a  csereként beálló Kovács két büntetővel biztosította be.

 

Érdekesség: a mérkőzés 25. percében Monok ellen fújtak sportszerűtlent, majd technikait kapott. A 28. percben Lopicsics ellen fújtak faltot, majd technikait kapott, aki ezzel kipontozódott, nehéz helyzetbe hozva a csapatot.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a sérüléséből felépülő irányító sajnos később sem nyerte vissza régi formáját, noha voltak jó mérkőzései. A „B” csoportban Stickel már nem számított rá „kora és sérülése miatt” (szerintem a „visszavonultatása” indokolatlan volt, maradt egy-két szezon benne).

 

„A legjobb nyolc közé pályázik a Kaposvári KC”

 

nyilatkozza Stickel Péter az újév első napjaiban, megerősítve az év eleji célkitűzést. Az optimizmusra a csapat jó bajnoki szereplése, a fiatalok – különösen Ágfalvi meglepően jó teljesítménye – adott okot. A játékoskeret is bővült, a saját nevelésű Vörös Gábor visszatért a MAFC-tól. A vezető edző azzal számolt, hogy a hátralévő két mérkőzést megnyerve, hat győzelemmel és négy vereséggel megyünk be a „középjátékba”, ahol a nyolc közé jutást kell kivívni (az interjú itt olvasható).

 

Szembe jött a valóság: hazai vereség a Simon Károly vezette atomvárostól: Kaposvári KC – Paks 73:86 (33:41). Szenvedett a csapat, több kulcsjátékos csődöt mondott. Az alapszakasz utolsó mérkőzésén nehéz volt veszíteni, de sikerült: Debrecen – Kaposvári KC 90:85 (44:33, 78:78).

 

A tavasszal: hat győzelem, három vereség, 66,7 %-os teljesítmény.

 

A Kaposvári KC harmadik helyen fejezte be az alapszakaszt, melyet a Paks nyerte meg (15 győzelem, három vereség), míg mögötte négy csapat következett 12 győzelemmel és hat vereséggel.

 

A „középjátékba” bekapcsolódott a hat Szuper Ligás csapat. A tizenkét csapat között a Kaposvári KC négy győzelemmel és hat vereséggel - az alapszakaszban elért egymás elleni eredményeket figyelembe vételével – a kilencedik helyről kezdte meg a küzdelmet (a táblázat itt nézhető meg).

 

A mérkőzéssorozatnak nem jó előjelekkel vágtunk neki, mert Magyar Kupa mérkőzéseken kikaptunk attól a MAFC-tól, akit az alapszakaszban mindkétszer magabiztosan, fölényesen vertünk.

 

KÖZÉPJÁTÉK: messze kerülünk az első nyolc csapattól

 

A tizenkét mérkőzésen, 10 vereség, 2 győzelem. Több megalázó vereséget szenvedett el a sérülésektől tizedelt csapat. A középjátékot 10. helyen fejeztük be, 6 győzelemmel és 16 vereséggel (a nyolcadik lett Falco 9 győzelemmel!).

 

A történeti hűség kedvéért:

 

Kaposvári KC – Körmend 95:97 (60:39, 88:88); Albacomp – Kaposvári KC 87:73 (50:38); Kaposvári KC – Sopron 87:73 (50:38); D. Honvéd – Kaposvári KC 105:84 (48:42); Kaposvári KC – Szolnok 86:83 (40:42); ZTE – Kaposvári KC 86:51 (49:25);

 

a második körre a csapat mentálisan és fizikálisan is „elfogyott”:

 

Körmend - Kaposvári KC 96:56 (54:20); Kaposvári KC – Albacomp 81:89 (34:39); Sopron - Kaposvári KC 100:72 (50:41); Kaposvári KC – D. Honvéd 73:98 (44:47); Szolnok – Kaposvári KC 84:67 (42:38); Kaposvári KC – ZTE 68:87 (37:51).

 

KÜZDELEM AZ „A” CSOPORTBAN VALÓ MARADÁSÉRT

 

A nyolc csapat - köztük a Kaposvári KC - a 9-16. helyért folyó mérkőzéseken vívhatta ki „A” csoportba való maradást: csoport első négy helyezettje jövőre az „A” csoportban kezdheti meg a küzdelmeket, míg a másik négy gárda a „B” csoportban.

