NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – X. rész

„Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója.” (Tamási Áron)
2023.10.04. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

„CSENDESEBB VIZEKEN”


Szurkolót, játékost, edzőt megviselt a mögöttünk hagyott Szuper Liga. Csendesebb bajnokság elé néztünk, mert az 1993/1994-es bajnokságban legfeljebb a legjobb nyolc között, a jobb helyezésekért folyó mérkőzéseken találkozunk a Szuper Ligában szereplő, legjobb négy csapattal. A vereségekkel, konfliktusokkal terhelt szezon után is - a jóslatokkal ellentétben - együtt maradt csapat, melyhez visszatért Monok Tibor. A vezető edző, Stickel Péter az eddigi legjobb helyezés megismétlését, túlszárnyalását, a 3-6. hely elérését tűzte ki célul. Kilencedikek lettünk és akkor még nem sejtettük, ez volt a lejtő teteje. Kaposvár – másfél évtizedes munka elismeréseként - az elsők között kapta meg a „Kosárlabdasport városa” elismerést. Tv előtt mutatkoztunk be a Koracs Kupában. Az egyéb történések az EPILÓGUS-ban.


A Szuper Liga tapasztalatainak birtokában – a legjobb négy magyar csapattól is kellő távolságban - nyugodt bajnokságnak néztünk elébe. Több változás is akadt a csapat háza táján, az állandóságot csak az anyagi nehézségek jelentették. Ezek ellenére minden játékos biztonságban érezhette magát.


A helyi médiát a vezető edző, Stickel Péter tájékoztatta a változásokról és a felkészülés programjáról. Elmondta, a másodedzői feladatokkal a pécsi főiskolán végzett Dér Tamás kapott megbízást, aki egyben - a korábbi edző Karácsonyi Tamás helyett - az ifi csapat edzői feladatok ellátására is megbízást kapott.


A visszaemlékező megjegyzése: kínos volt Stickel kérésére, a szinte nulla edzői múlttal rendelkező Dér Tamás mellett érvelni egy testnevelői diplomával, szakedzői képesítéssel, több éves tanári és edzői tapasztalattal rendelkező Karácsonyi Tamással szemben. Nem volt egy minőségi váltás.


A hét felnőtt játékos mellett hét ifjúsági korú játékos alkotja a játékos keretet. Monok Tibor (Videoton) két év után visszatér Kaposvárra. A távozó Venclovas helyére - Filipovics mellé – egy bedobót Horvátországból szeretnénk igazolni. A kevés játéklehetőség miatt Nagy Imrét kölcsönadjuk a PVSK-nak (az interjú itt olvasható).


A visszaemlékező megjegyzése: a szurkolók 858 aláírást gyűjtöttek a népszerű GUBA visszahozatala érdekében. A téli szünetben visszatért Pécsről és a Club technikai vezetője lett.


Az egyik edzői nyilatkozatból a szurkolók megtudhatták azt is, hogy a csapat célja „új védekezési módszer elsajátítása”, ami által „Jól védekező csapat lehet a Kaposvári KC”.


A felkészülés eddigi tapasztalatairól, a további program részleteiről, horvát Ante Mrsic, a Zadar játékosa meghiúsult átigazolásáról, a Koracs Kupa mérkőzésről, illetve a bajnoki rajtról szintén  beszámolt a napilap munkatársa.


A felkészülés során több „felhozó” edzőmérkőzést játszottunk, ennek eredményeként jól szerepeltünk a Göcsej Kupán (négy mérkőzésből hármat nyertünk). A X. Balaton Füszért Kupán ismét rangos mezőny jött össze, tekintélyes játékvezetők – köztük a kaposvári Zsigmond István – vezették a mérkőzéseket. A hazai kupán való jó szereplés – a szurkolók visszacsalogatása miatt – fontos-, egyben remek alkalom volt a Koracs Kupa mérkőzésre való felkészülésre. A tapasztalatokról Stickel Péter elégedetten nyilatkozott a lap munkatársának.


Televízió által közvetített mérkőzésen: Kaposvári KC – NH Ostrava 94:79 (43:27), győzelem, briliáns játékkal. A visszavágón NH Ostrava – Kaposvári KC 107:84 (61:43).


A visszaemlékező megjegyzése: még manapság is szememre vetik, hogy még a baráti tenisz partikon is a győzni akarás hajt. Harminc évvel ezelőtt az ostravai visszavágó előtt mégis olyat mondtam az edzőnek, a játékosoknak, hogy most nem szurkolok a győzelemért, mert nincs pénzünk továbbjutás esetén elutazni az orosz ellenféhez.


