„Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója.” (Tamási Áron)

NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – VIII. rész

2023.08.10. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

KAPUSCUKOR SE AZ „ÉLMEZŐNYBEN”

A Kaposcukor SE tíz felnőtt játékossal kezdte az első „A” csoportos évét, az 1990/1991-es bajnokságot. Vezetői hiba. Az egyre jobb eredményeket elérő ifjúsági csapat játékosai csak sérülés esetén kaptak játéklehetőséget. A ZTE bajnokcsapata az elmaradt fizetések miatt nem akar kiállni ellenünk, majd mégis és „tönkrever” bennünket. A körmendi öregfiúk MK mérkőzésen – 1000 néző előtt – Kaposváron is győz ellenünk. Gyalázat.
A helyi média fizetésképtelen-, megszűnő egyesületekről tudósít. Napi küzdelem az életben maradásért, eközben a vezető edző - a baráti társasággá alakított - csapat megerősítését és a fizetések emelését szabja további edzői munkája feltételeként. SOKK! Az 1991/1992es bajnokságra átalakul a játékoskeret, de már a régi-új edzővel, Simon Károllyal. A csapat hatodik lesz, az eddigi legjobb eredmény. A névadó támogató, a Kaposcukor Rt megszünteti a támogatást.

NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – VIII. rész

 

Az 1989/1990-es, „B” csoportos bajnokság megnyerése, illetve az „A” csoportba való feljutás igazolta, hogy a „kiesés” az NB I-ből nem a játéktudás hiányára, hanem mentális okokra (valamint néhány játékos destruktív magatartására) volt visszavezethető. Magyar Andrásnak két és fél hónap, tíz bajnoki mérkőzés sem volt elegendő, hogy „gatyába rázza” a társaságot és benntartsa a csapatot az NB I-ben.


A Kaposcukor SE az első „A” csoportos évére, azaz a 1990/1991-es bajnokságra optimális feltételek mellett tudott felkészülni. A játékosállomány tovább erősödött a válogatott kerettag center, Bognár Tibor (OSE), illetve az irányító poszton is használható, ponterős Nagy László (PVSK) átigazolásával tíz felnőtt játékossal kezdhette meg a bajnokságot. Példa nélküli bőség: négy minőségi, felnőtt center a csapatban (az utánpótláskorú Vitári Csaba (center) játéklehetőség hiánya miatt a PVSK-ba igazolt).


A visszaemlékező megjegyzése: Bognár átigazolása egyszerűbb volt, mint a magasan képzett, óvónő feleségnek munkahelyet találni. A kaposvári Polgármesteri Hivatal illetékes osztályvezetőjétől kértem segítséget, aki szerzett munkahelyet, cserébe az egyik általános iskola évvégi kirándulását kérte támogatni, amely a cukorgyárnak 100.000,- forintjába került. Az iskola kiválasztása nem volt véletlen, az osztályvezető ősszel már ott lett igazgató.


Tizenegy felkészülési mérkőzés (Luxemburg, Bamberg, Göcsej Kupa, Gunaras Kupa) előzte meg a VII. Balaton Füszért Kupa – immár pénzdíjas – rangos nemzetközi felkészülési tornát (a Latinka Kupa megszűnése miatt szeptemberben került megrendezésre). Negyedik helyen végeztünk. Kuriózum: Gosztonyi 49 pontot dobott a kaposvári Liga Válogatott ellen.


Bajnoki rajt, vereség idegenben, Körmend – Kaposcukor SE 93:75 (40:35), majd hazai győzelem - 1300 szurkoló előtt - a bajnok ZTE ellen (Kovács N. 15 mp-el a mérkőzés vége elött dobott két büntetőjével nyertünk). Kaposcukor SE – ZTE 87:85 (40:35)


Kaposcukor SE: Gosztonyi (16/6), Monok (22/6), Kristinyik (8/3), Michalik (9), Bognár (6); Csere: Vojvoda (14), Nagy L (6/6), Stickel (-), Kovács N (6), Nagy I (-); Edző: Magyar András


ZTE: Bodrogi (2), Lukosius (10), Farkas (22), Bence Á (9), Lekarauskas (21); Csere: Bence T (-), Dobi (11/6), Kovács A (2), Kiss A (2), Polster (6); Edző: Farkas Sándor


Egy héttel később, ugyancsak hazai győzelem: Kaposcukor SE – Szeged SC 114:98 (55:44); Monok (43/27) – Walke (37). Monok kaposvári karriercsúcsa!


Majd, a már „megnyert” mérkőzésen: Paks Atomerőmű SE – Kaposcukor SE 92:85 (45:46)


A visszaemlékező megjegyzése: egyre kevésbé lehetett a szőnyeg alá seperni, hogy a társadalmi-gazdasági mozgások eredményeként is vállság küszöbén a somogyi sport. A Somogyi Hírlap, „LENNI, VAGY NEM LENNI” címmel folytatásos cikkben írt a sportegyesületek egyre nagyobb pénzügyi nehézségeiről, illetve megszűnéséről, a támogatók csökkenéséről, az alakuló önkormányzatok felelősségéről (itt és itt olvasható).