 

Csapatunk 3 győzelemmel és 3 vereséggel az ötödik, azaz „B” csoportos helyről kezdte meg a mérkőzéseket (az előttünk álló, negyedik Sopronnak ugyancsak 3 győzelme volt). A Baja, a MAFC, a Nagykőrös és a Dombóvár elleni mérkőzések vártak ránk.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a Baját, a MAFC-ot és a Nagyköröst az alapszakaszban oda-vissza megvertük, így joggal bizakodhattunk. Kérdés csupán az volt, hogy a vezető edzőnek sikerül-e lelket verni a csapatba.

 

A play out mérkőzéseket idegenben kezdtük: Bajai Bácska – Kaposvári KC 85:78 (38:32), majd győzelem hazai pályán: Kaposvári KC – MAFC 107:90 (57:48).

Idegenbeli vereség már nem is meglepetés: Nagykőrös – Kaposvári KC 86:82 (42:43.

Régi idők hangulatát idéző mérkőzésen, 1400 néző előtt, Kaposvári KC – Dombóvár 80:66 (42:22).

„Amatőr munka”, az utolsó percben, 5 pontos vezetésnél, két hárompontost kaptunk (a másodikat a dudaszóval egyidőben), MAFC – Kaposvári KC 81:80 (35:40).

Ezzel a vereséggel eldőlt, hogy csak akkor maradhatunk az „A” csoportban, ha a Nagykőröst legalább öt ponttal megverjük Kaposváron (vagy győzünk Dombóváron). Nem sikerült: Kaposvári KC – Nagykőrös 84:81 (38:43).

Győzelmi kényszer volt Dombóváron, mert arra lehetett számítani, hogy a Nagykőrös megveri otthon a Debrecent (az esélylatolgatás itt olvasható).

 

„A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA”

 

Nem sikerült: Dombóvár –Kaposvári KC 78:62 (39:25). A mérkőzés után kaptuk a hírt, a Nagykőrös két ponttal megverte a Debrecent. Az utolsó remény is meghalt.

 

Kiestünk „B” csoportba, a 13. helyen fejeztük be a bajnokságot (lásd korábban: „a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz”).

 

A mérkőzésről szóló tudósítással egy időben, ugyanazon az oldalon a napilap közkincsé tette a csapat éves „értékelését”. A jogos kritikákákon túl, rendkívül cinikus hangvételű írásban osztotta ki a játékosokat, az edzőt, a vezetőket (az értékelés itt olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: a mérkőzésre alig emlékezem, de a mérkőzés utáni hangulatra nagyon is. Fagyos döbbenet ülte meg agyamat, mert a mérkőzést megelőző hetekben végre esély mutatkozott a csapat nyomorúságos pénzügyi helyzetének hosszú távú enyhítésére.

A mérkőzés után a „Fehér Ház” éttermében jöttünk össze: Kása Sándor, illetve azok közül néhányan, akikre „mindig számíthatunk - ha nem is pénzzel, de - sok egyébbel segítik a munkánkat”. Miután „kisírtuk magunkat”, elmondtam, hogy a jelentős adó-, és járulék adósság miatt is új alapokra kell helyezni a csapat működtetését. Megállapodtunk abban, hogy néhány hét múlva visszatérünk a részletekre.

 

EPILÓGUS I.

 

A sportbizottságtól - a decemberi önkormányzati választásokat megelőző - utolsó, zárt ülésen a Kaposvári KC 1,5 milliós rendkívüli támogatást kapott.

 

Az önkormányzati választások közeledtével a három polgármester jelölt (dr. Orosz László, dr. Baka József, Szita Károly) lehetőséget kapott, hogy a kaposvári sportegyesületek szövetségének fórumán ismertessék a sporttal kapcsolatos programjaikat. A jelöltek véleménye szerint „életben kell tartani Kaposvár sportját”.

Szita Károly programja tartalmazott legtöbb konkrét elképzelést, ezért abból idézek: a város sportjának fő szponzora a jövőben is az önkormányzat marad, azonban a város nem képes nyolcvannégy egyesületet eltartani, ezért lesznek egyesületek, amelyeknek a pénz elosztásakor majd nemet kell mondanunk. Szeretném, ha a sportbizottság a sportot a kiemelt várospolitikai célok egyikének tekintené. Ezt azért tartom fontosnak, mert meggyőződésem szerint egy jól szervezett „sporttársadalom” mindenkor képes lehet megbuktatni a polgármestert. Alapvetőnek tekintem egy olyan adópolitika kimunkálását, amely a helyi vállalkozókat serkenti a sport támogatására (a programokról itt olvasható).