A mérkőzésről szóló tudósítás hűen tükrözte a történteket: „a KKC játékán érződött, hogy anyagiak hiányában – nem tudnának elutazni a következő ellenfélhez, Oroszországba”. Stickel Péter: „Nem juthattunk tovább, mert az objektív feltételek nem voltak biztosítottak. Sajnos, így kellett játszanunk, amit helyenként rutintalanul oldottunk meg” .

 

A győztes Koracs Kupa mérkőzés után a csapat vezető edzője optimistán nyilatkozott, a 3 – 6. hely elérését tűzte ki célul, mondván „az előző két idényben is a 6. helyen zárta a csapat, az 1993/1994-es szezonban sem akarunk hátrébb végezni”. Aztán figyelmeztető vereség az első bajnoki mérkőzésen: FALCO KC – Kaposvári KC 77:59 (37:27)


Az első hazai mérkőzésen, majdnem telt ház előtt, a Simon Károly vezette Paks elleni, presztízsmérkőzésen, hosszabbításban: Kaposvári KC – Paks 104:103 (43:43, 84:84, 90:90), majd folytatásként, sorozatban további négy győzelem:


Kaposvári KC - Baja 82:68 (43:35); MAFC - Kaposvári KC 89:98 (44:48); Kaposvári KC - Debrecen 96:74 (58:34); Videoton - Kaposvári KC 78:87 (43:48), a „testvérharcot” is Kaposvár nyerte: Gosztonyi (9/3) - Monok (21/9).


A győzelmi sorozat Székesfehérváron szakadt meg: nem bírtunk a két orosz játékossal: Albacomp – Kaposvári KC 100:82 (45:40), Szizov (35), Trusin (34/3).


A következő négy mérkőzésből hármat megnyert a csapat:


Kaposvári KC – Hódmezővásárhely 93:71 (50:26); Kaposvári KC – Nagykörös 101:82 (46:32); Sopron – Kaposvári KC 94:88 (48:47); Kaposvári KC – Csepel 94:67 (48:19).

 

Az „A” csoportos szereplésünk egyik legjobb őszi fordulóját zártuk: a tizenegy mérkőzésből nyolcat megnyertünk, ez 72,7 %-os teljesítmény. Igaz, a négy Szuper Ligás csapattal nem játszottunk. Talán ez is lehetett az oka, hogy a mérkőzések látogatottsága igencsak „visszafogott” volt. Pozitívumként kell megemlíteni, hogy a két ifista, Antalics és Ágfalvi rendszeresen játéklehetőséget kapott.


Sajnos a csapat szurkolóit nem sikerült visszacsalogatni a lelátóra, azonban a kosárlabda népszerűsége nem csökkent, a megyei bajnokságban hétről-hétre, két csoportban huszonkét csapat játszott, köztük nyolc diákcsapat. Ez utóbbiban jelentős szerepet játszott a Kaposvári KC anyagi támogatása. 


A tavaszi idényt is - hosszabbítás után - vereséggel kezdtük, hazai pályán: Kaposvári KC – FALCO KC 95:100 (49:51, 83:83). Berki játékvezető ismételte önmagát, akárcsak egy évvel ezelőtt a Csepel ellen, a nézőtéri tiltakozás miatt kiürített egy szektort.


Egy héttel később kétpontos vereség: Paks – Kaposvári KC 89:87 (45:47): ekkor mondtam Stickel Péternek, fel lehetett kötni az alsóneműt, ha a kitűzött helyezési célt el karjuk érni.


Zsinórban három győzelem: Kaposvári KC – MAFC 111:89 (63:51), majd Debrecen – Kaposvári KC 71:79 (38:42), aztán - hazai pályán - szoros mérkőzésen, mínusz 13 pontról győzelem a romokban lévő Videoton ellen: Kaposvári KC – Videoton 81:79 (40:43).


A „sorminta” szerint három vereség következett: Hódmezővásárhely – Kaposvári KC 82:72 (47:43), Kaposvári KC – Sopron 84:88 (46:46), Baja – Kaposvári KC 100:87 (55:40).