 

Nyerhető mérkőzésen, hazai vereség: Kaposcukor SE –Tungsram SC 86:92 (47:48). A mérkőzést – játékidő lejárta előtt 23 másodperccel, egy petárda játéktérre dobása miatt – a játékvezető félbeszakította. Megjegyzem a mérkőzés is egy petárda pályára dobásával kezdődött (az MKSZ Fegyelmi Bizottsága büntetésére nem emlékezem, de arra igen, hogy a vendégcsapat 92 pontjából Turcsán (38/12), Orosz (33) pontot dobott, azaz összesen 71-et).


Csepel SC – Kaposcukor SE 84:87 (43:43). Stickel Péter az utolsó másodpercben dobott hárompontos kosarával győzelem idegenben.


Amire senki nem számított, hazai pályán vereség az ősi ellenfél ellen (pedig a „gólzsák” Miedzik nem is játszott): Kaposcukor SE – Dombóvári VMSE 73:80 (34:41)


Kaposcukor SE: Stickel (-), Nagy L (4), Kristinik (2), Michalik (8), Vojvoda (23); Csere: Monok (9), Kovács N (11/3), Gosztonyi (14), Nagy I (2); Edző: Magyar András


Dombóvári VMSE: Góczán (10), Molnár (20/18), Ács (15/3), Marijanovics (11), Kudlacz (12); Csere: Czimbalek (-), Bosznai (-), Kerényi (2); Edző: Bálind József, Gróf Attila


Az őszi forduló hátralévő négy mérkőzését is elvesztettük:


Csak a Székesfehérváron lejátszott mérkőzés volt „sima”: Videoton SC –Kaposcukor SE 97:82 (50:48).


A Baja elleni mérkőzés „érdekessége, hogy a félidőben tizenhét, azaz 17 ponttal vezettünk. A vendégcsapat a második félidőben 24:0 „futást” csinált: nyolc, azaz 8 percig nem dobtunk pontot: Kaposcukor SE – BSK 91:97 (53:37). A mai kosárlabdában ennek nem lenne hírértéke, legfeljebb a megjegyzés rovatban, de annak idején különleges képesség kellett az ilyen vereségek kivívásához.


Budapesten két ponttal kaptunk ki a Bp. Honvédtól, úgy, hogy huszonhat másodperccel a lefújás előtt kezünkben volt az egyenlítés-, illetve a győztes kosár megszerzésének a lehetősége: Bp. Honvéd – Kaposcukor SE 91:89 (53:37).


Szolnokon szintén kétpontos vereség, úgy hogy a mérkőzés lefújása előtt egy, azaz 1 másodperccel oldalbedobásból szerzett ponttal nyert a hazai csapat. Gosztonyi remekelt (38/18), de a négy centerünkből három pont nélkül maradt (bizonyára nem véletlenül), így aztán, Szolnoki Olajbányász – Kaposcukor SE 83:81 (44:47).


Az őszi fordulót 3 győzelemmel és 8 vereséggel, 27, 3 %-os teljesítménnyel zártuk.


A visszaemlékező megjegyzése: Az általam vezetett Kaposvári Cukorgyár életében – a jövőbeni gazdálkodás feltételrendszerében – fontos események történtek. Megalakult a Kaposcukor Részvénytársaság (Kaposcukor Rt), melyben hosszas és eredményes tárgyalások eredményeként az osztrák AGRANA Rt 31 %-os tulajdonrészt vásárolt (erről itt olvasható).


Az AGRANA Rt - az igazgatóságba beválasztott - képviselői tudomásul vették a Kaposcukor SE létét. A csapat mezére rákerült az AGRANA felirat. A Kaposcukor Rt támogatása azonban nem nőtt.


A tavaszi fordulót ott folytattuk, ahol az őszit befejeztük, vereséggel. Hazai pályán, hosszabbítás után a Körmendtől kaptunk ki, úgy, hogy a mérkőzés lefújása előtti másodpercekben Nagy Laci kétpontosával egyenlítettünk. A hosszabbítás lefújása előtti percben négy büntetőt dobhattunk, amiből csak kettőt értékesítettünk (82:80), de oldalbedobással mi hoztuk játékba a labdát, de pontot nem sikerült dobni. Az ellentámadásból a Körmend egyenlített, majd a mérkőzés vége előtt négy másodperccel Zsebe két büntetőjével a győzelmet is megszerezték (Zsebe a második félidőt 4 személyivel játszotta végig). Kaposcukor SE – Körmendi 82:84 (33:36; 73:73).


A vesszőfutás folytatódott, vereség Zalaegerszeg, Paks, a Tungsram ellen, melyet a Szeged elleni idegenben szerzett győzelem szakított meg.


Igen fájó volt a Paks elleni hazai vereség, mert a Paks tartalékosan és csere nélkül győzött le bennünket: Paksi Atomerőmű SE – Kaposcukor SE 81:85 (37:47).


Az 1990-es évet a Csepel elleni hazai győzelemmel zártuk, melyet csak mi tudtunk szorossá tenni: a 36. percben 91:76, majd dermedt csend a nézőtéren: 39. percben 93:92. Gosztonyi hárompontosával „stabilizáltuk” az előnyt: Kaposcukor SE – Csepel SC 96: 92 (48:48).