Az 1994. december 10. napján a sportcsarnokban lejátszott, Nagykőrös elleni mérkőzés után a Sportcsarnok nagytermében Szita Károly választási fórumot tartott, melyet – a városi legenda szerint – Stickel Péter szervezett. A rendkívül aktív kampányt folytató Szita Károlyt másnapi önkormányzati választáson – meglepetésre, ha szűken is - polgármesterré választották a kaposváriak. Stickel Péternek Kaposvár város új közgyűlése - néhány hét múlva - „Kaposvár Szolgálatáér” kitüntetést adományozott (erről itt olvasható).

Az 1994-es év kosárlabdázója: Filipovics Gordan (felnőtt), Vörös Gábor (junior) Ágfalvi Mihály ifjúsági), Kilián Gábor (kadet), Riskó Bálint (serdülő), Domonkos András (mini).

Az utánpótlás sikereiről számolt be a megyei napilap: a Zrínyi Iskola II. korcsoportos fiú csapata után, a III. korcsoportos csapat is az országos döntőbe jutott (edző Puska Zoltán). Tudósító egyedülálló teljesítményről számolt be, azaz a Zrínyi – Pécsi TASI 111:107 eredménnyel végződő mérkőzésen Bogdán Balázs 78/18 pontot dobott. Az ezt követő mérkőzésen a Zrínyi 94 pontjából Bogdán 63/12 pontot dobott!

A kosárlabda népszerűsége az NB I-es csapat gyenge szereplése ellenére töretlen: az „ERDŐGÉP 95’ Kupa” megyei bajnokságban 24 csapat játszott hétről hétre.

Horváth Frigyes, az MKOSZ főtitkára ismét Kaposvárral látogatott és rész vett a „Kaposvári kosárfarsang”, egész délutánt betöltő rendezvényen (erről itt olvasható).

 

A „B” csoportban: „ÚJ KORSZAK” KEZDETE

A kudarcos szezon zárásának, de inkább az 1995/1996-os bajnokság első értékelő, előre mutató interjúját Stickel Péter adta: „a Bognár - Vojvoda - Filipovics centerhármast el kell felejteni, ha tovább akarunk lépni. Védekezésben Bognár és Kovács a csapat gyenge pontjai voltak”. Arra a kérdésre, hogy a csapat támadásban miért nem tudott egyetlen begyakorolt figurát játszani, azt válaszolta: „keveset gyakoroltunk, ebben is hibáztam, de Kovács Laci sem könnyítette meg a dolgom, maximum egy félidőn át tartotta be a taktikai utasításokat. Kulcsárral könnyebben tudtam dolgozni.” Majd, így folytatta: „óriási sikernek tartom, hogy a széthúzó társaságból igazi csapat lett. Mindent megtettek egymásért – a pályán kívül. Talán hibáztam, túl engedékeny voltam. Kétségtelen, nem sikerült a fiatalok beépítése a csapatba, kevés játéklehetőséget kaptak.”

 

„Zöld lámpa a fiataloknak”! Cél az „A” csoportba  való visszajutás, nyilatkozta a megyei napilapnak Stickel Péter . A játékoskeretét öt felnőtt (Monok, Hoffmann, Vojvoda, Filipovics és a Székesfehérvárról visszatérő Gosztonyi) és hét junior és ifjúsági korú (Ágfalvi, Antalics, Kulcsár, Karsai, Vörös illetve Kilián és Eltuhámi) játékos alkotja.

 

Stickel Péter: „az alapszakasz nem okozhat kellemetlen meglepetést. Az igazi próbatételt az ezt követő mérkőzések jelentik. A csapat alkalmas az „A” csoportba való visszakerülésre. Az önkormányzat kiemelt támogatása erre egy évre szól”.

 

A visszaemlékező megjegyzése: Szita Károly beváltotta ígéretét, augusztusban 1,0 milliós, majd szeptemberben 2,2 milliós támogatást „járt ki” a sportbizottságnál a csapat megerősítése érdekében. Kovács László először a sokszoros válogatott, Sopronban „szabad-listára tett” Farkas Lászlót majd az amerikai Dwayne Davist igazolta le. Filipovics – aki még nem kapta meg a magyar állampolgárságot – a kispadra szorult (megjegyzem, amikor szóhoz jutott nem nyújtott gyengébb teljesítmény, mint Davis, sőt, ….).