A vereségekkel egyre távolabb kerültünk a nyolc közé jutástól, a célként kitűzött 3-6. hely elérésétől, de azért „kapaszkodtunk”

 

ismét három győzelem következett: sem mérkőzés előtti bombariadó, sem a két orosz „gólgyáros”, Trusin (24/6), Szizov (39/9) nem tudta megakadályozni a listavezető elleni győzelmet Kaposvári KC – Albacomp 116:80 (51:40). Nagykörös – Kaposvári KC 82:83 (47:44). Csepel – Kaposvári KC 81:96 (34:44).


A győzelmek sajnos csak arra voltak elegendők, hogy felzárkózzunk az azonos pontszámmal rendelkező, három csapat mögé, az ötödik helyre (a négy azonos pontszámú csapat közül mi jöttünk ki legrosszabbul). Ez azt is jelentette, hogy a csalódást keltő 9-12. helyért játszhat a csapat.


A Csepel elleni mérkőzés előtt a várható változásokról, Kiss Sándor és a horvát légiós, Nikola Miljus távozásáról a sajtó munkatárs ismét csak a vezető edzőt, Stickel Pétert kérdezte, aki őszintén beszélt a két játékos távozásának okairól, Nagy László bajnokság végén várható távozásáról, a felnőtt csapatban lehetőséget kapó ifjúsági játékosok rossz mentalitásáról.


A rájátszás hat mérkőzéséből ötöt megnyertünk. Csupán a történelmi hűség kedvéért: Kaposvári KC - Csepel 91:77 (41:44); Csepel - Kaposvári KC 88:96 (38:50); Kaposvári KC - Csepel 116:109 (65:58); majd Kaposvári KC - Debrecen 105:103 (43:46); Debrecen - Kaposvári KC 108:92 (65:33); Kaposvári KC - Debrecen 94:85 (50:37).


Kifejezetten pozitívan kell értékelni, hogy Vörös, Ágfalvi, Antalics szinte valamennyi mérkőzésen játéklehetőséget kapott.

 

Ezzel a csalódást keltő 9. helyen zártuk az 1993/1994-es bajnokságot, messze elmaradva az eredeti céltól, a nyolcba való kerüléstől, a 3-6. helytől. 28 mérkőzésen, 19 győzelem, ami ránézésre nem is olyan rossz, 67,9%-os teljesítményt jelentett. A szurkolók azonban másként értékelték a csapat szereplését: az utolsó, a Debrecen elleni mérkőzésen alig 300 néző volt.

 

Akkor még nem sejtettem, a kilencedik hely a lejtő teteje volt.


EPILÓGUS

 

Ma is csak mosolygok rajta (annak idején sem dőltem a kardomba), hogy a Somogyi Hírlap sporttal foglalkozó munkatársai az 1993/1994-es szezonban a Kaposvári KC-ról írt tudósításaiban egyetlen alkalommal sem írták le a nevemet. Kizárólag Stickel Péter, a vezető edzőt jelölték meg nyilatkozóként, vagy még őt sem. Ezt tekinthettem volna akár a tudósítás stílusváltásának is, ha a lap munkatársai minden alkalommal nem kérdeztek volna meg, ugyanakkor a kapott információkat – függetlenül attól, hogy azokról nem tudhatott, vagy nem volt kompetens – a vezető edző „szájába adták”. Kicsinyes „bosszúállás” volt a vélt vagy valós sérelmekért, olyanok részéről, akik  vélhetően tehetségesek voltak a maguk területén, de soha nem irányítottak sem kisebb, sem nagyobb gazdasági szervezetet, közösséget és nem kényszerültek a fennmaradás érdekében racionális döntéseket hozni, emberekről gondoskodni, egzisztenciákról dönteni. A sérelmeket - néhány hónappal ezelőtt - még harminc év után is szememre vetett a somogyi sportújságírás legendás alakja.


Persze volt eset, amikor nem kerülhették meg nevem leírását, igaz ezekben az esetben nem, mint clubvezető-, hanem, mint a Somogy megyei Kosárlabda Szövetség elnöke, azaz Kováts Imre nevét voltak kénytelenek leírni, tevékenységemet „méltatni”. Például akkor, amikor második alkalommal kaptam meg a megyei önkormányzat elismerését, a „SOMOGY MEGYE SPORTDÍJA” kitüntetést.


Vélhetően nem volt beavatva a Somogyi Hírlap főszerkesztője, mert a Koracs Kupa mérkőzés reklámbevételei „felosztásával” kapcsolatos véleményemet leközölte a megyei napilap. A második televíziós szereplésünk kapcsán szóvá tettem a Kaposvári KC „kisemmizését”.