A bajnoki szünetben volt idő értékelni a csapat teljesítményét, melyet a megyei napilap kérésére tett meg a vezető edző Magyar Andrása 9. helyről folytatja a Kaposcukor” című interjúban. A vezető edző szerint csak a sorozatos balszerencse miatt nem értünk el jobb eredményt. Ezért aztán az „A” csoportos tűzkeresztségen átesett csapat célja a biztos bennmaradás az „elit” csoportban, mert a nyolc közé jutásra - ismerve a hátralévő öt ellenfelet - kevés az esély (az interjú itt olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: a lap munkatársának a vezető edző arra panaszkodott, hogy foghíjas a csapat, mert Monok és Kristinik sérült, így csak nyolc játékos áll rendelkezésére (ami persze csak néhány mérkőzésre volt igaz). Sajnos a vezető edző - mint már annyiszor - „levegőnek nézte” az utánpótláskorú játékosokat. Kétségtelen, hogy az én sportvezetői hibám közé tartozott, hogy csapat létszámát mindig igyekeztem a jegyzőkönyvi létszámhoz igazítani (csak 10 játékost lehetett a jegyzőkönyvbe írni és a mérkőzésen szerepeltetni). Az ifjúsági csapat legjobb játékosai a felnőtt csapat mérkőzés-keretében csak sérülés esetén kaptak helyet.

 

Feszültségoldásnak egy kis vidámság: a napilap „Tibike”címmel, Monok Tiborral készített interjút közölt. A méltán népszerű, minden idők egyik legjobb kaposvári kosárlabdázójától megtudhattuk - többek között - hogy „a kosárlabdából manapság nem lehet megélni”.  Sérelmezi azt is, hogy hogy annak idején a SÁÉV-nél senki nem mozgatta meg a kisúját, amikor a behívóját megkapta (annak persze örült, hogy a Táncsics SE révén az NB I-ben is bemutatkozhatott). Némi ellentmondás és emlékezetkiesés: „szerencsére nem vagyok sérülékeny”, nyilatkozta, mert „1982-től minden bajnokságot végigjátszottam” (sajnos ez dokumentálhatóan nem így volt). Fájó pontja játékos pályafutásának, hogy „háromszor hívtak meg a válogatott keretbe, de minden alkalommal sérült voltam” (az interjú itt olvasható).


Magyar András által – a fentiekben hivatkozott az interjúban - említett öt mérkőzésből kettőt elvesztettünk. Sajnos a Tyubin és Berkics („Király”) által „fémjelzett” Szolnok ellen hazai pályán sem volt esélyünk: Kaposcukor SE – Szolnok 80:97 (41:49).


Három szívmelengető győzelem, amely megmutatta a csapatban rejlő kvalitásokat, ugyanakkor érthetetlenné tett jónéhány vereséget.


Fölényes győzelem idegenben: Dombóvári VMSE – Kaposcukor SE 81:96 (41:51), majd hazai mérkőzésen Kaposcukor SE – Videoton SC 93:92 (47:42). A második félidőben 4 percig nem dobtunk pontot. Ekkor még élt a remény a nyolc közé jutáshoz (ami biztosította volna az „A” csoportban való maradást), de következett a Baja elleni mérkőzés.


Baján több mint tízpontos vezetés után vesztettünk (percekig nem dobtunk pontot), így a nyolc közé a vendéglátók kerültek: Bajai SK – Kaposcukor SE 108:99 (42:53).


Bajai SK: dr. Varga (-), Pálkerti (5/3), Hosszú (33/6), Rátvay (6), Likár (22/3); Csere: Ágh (27/6), Gorjanácz (9), Michalovics (4), Palás (2); Edző: Kovács József, Vétek Frigyes


Kaposcukor SE: Gosztonyi (11/3), Monok (12/3), Kristinik (5/3), Bognár (9), Michalik (16); Csere: Nagy L (16/6), Stickel (4), Nagy I (2); Edző: Magyar András


A tavaszi forduló utolsó mérkőzésén: Kaposcukor SE – Bp. Honvéd 99:87 (55:40). Presztízs mérkőzésen, délelőtt, 1200 néző előtt felszabadult játék, magabiztos győzelem a válogatott játékosokkal felálló vendégcsapat ellen.


Kaposcukor SE: Gosztonyi (25/12), Monok (16), Kristinik (-), Kovács N (23), Michalik (17/3); Csere: Vojvoda (-), Nagy L (10/9), Stickel (2), Nagy I (6); Edző Magyar András

Bp. Honvéd: Gáll (21/3), Kuzmin (6/6), Halma (23/3), Jermolinszkij (10), Krasovec (19/3); Csere: Dávid (6), Molnár (-), Földesi (-); Edző: Lukács Sándor

A tavaszi forduló valamivel jobban sikerült, 5 győzelem, 6 vereség, 45,5 %-os teljesítmény. Ez az alapszakaszban a 9. helyezést jelentette. Az „A” csoport varázsának köszönhetően zsúfolt nézőtér előtt játszottunk minden mérkőzésen (Szolnok ellen 1400 szurkoló).