A névsorból hiányzott az elküldött Bognár Tibor (aki a másodosztályú Marcalit erősítette, illetve a civil életet és a játékvezetést választotta) valamint Kovács László, akiről kora és sérülése miatt mondott le az edző (a sportvezetés mellett a vállalkozók rögös útjára lépett).

 

Nem a legjobban sikerült „Balaton Fűszért Kupa” nemzetközi mezőnyében a már Konstruktőr KSE néven szerepelt a csapat. A névváltozásról egy keretes írásban olvashattak a kosárlabda szurkolók (a tudósítás, amely itt olvasható, elég zavarosra sikeredett. A hiteles történet az EPILÓGUS II részben olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: a bajnokság rendszere nem változott, az alapszakasz mérkőzéseit követő középszakaszban az NB I „B” két csoportja - a „piros csoport” és a „zöld” csoport - első négy helyezettje küzd egymással (a csapatok magukkal viszik az egymás elleni eredményeit). Az első négy helyezett a rájátszásban játszik (mérkőzések a 9-16 helyért) az „A” csoport utolsó négy helyezettjével: az első négy az „A” csoportban indulhat a következő szezonban, a további négy a „B” csoportban kezdi meg a bajnokságot.

 

A „takarékosság” érdekében az alapbajnokság mérkőzéseit, illetve azok eredményeit, kommentár nélkül csupán felsorolom (hadd ne minősítsem a csapatok játék erejét, amelyek között több amatőr-, illetve „öregfiúk” csapat volt). A mérkőzéseket gyér szurkolói érdeklődés mellett - egyetlen vereséggel - tudta le a csapat (a Bajai Honvéd győzelmét Skoda Laci „megjósolta”, bár arra nem számított, hogy az Kaposváron következik be).

 

Alapszakasz (8 csapat, 14 mérkőzés)

• Budafok - Konstruktőr KSE 60:77 (26:53)
• Konstruktőr KSE - Szeged 79:64 (44:28)
• Veszprémi Egyetem - Konstruktőr KSE 77:84 (41:35)
• Konstruktőr KSE - PEAC 102:61 (42:30)
• Nyíregyházi Tanárképző - Konstruktőr KSE 83:101 (47:53)
• Százhalombatta - Konstruktőr KSE 74-80 (43:36)
• Konstruktőr KSE - Bajai Honvéd 84:88 (47:38)

• Konstruktőr KSE – Budafok 101:89 (54:35)
• Szeged - Konstruktőr KSE 79:100 (40:55)
• Konstruktőr KSE – Veszprémi Egyetem 100:76 (55:35)
• PEAC - Konstruktőr KSE 59:88 ( (30:37)
• Konstruktőr KSE – Százhalombatta 91:75 (38:31)
• Konstruktőr KSE – Nyíregyházi Tanárképző 90:63 (44:29)
• Bajai Honvéd - Konstruktőr KSE 65:83 (37:42)

 

Középszakasz (8 csapat, 8 mérkőzés)

• Konstruktőr KSE - MAFC 115:87 (64:49)
• Balatel Siófok - Konstruktőr KSE 94:84 (49:47)
• Konstruktőr KSE – Salgótarján 99:72 (48:30)
• Dombóvári VMSE - Konstruktőr KSE 94:102 (31:49)

• MAFC - Konstruktőr KSE 74:81 (40:50)
• Konstruktőr KSE – Balatel Siófok 102:88 (47:41)
• Salgótarján - Konstruktőr KSE 70:65 (36:31)
• Konstruktőr KSE – Dombovári VMSE 95:80 (45:37)

• Konstruktőr KSE – Csepel 108:84 (49:30)
• Sopron - Konstruktőr KSE 80:74 (40:44)
• Konstruktőr KSE – Hódmezővásárhely 99:91 (43:45, 78:79)
• Nagykőrös - Konstruktőr KSE 98:82 (54:36)

• Csepel - Konstruktőr KSE 79:77 (29:43)
• Konstruktőr KSE – Sopron 105:86 (46:33)
• Hódmezővásárhely - Konstruktőr KSE 87:80 (44:33)
• Konstruktőr KSE – Nagykőrös 92:86 (37:47)

 

11.helyen a Konstruktőr KSE, feljutott az „A” csoportba.