A tévés szereplés az általános gyakorlat és a hiedelem szerint jó bevételt jelent a rendező és a mérkőzést játszó csapat számára. Ez általában így is van, de nem a Kaposvári KC esetében. A költségek bennünket terheltek, a reklámbevétel a Sportcsarnoké. Az volt a véleményem, hogy a reklámértéket jelentő Kaposvári KC-nak is részesednie kell a reklámbevételből.


Természetesen a Sportcsarnok igazgatója nem hagyta szó nélkül felvetésemet. A napilapban megjelentetett álláspontja szerint a reklámozási jog mindig és mindenkor a létesítmény tulajdonosát illeti meg. Bár elismeri, hogy a Kaposvári KC-nak is köszönhető a jelentős reklámbevétel, de a Kaposvári KC elégedjen meg azzal, hogy a Club (sem) fizet a Sportcsarnok használatáért és az önkormányzattól jelentős támogatást kap. Másrészt az az önkormányzat az intézményt bevételre kötelezi. Ennyi.

 

Minden kosárlabda szimpatizánst meglepett, hogy Kaposváron megszűnt, illetve Bajára helyezték a katona csapatot. Ez több szempontból is kedvezőtlenül érintette az NB I-es csapatot. Néhány héttel később a katona csapat edzőjét, Ékes Tamást méltató írás jelent meg a napilapban.


A kosárlabda élet fontos eseményéről tudósított Somogyi Hírlap: tisztújító közgyűlést tartott a Somogy megyei Kosárlabda Szövetség. Ékes Tamás főtitkár beszámolója szerint az elmúlt négy év alatt nagyot emelkedett a sportág népszerűsége: „míg 1989-ben 37 csapat versenyzett a különböző rendezvényeken, mára már 86 együttes vesz részt a bajnokságokban”. Sajnos az egyre növekvő feladatokat csupán az elnökség néhány tagja végezte.


A gazdálkodásról szóló beszámolóból kiderült, a szövetség bevételeit elsősorban a megyei önkormányzat támogatása és a nevezési díjak adják. Elhangzott, hogy a bajnokságokban szereplő csapatok többsége kaposvári, a megyeszékhely mégsem ad segítséget a rendezvények lebonyolításához, így például a megyei bajnoksághoz sem, amelyben a 22 csapatából 20 kaposvári.


A közgyűlés megválasztotta az új elnököt és az elnökség tagjait. Miután az eddigi elnök Kováts Imre nem fogadta el a jelölést, három jelölt közült választhattak küldöttek. A kétfordulós szavazás eredményeként a szövetség új elnöke a következő négy évre Mihályfalvi László, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója lett. A tíztagú elnökségbe Bartsch Jánost, Csapó Gábort, Ékes Tamást, Kertész Istvánt, Kováts Imrét, Pontosné Halek Mártát, Skoda Lászlót, Stettner Jánost, Tonk Istvánt és Tóth Jánost választották. Az elnökség rögtönzött ülésén ismét Ékes Tamást bízta meg a főtitkári teendők ellátásával. A felügyelő bizottság vezetőjeként Zsigmond István, tagjaként Marosi Péter és Csabai Lászlót választották meg.


A visszaemlékező megjegyzése: a kosárlabda szövetségnek 1981-óta voltam tagja, majd nyolc évig, 1985-óta elnöke. Szinte nulláról - évről évre növekvő létszámmal - szerveztük meg az amatőr bajnokságot, támogattuk a diáksportot, rangos csapatokkal rendeztük meg a Balaton Füszért nemzetközi, pénzdíja kupát és számos országos rendezvénynek adott helyet Kaposvár. Elsők között kapta meg Kaposvár a „Kosárlabdasport városa” elismerést. Az NB I-es csapat irányítása, az egyenlőtlen teherviselés, a túlzott felelősségvállalással párosult maximalizmusom "elégette" az energiámat, miközben „stílusom” számos konfliktus forrásává vált. Ezért sem vállaltam a jelölést. Persze megtehettem volna, hogy kevesebb energiával, „fél-szívvel” teszem tovább a dolgomat, de az már nem én lettem volna.


A megyei Kosárlabda Szövetség – hagyományteremtő szándékkal – első alkalommal rendezte meg a ”kosárfarsangot”. Ebből az alkalomból mérkőzött meg az NB I-es csapat a megye válogatottjával: Kaposvári KC – Megyei Ligaválogatott 118: 65 (6:31).

 

Következik a XI. rész: Átmeneti búcsú az „A” csoporttól – Egy új korszak kezdete



Lap tetejére