 

Rájátszás az „A” csoportban való maradásért


A rájátszásban („A” csoport 9-12. helyezett, illetve a „B” csoport 1-4. helyezett) „helyből” öt győzelemmel és egy vereséggel indultunk, így sok félni valója nem volt a csapatnak. Gyakorlatilag jövőre is „A” csoportos csapatnak érezhettük magunkat (elegendő a négy hazai mérkőzést megnyerni).


A „B” csoportbéli ellenfelek: MAFC, az A. R. Építők, a Debrecen és a Sopron.


Még mielőtt rátérnék a rájátszásra, tartozom két - Magyar András által is - a vele készített interjúban említett - MK mérkőzés ismertetésével, melyet a Körmend NB II-es „öregfiúk” csapatával játszottunk. Az első mérkőzésen Körmend Egis SE – Kaposcukor SE 85:84 (39:40). Ez sem volt semmi, de ami ezután jött, az több volt, mint szégyen: gyalázat: 1000 néző előtt Kaposcukor SE – Körmend Egis SE 81:82 (45:38).


A helyi médium – nagyon visszafogottan – így írt a mérkőzésről: „ nagy hiba volt becsapni azt a mint egy ezer főnyi nézősereget, amely kilátogatott – és áldozott – erre a találkozóra.”


A Kaposcukor SE nevében én sem hagytam szó nélkül a gyalázatos teljesítményt, többek között valamennyi játékos és az vezető edző tízezer forintos büntetést kapott (a kiadott közlemény itt olvasható).


A rájátszás - amint az várható volt – „újgyakorlatként” kezelte a csapat: megnyertük a hazai mérkőzéseket (Sopron ellenit némi szerencsével) és a Dózsa György úton is megvertük a MAFC-ot. Kaposvárról kilépve nem tudtunk szoros mérkőzést játszani, simán kikaptunk az A. R. Építők, a Sopron, és a Debrecen ellen.


A mérkőzések jórészt a két Nagy-ról „szóltak”. Mindketten „karriercsúcsot” értek el: Nagy Laci az A. R. Építők ellen (30/18), Nagy Imi a Debrecen ellen (27/9).

 

A kilencedik helyért: Kaposcukor SE – Csepel SC 3:1.


A Kaposcukor SE szezonbéli teljesítményét Magyar András értékelte a megyei napilap számára („Nem volt cukorbajos a Kaposcukor”). Megalapozatlannak tartotta sokak „vádját”, miszerint a csapat elmaradt a tőle elvárható teljesítménytől. A vezető edző egyénenként is értékelte a játékosok teljesítményét. Az interjú foglakozott a csapat várható átalakulásával: az két idegenlégiós távozik, de Monok, Kovács N, és Gosztonyi is távozni szándékozik, miközben – ahogy a lap munkatársa fogalmaz – „ami a legfontosabb, játékosok ragaszkodnak edzőjükhöz.”


A napilap egyben a vezető edző üzenetét is továbbította: Egyelőre kérdéses még az edző személye is. Ha sikerül a csapatot megfelelően erősíteni és rendeződik végre a játékosok anyagi helyzete, Magyar András továbbra is vállalná a csapat irányítását.” (az interjú itt olvasható).

 

A visszaemlékező megjegyzése: a sportegyesület a vezető edző és a csapat számára optimális feltételeket biztosított. Ami ritkaság volt kaposvári egyesületeknél, a fizetéseket mindig pontosan megkapták. Kevés edző mondhatta el magáról, hogy tíz minőségi, felnőtt játékos állt rendelkezésére. A technikai feltételek is optimálisak voltak (főállású technikai vezető, cipők, mezek, stb).


Ezért aztán egyetértek azokkal, akik többet vártak a csapattól: nem elsősorban helyezésben, hanem játékban: Magyar András nem csapatot csinált a rendelkezésére álló játékosokból, hanem „baráti társaságot” (annak minden előnyével és hátrányával). Ennek, illetve az ebből eredő a mentális állapotnak tudhatom be, hogy a csapat még hazai pályán is kiszámíthatatlan volt, nem is beszélve az idegenbéli „összeomlásokról”. Nem véletlen, hogy a „baráti társaság” laza követelmény rendszerében - a korábban kiválóan teljesítő - szlovák idegenlégiósok is „leeresztettek”.


A baráti csapatszellem jelképeként Magyar András ma is szívesen (büszkén) emlékezik vissza és teszi fel Facebook-ra a kosaras megyebál kapcsán készült fotókat (bált a Kaposcukor SE rendezte: S. H. 1991. 03. 06.).

 

Természetesen Magyar András feltételeit komolyan vettem. Május elején azonban még nem tudtam azokra kötelezettséget vállalni, ezért másik edzőt kerestem.


A régi-új edző Simon Károly lett, aki öt év után, Paksról tért vissza a kaposvári kispadra.