 

Hajszálon múlott! A mögöttünk végzett két csapatnak (Hódmezővásárhely, Baja) ugyanannyi pontja volt, mint nekünk. A Hódmezővásárhely elleni idegenbeli vesztes mérkőzésen Farkas László az utolsómásodpercben dobott kosarával pozitív lett a Hódmezővásárhely elleni pontarányunk. Ezzel előztük meg őket és mi jutottunk fel az „A” csoportba (korábban ennek a szabálynak mi voltunk a szenvedő alanyai).

 

A visszaemlékező megjegyzése: A Konstruktőr KSE évadzáró bankettjáról, „Búcsú a névadó Konstruktőrtől” címmel tudósított a megyei napilap. Jól sikerült 1995/1996-os bajnoki szezon, a csapatnak „a „B” csoportból sikerült visszaverekednie magát a legjobbak közé, így érthető jókedvvel foglaltak helyet a terített asztalok mellett a játékosok, vezetők, a szponzorok képviselői, valamint a csapathoz közel álló személyek.”

A csapat évzáró bankettjét megtisztelte Szita Károly, Kaposvár polgármestere is. Közölte, az önkormányzat továbbra is a három messze legnépszerűbb csapat (a férfi röplabda, a labdarúgó, és a kosárlabda) szereplését megkülönböztetett figyelemmel kísérik, s ez a támogatásban is meg fog mutatkozni (a bankettről írt tudósítás itt olvasható).

A banketten az is elhangzott: minden válogatottban helyet kapott egy-egy kaposvári kosaras. A nagyválogatottba ismét meghívták Hoffmann Zoltánt, míg a junior (22 éven aluliak) csapatának a tehetséges Ágfalvi Mihály, a kadet válogatottnak pedig Bogdán Balázs lesz a tagja.

 

EPILÓGUS II.

 

A „B” csoport is rangot ad, ha az kosárlabda: az 1995-ös év sportólója Monok Tibor

A Dombóvár elleni, győztes idegenbeli mérkőzésen Hoffmann Zoltán (44/15) karrier csúcsot ért el. Emlékezetem szerint - kaposvári mezben - ennyi kosarat senki nem dobott (ennél többet Monok (46/30) a Videoton játékosaként dobott).

Új reménységek: országos kadet kupa döntőjében Simon Balázs a legjobb irányító, Bogdán Balázs a legtöbb pontot dobó. A kadet után a minik is az országos döntőben: Domonkos András a legtöbb pontot dobó, de Tömösvári Mátét is a legjobbak között emlegetik

 

A Konstruktőr KSE hiteles története (a visszaemlékező megjegyzése):

 

Még a bajnokság befejezése előtt a Klíma-Vill Kft és a Konstruktőr Kft ügyvezetőjével megállapodtam abban, hogy az 1995/1996-os bajnokságban a Konstruktőr Kft lesz a csapat névadó támogatója, majd a következő, az 1996/1997-es bajnokságtól a Klíma-Vill Kft vállalja a névadóval együtt járó támogatást.

 

A két cégvezető feltétele az volt, hogy csak egy tartozásmentes egyesületet/csapatot hajlandók támogatni. Vállalták, hogy az „A” csoportba való visszajutás pénzügyi feltételeit biztosítják és azt követően három év alatt  dobogóközeli helyezést elérő csapatot alakítanak ki.

 

Az „új korszak” előkészítése első lépéseként a Kaposvári KC tevékenységi körébe felvetettem a szabadidő sportot, így a clubnak két szakosztálya lett. Az elképzelés szerint a Kaposvári KC még a bajnoki rajt előtt átadja a kosárlabda csapatot egy másik sportegyesületnek, míg a Kaposvári KC tovább „működik”.

 

Néhány, a kosárlabdához közeli ismerőssel megalakult a Konstruktőr Kaposvári Sport Egyesület. Az elnöki tisztségét Skoda László vállalta. Az elnökség további tagjai: Kása Sándor, Nagy Attila, Csabai László, Kulcsár László (Kovács Lászlót kértem meg, hogy segítse Skoda Lacit).

 

Számítva egy lehetséges APEH vizsgálatra, még a látszatát is el akartam kerülni, hogy a csapat átadásának szervezésében részt vettem. Ezért még tagja sem lettem tagja az új egyesületnek, hanem maradtam a Kaposvári KC elnöke (sajnos, néhány „témát kereső” botcsinálta bulvársajtó-munkatárs nem tudta megérteni, hogy én a bőrömet viszem a vásárra). A korán elhunyt Skoda Lacinak sokat köszönhettünk, jól játszotta a szerepét, okosan nyilatkozott.