 

Átalakul a játékoskeret az 1991/1992-es bajnokságra


A napilap megkeresésére augusztus elején tájékoztattuk a szurkolókat. Kováts Imre: a két idegenlégiós, Michalik és Kristinik hazament, Monok Tibor a Videotonhoz igazolt, Kovács Nándor a Kaposvári Honvéd SE játékosa lett, míg Stickel Péter befejezte az aktív játékot, visszavonult.


Új igazolások: a válogatottat is megjárt, irányító Kovács László (Videoton), a Táncsics SE-ből megismert Kiss Sándor (Hódmezővásárhely), Stettner Zsolt (K. Honvéd SE), illetve két litván játékos A. Venclovas és A. Grigas a PVSK-tól („Öt ment, öt jött, öt maradt”). A játékosállomány lehetővé teszi, hogy – a legjobb négy csapat távollétében - az első négy közé juthatunk.


Szándékaink szerint a felnőt csapattal együtt készül öt ifjúsági korú játékos is (Balogh Csaba, Fekete Ádám, Gulyás Róbert, Horváth Balázs, Vörös Gábor).

 

A visszaemlékező megjegyzése: a kaposvári katonacsapat, a Táncsics SE újra NB I-es lett. Ékes Tamás a napilapban – ebből az lakalomból - megjelenő írásban a leszerelő játékosát is értékeli: „Stettner „Öcsi” mind a bedobó-, mind a centerposzton kulcsemberré nőtte ki magát; főleg harcosságával, küzdeni tudásával vált hasznos tagjává a Honvédnek. Nagyon sokat fejlődött ebben a bajnoki szezonban.” Sajnos Simon Károlytól kevés játékpercet kapott, bár a mérkőzések többségént pályára került.

 

A felkészülési tornákon, azaz a Göcsej Kupán, Balaton Füszért Kupán, a Gunaras Kupán, vegyesen szerepeltünk.


Simon Károly: a legjobbak távollétében szeretnénk bele szólni az első négy hely sorsának alakulásába. Ez gyakorlatilag legalább a nyolcadik helyet jelentené, ami az előző szezon kilencedik helyéhez képest előrelépést jelentene.


Tíz felnőtt-, és három ifjúsági játékossal vágunk neki a bajnokságnak: Gosztonyi, Bognár, Vojvoda, Nagy I, Stettner, Nagy L, Kiss S, Kovács L, Veclovas, Grigas, illetve Balogh, Gulyás, Horváth („Édes napokat ígér a Kaposcukor”).


A nyilatkozatok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az 1991/1992-es bajnokság lebonyolítási rendje – a Super Liga megalakulásával – módosult, ugyanis az előző bajnokság első négy helyezettje (Szolnok, ZTE, Bp. Tungsram, Körmend) indul a nemzetközi bajnokságban, így négy csapat felkerült a „B” csoportból. A „B” csoport is bővült, négyen kerültek fel az NB II-ből. A Super Ligás csapatok az alapbajnokság végén kapcsolódtak be a magyar bajnokság „A” csoportos küzdelmeibe.

 

A visszaemlékező megjegyzése: az egyre súlyosabb pénzügyi helyzetet, csak némileg enyhítette, hogy - az Inter-Cont Bt mellett, Kása Sándor másik cége - a Klima-Vill Kft is a támogatók közé lépett.


A megyei önkormányzat sportbizottsága elutasította a 700 ezer forint kölcsön-, és a 2,5 milliós támogatás iránti kérelmünket.

 

A bajnoki rajt jól sikerült, idegenben győztük le a megerősödött MAFC-ot. Venclovas (35/6) és Grigas (18/9) jól mutatkozott be, így MAFC – Kaposcukor SE 87:98 (39:59).


Aztán következett a szomszédvár elleni – a régi, vérre menő küzdelemre csak nyomokban emlékeztető – fölényes győzelemmel végződő mérkőzés: Kaposcukor SE – Dombóvári VMSE 105:85 (51:41). Venclovas (35/6) ismét kitett magáért.


A mérkőzés előtt a csapat elköszönt Stickel Pétertől. A csapatkapitány játékosmúltját is méltató írás sem maradhatott el, bár néhány pontatlanság, téves hivatkozás betudható volt az távoli időre való emlékezésnek („Két pálya vonzásában”).


A csapat olyan győzelmi sorozatot produkált, melyet csak az NB II-ben láthatott a kaposvári kosárlabda szurkoló: a MAFC, a Dombóvár elleni győzelmeket követte Szeged, a Sopron, a Baja majd a Paks elleni győzelem.

 

A visszaemlékező megjegyzése: a Paks elleni idegenbeli mérkőzésről szóló tudósítás „mellékleteként” azt is olvashatták a Kaposcukor SE szurkolói, hogy „Menesztették az igazgatót”. Az Agrana által kezdeményezett közgyűlés az igazgatóságát hívta vissza, és az új igazgatóságban nem kaptam helyet. A „menesztésemhez” az Állami Vagyonügynökség azzal a feltétellel járult hozzá, hogy az Agrana Rt a 31 %-os tulajdonrészéhez még vásárol 22 %-ot. Így a kormány jelentős privatizációs bevételhez jutott.


A „menesztés” természetesen nem ért váratlanul (nem volt előzmény nélküli). Sajnos a kosárlabda csapat támogatása az egyik napról a másikra megszűnt. A kaposvári önkormányzat a Kaposcukor SE támogatásának fenntartása érdekében a kisújját sem mozdította meg, noha - a belterületi földingatlan révén – egyik tulajdonosa volt a Kaposcukor Rt-nek.


Új támogatók után kellett néznem. A mérkőzés mezekre januártól az „ERDŐGÉP Kft” reklámja került. A bajnokság közben csapat nevét – a MKSZ főtitkára javaslatára – nem változtattuk meg.


Csak a hetedik fordulóban szenvedtünk vereséget - hazai pályán - a jó napot kifogó, de három vereséget már begyűjtő Videoton ellen. Monok (22/9) ponttal járult hozzá új csapata győzelméhez, így Kaposcukor SE – Videoton SC 88:104 (43:43).


A visszaemlékező megjegyzése: a Videoton elleni mérkőzés előtt némi zavart keltett, hogy a „B” csoportos PVSK (Venclovas és Grigas korábbi csapata) beadvánnyal fordult a MKSZ keretében működő Férfi Ligához (melynek elnöke voltam), miszerint a Kaposcukor SE-ben jogosulatlanul szerepel a két litván játékos. A Liga székesfehérvári tagja és a „vetélytársak” kérték a Liga összehívását. Miután ennek nem tettem eleget, a létrehozott ad hoc bizottság - melyben szerepet kapó rivális csapatok vezetői, Szőcs Jánossal, a Videoton sportvezetőjével az élen - felfüggesztette a két játékos játékjogát. Horváth Frigyes az MKSZ főtitkára azonban megvétózta az ad hoc bizottság – hatáskörét túllépő – határozatát. Így a Videoton elleni mérkőzésen - és a következő mérkőzéseken is - pályára léphetett a két litván játékos.


A Somogyi Hírlapnak Horváth Frigyest, a Magyar Kosárlabda Szövetség főtitkárát, aki elmondta, hogy lezártnak tekintik az ügyet: a két litván játékos leigazolása teljesen szabályos, azaz semmi sem indokolja Venclovas és Grigas játékjogának felfüggesztését. Ehhez az egész „ügyhöz” egyébként annyi köze van a Férfi Ligának, mondta a Főtitkár, mintha a kenyér árát szeretnék felemelni...


Persze nem maradt következmények nélkül az „engedetlenség”, tekintettel arra, hogy nem hívtam össze a Férfi Liga Közgyűlését, leváltottak az elnöki tisztségről.

 

A válogatott EB selejtezője miatti egy hónapi szünet után folytatódott a bajnokság a Debrecen elleni hazai mérkőzéssel. Kaposcukor SE – DECO SE 134:103 (73:47). Nagy Laci (29/27) ismét kitett magáért. „Karriercsúcs”, a csapat ennyi pontot NB I-ben még nem dobott.


Három nappal később Bp. Honvéd – Kaposcukor SE 128: 63 (61:34). Ismét egy „karriercsúcs”, hatvanöt ponttal kapunk ki Budapesten. A napilap „Kaposcukor mélyrepülés”, címet adta a tudósításnak, miközben a második helyen voltunk nyolc győzelemmel és két vereséggel.


A „vetésforgó” működik, győzelem - a ZTE-vel korábban bajnokságot nyerő, Gellér Sándor vezette - székesfehérvári csapat ellen: A. R. Építők – Kaposcukor SE 93:105 (42:51).


Az őszi forduló utolsó mérkőzésén, idegenben - elképzelés nélküli játékkal - vereség Csepelen: Csepel SC – Kaposcukor SE 87:66 (43:37).


Az őszi fordulót 8 győzelemmel és 3 vereséggel zártuk, 72,7 %-os teljesítménnyel, a Honvéd mögött a második helyen. Igazából csak a Videoton elleni hazai vereség kérhető számon.


A tavaszi forduló hazai mérkőzéssel kezdődött: Kaposcukor SE – MAFC 106:96 (56:48). Első NB I-es mérkőzésén került pályára az ifjúsági Balogh Csaba.


Botrányos körülmények között ért véget a mérkőzésünk Dombóváron. Tíz másodperccel a befejezés előtt, 91:91-es állásnál Nagy Laci javára szándékos faultot fújtak a játékvezetők. A két büntetőt Laci bedobta, majd az oldalbedobásból Kovács Laci is dobott egy duplát. Góczán a saját palánkjuk alól dobott egy hárompontost, de ennek már nem volt jelentősége, így Dombóvári VMSE –Kaposcukor SE 94:95 (46:49).


A lefújás után pályára özönlő dombóváriaktól csak a rendőrök mentették meg a játékvezetőket.


A következő bajnoki győzelmi sorozatot egy „világraszóló” MK győzelem vezette be: Kaposcukor SE – Bp. Tungsram SC 108:102 (54:43). Az amerikai játékosokkal felálló, Szuper Ligás csapatnak esélye sem volt ellenünk, noha a második félidőben egymás után pontozódott ki Vojvoda, Kovács L, Kiss, majd Bognár. A nyolc közé jutottunk.


A következő MK ellenfelünk az ugyancsak Super Ligás ZTE.