 

Az MKOSZ 1995. szeptember 1. napjával jóváhagyta, hogy a továbbiakban a Konstruktőr KSE versenyeztesse az NB I-es csapatot.

 

TISZTÚJÍTÁS – Amatőr módon

 

Skoda Lászlóval és az új egyesület tagjaival – a két cég ügyvezetője - úgy állapodott meg, hogy amikor a csapat átadása körüli zajok elcsitulnak - Laci lemond az elnöki tisztségéről és a tisztújító közgyűlés a Konstruktőr Kft ügyvezetőjét választja meg elnöknek.

 

A „változást akarók” azaz akikre „mindig számíthatunk - ha nem is pénzzel, de - sok egyébbel segítik a munkánkat”, a tisztújító közgyűlésen, névadó Konstruktőr Kft ügyvezetője helyett - egy szavazat többséggel - Kovács Lászlót választották meg elnöknek (Somogyi Krónika 1995. 11. 16. Gombos Péter: „A pályáról az elnöki székbe”).

 

Meglepetéssel szereztem tudomást a történtekről és komoly rábeszélésre volt szükség, hogy a Konstruktőr Kft ügyvezetője ne vonja meg a csapattól a névhasználatot és a támogatást, valamint az Inter-Cont Bt és Klima-Vill Kft ügyvezetője közel tíz év támogatás után ne fordítson hátat a kosárlabdának (ebben segítségemre volt a város polgármestere, Szita Károly). A másik, szintén jelentős támogató, a Középületkivitelező Kft ügyvezetője el sem akarta elhinni a történteket. Az tény, hogy a jószándékú „változást akarók” a csapat létét veszélyeztették.

 

Sajnos a tisztán látást Kovács Laci sem segítette, mert a rövid időt megélt bulvár lap botcsinálta „újságírójának” - rosszindulatú, provokatív és a tényeket elhallgató - kérdésére csak annyit válaszolt, hogy „Kováts Imre nem volt ott a szavazáson” (Gombos Péter: „Pályáról az elnöki székbe”, Somogyi Krónika, 1995. 11. 16.). Erre mondtam: „az életben nem az a nagy dolog, amit elérünk, hanem amit eltűrünk”.

 

Utólagos okoskodás: nem dőlt össze a világ és tulajdonképpen egy perspektivikus döntés (választás) született.

 

EPILÓGUS III.

 

A „szakítás”

 

A bajnoki küzdelmek megkezdése előtt néhány nappal Kaposvár belvárosa adott otthont az Adidas streetball challenge körverseny idei utolsó versenyének. A szűk játékoskeretre és a sérülés veszélyére való hivatkozással arra kértem a csapat edzőjét Stickel Pétert, hogy a profi játékosok ne vegyenek részt az aszfalton történő mérkőzéseken (igaz, de jure nem volt erre „határköröm”). Vita során „elszakadt nálam a cérna” és egyszerűen otthagytam (nem idézném a „búcsú” mondatot).

 

Ezzel, de facto megszakadt közvetlen kapcsolatom a kosárlabda csapattal. Amit persze, a csapat életben tartása érdekében folytatott másfél évtizedes - esetenként konfliktust okozó - küzdelem miatt nem is nagyon bántam.

 

Ezen időszak alatt tucatnyi csapat tűnt el végleg vagy évtizedekre az NB I mezőnyéből (így például a GANZ-MÁVAG, a Tungsram, a SMAFC, az Eger, a BSE, Oroszlány, Dunai Kőolaj, stb), ugyanakkor az általam vezetett csapat hétről hétre programot adott a szurkolóknak, példaképül szolgált egyesület által támogatott diáksportnak. A közös munkát segítő aktivistákkal - számtalan rendezvény kaposvári gazdájaként – országos elismerést vívtunk ki magunknak.

 

A közvetett kapcsolatom természetesen fennmaradt: mint a Klíma-Vill Kft egyik vezetője, majd kisebbségi tulajdonosa, majd a kosárlabda csapatot működtető Kaposvári Kosárlabda Klub Kft egyik tulajdonosa - egészen 2012-ig - részt vállaltam a csapat működtetésében.

Következik a XII. rész: GELLÉR SÁNDOR a Klíma-Vill KSE kispadján