Négyes győzelmi sorozat következett a Szeged (o), Sopron (i), győzelem -22 pontról, Baja (i) Bognár (30), és a Paks (o) Grigas (36/3), kaposvári „karriercsúcsa”.


Aztán ismét nem bírtunk a Videotonnal, annak ellenére, hogy a „pontgyáros” Monok ezúttal nem dobott pontot. A mérkőzést döntően befolyásolta, hogy Grigas (24/12) a második félidő 5. percében megsérült, így Videoton SC – Kaposcukor SE 102:95 (46:48). A Videoton a győzelem ellenére sem jutott az első négy közé, mi pedig maradtunk a második helyen.


A Bp. Honvéd Kaposváron is – 1600 fős, nézőcsúcsot jelentő mérkőzésen - megmutatta, hogy jobb csapat, igaz a lét litván játékosunk nagyon gyenge napot fogott ki. Így, Kaposcukor SE – Bp. Honvéd 95:109 (52:56). Pedig Kiss S (25/6) igencsak kitett magáért.


Grigas nélkül és egy tétnélküli mérkőzésen: DECO SE – Kaposcukor SE 109:94 (57:53). A négy közé jutásunkat, a rájátszásba vihető győzelmek számát a vereség már nem befolyásolta.


A hátralévő két bajnoki mérkőzést - hazai pályán – sikeresen „letudtuk”, húsz ponttal vertük Gellér Sándor csapatát, Kaposcukor SE – A. R. Építők 105:85 (55:44), ezzel a legjobb négy között vagyunk. Újabb hazai győzelem Kaposcukor SE – Csepel SC 99:90 (50:44). Először játszott NB I-es mérkőzésen az ifjúsági Vörös Gábor.


A tavaszi idény: 8 győzelem, 3 vereség, 72,7 %-os teljesítmény, második hely a Bp. Honvéd mögött, azaz, azonosra sikerült az őszivel.


A rájátszás előtt MK mérkőzés a ZTE ellen: ZTE – Kaposcukor SE 91:87 (47:44). A visszavágón (április végén) Kaposcukor SE – ZTE 99:97 (45:52). Győzelem, de egy kosár hiányzott a négy közé jutáshoz.

 

Rájátszás a Szuper Ligás helyekért


A rájátszásba 3 győzelmet és 3 vereséget vittünk magunkkal, ez az ötödik helyet jelentette a nyolc csapat között, így a négy közé jutásért a ZTE lett az ellenfelünk.


Az első körben oda-vissza mérkőzés a négy Super Ligás csapattal (nyolc mérkőzés szerda-szombati ritmusban), majd a helyezésektől függően play-off mérkőzések az 1 – 8. hely eldöntése: a mérkőzés sorozat három-, illetve két győzelemig tart.


A körmérkőzéses első fordulóban biztos hazai győzelem: ZTE – Kaposcukor SE 95:77 (42:38). A ZTE játékosai a mérkőzés megkezdése előtt csak hat perccel jöttek „melegíteni”, mert a fizetések elmaradása miatt nem akartak játszani. Nem tudtuk a lélektani előnyt kihasználni.


A továbbiakban másfélszáz pontot kaptunk Budapesten: Bp. Tungsram SC – Kaposcukor SE 151:100 (73:48). Ismét egy „karriercsúcs”, NB I-es mérkőzésen ennyi pontot még nem dobtak ellenünk. A vereségek sorát a Körmend ellen sikerült megszakítani, magabiztos győzelem: Kaposcukor SE – Körmend 85:72 (41:39).


A második körben, hazai pályán sem tudtuk legyőzni a zalai csapatot: Kaposcukor SE – ZTE 75:83 (43:45). Csak az első félidőben tudtunk lépést tartani a szolnoki olajosokkal: Szolnoki Olajbányász – Kaposcukor SE 110:82 (49:44). Tíz pontos vezetés sem volt elegendő: Kaposcukor SE – Tungsram 83:91 (55:45). Venclovas nélkül is közel álltunk a győzelemhez: Körmend – Kaposcukor SE 95:94 (55:42).


A szerda-szombati mérkőzések gyors ritmusát nem bírta a csapat. Hozzájárult ehhez az is, hogy amit szerettünk volna, azt már a csapat elérte. Nem sikerült ráhangolni a játékosokat ezekre a mérkőzésekre, nyolcból hetet elvesztettünk. Ennek ellenére a körmérkőzések után hatodik helyen végzett a csapat, így a

 

négy közé jutásért a ZTE-vel kellett megküzdeni.


Kaposcukor SE – ZTE 92:88 (41:44), ezzel 1:0; zalai sportcsarnok programja miatt Kaposvár

ZTE – Kaposcukor SE 91:78 (46:35), ezzel 1:1;

Kaposcukor SE – ZTE 92:78 (39:41), ezzel 2:1,

ZTE – Kaposcukor SE 96:66 (47:32), ezzel 2:2,

ZTE –Kaposcukor SE 111:76 (60:35) ezzel 3:2,


azaz a ZTE jutott az első négy közé, így - amint arról a helyi napilap tudósított - álom maradt a Super Liga”.

 

Az 5-8. helyért: Kaposcukor SE – Csepel SC 2:1.


Ugyancsak két győztes mérkőzés játszunk az 5-6. helyért a Szolnokkal. Az első mérkőzésen hosszabbítás után Szolnoki Olajbányász – Kaposcukor SE 105:95 (39:42; 85:85). A kaposvári mérkőzésen, Kaposcukor SE – Szolnoki Olajbányász 107:91 (60:42). A harmadik mérkőzésen már nem volt esélyünk: Szolnoki Olajbányász – Kaposcukor SE 91:77 (60:42).


Az 1991/1992-es bajnokságot a hatodik helyen zártuk, ez a kaposvári kosárlabda eddigi legjobb eredménye. Nem volt olyan csapat - a Bp. Honvéd kivételével - akit legalább egyszer ne tudtunk volna megverni. Negyvenegy mérkőzést játszottunk, 22 győzelem, 19 vereség, 53,7 %-os teljesítmény.


A fiatalok közül Stettner a legtöbb mérkőzésen pályára lépett, de szóhoz jutott Balogh, Gulyás és Vörös is. Hász, Ágfalvi, Karsai – mint kölcsön játékosok - az NB I-es Táncsics SE ifi csapatában pallérozódott, sőt esetenként a felnőtt csapatban is szóhoz jutottak.


Fiatalok főszerepben”: az országos döntőbe jutott az ifjúsági csapat, a kadet csapat, és a mini csapat (S. H. 1992. 04. 17.).


A bajnoki évet a megyei napilap Simon Károllyal értékelte:

 

„Megnőtt a tekintélye a Kaposcukornak”


Az interjú lényegében végig követi a bajnokság eseményeit, ahogy azt az előbbiekben én is megtettem (az interjú itt olvasható). A vezető edző egyenként értékeli a játékosok teljesítményét is.


Az interjú készítése idején már tudott volt, hogy a következő idényre együtt marad a gárda, egyedül Stettner Zsolttal nem kötöttünk újabb szerződést. Simon Károly - aki a bajnokcsapat (azaz a ZTE) hívása ellenére Kaposváron maradt - elmondta, az új bajnokságban megpróbálunk még feljebb lépni. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, tudomása van az anyagi nehézségekről, de az önkormányzat segítséget ígért. Ez is a maradása mellett szólt.

 

A visszaemlékező megjegyzése: én persze azt is megkérdeztem volna Simontól, hogy döntésében milyen szerepet játszott a ZTE játékosainak néhány héttel ezelőtti bojkottja, amely az egyesület tartozása miatt alakult ki.


Harmincöt év múlva is szemrehányást kaptam (no, nem a játékostól), hogy nem kötöttem szerződést Stettner Zsolttal. A valóság az, hogy Zsolt annak idején úgy érezte, az edző nem értékeli megfelelően sem az edzésmunkáját, sem a mérkőzéseket mutatott teljesítményét, azaz nem bízik benne. Ezért nem kíván szerződést hosszabbítani (ezt Zsolt néhány héttel ezelőtt is megerősítette).

 

A sajtó munkatársa Simon Károllyal készített interjú „mellékleteként” keretes írásában („Utánpótlás?”) kemény kritikát fogalmazott meg a Kaposcukor SE utánpótlás nevelésével szemben. Nehéz lenne sajtómunkatárs állításával vitatkozni, azaz a „kaposváriaknak a tíz éves élvonalbeli szereplésük alatt egyetlen saját nevelésű játékosuk sem vált meghatározó emberré”.


Problémám - sem annak idején, sem harmincöt év múltán - nem a kritikával kapcsolatosan volt/van, hanem a „címzésével”. A napilap munkatársa a számonkérést, a kritikát – most visszafogottan, később élesebben – nekem címezte (ugyan, ki másnak?). A Somogyi Néplap/Hírlap munkatársai az elmúlt tíz évben - soha nem kérdezték meg az edzőket - most Simon Károlyt, például Stettner Zsolt kapcsán - hogy miért nem kapnak több játéklehetőséget a kaposvári fiatal játékosok. Miután a játékosokkal az edzők „gazdálkodnak”, ezért álságosnak és inkorrektnek tartottam és tartom ma is a címzést.


Epilógus: a tehetős névadó elvesztése után ezer forintonként kellett összekoldulni a csapat működtetéséhez szükséges pénzt. Máról, holnapra éltünk. Többnyire csak játékosok fizetésére futotta (a járulék-adósság egyre nőtt). A pénztelenség persze nem kaposvári sajátosság, mert a tudósítások szerint, hogy az NB I-ből kiesett Kaposvári Honvéd Táncsics SE úgy került vissza az első osztályban, hogy a pénztelenség miatt egyesült a két Super Ligás csapat, a Bp. Honvéd és a Bp. Tungsram, illetve - támogatók híján - visszalépett a Bajai TK, a Szegedi Postás is. De Szegeden, Debrecenben, Kecskeméten is veszélybe került a kosárlabda sport.


Következik a IX rész: KAPOSVÁR A „KOSÁRLABDASPORT VÁROSA”

 

 

 



Lap tetejére