NEGYVEN ÉVE JUTOTT FEL AZ NB I-BE – V. RÉSZ

A csapat augusztus elején kezdte meg a felkészülést. A játékoskeretet érzékenyen érintette, hogy a régi „sportbarátság” jegyében Gosztonyit meglepetésszerűen bevonultatták, így a csapat irányító nélkül maradt. Magyarfi viszont visszatért. Juhos visszament Siófokra (pozitív mentalitása miatt nagyon sajnáltam, mint később kiderült, okkal). Dér Tamás Pécsre ment tanulni.

A játékoskeret: Kostencki, Monok, Kovács, Tóth, Lestár, Durkó, Pestality, Magyarfi, illetve az ifisták: Szabó Zsolt, Zentai Miklós, Tóth Kálmán, Nagy Gábor.

A helyi médium nem sok figyelmet szentelt a csapat felkészülésének, csupán XVIII. Latinka Kupa mérkőzéseiről tudósított, amelyen csapatunk a hatodik helyen végzett (szerepeltünk már jobban is). A jugoszláv és lengyel csapatok, valamint a ZTE és a Szeged részvételével rendezett tornát a ZTE nyerte. A legjobb center díját Kostencki kapta (S. N. 1968. 09. 08).

A bajnoki rajt előtt arról tájékoztattuk a szurkolókat, hogy a csapat játékosállománya alkalmas az előbbre lépésre, azaz a „cél: az első tíz – de nem mindenáron” (ez utóbbi „feltételt” ma sem értem). Sikerült egy jugoszláv irányítót igazolni, Ametbasic Semsudin-t, aki a pécsi UNIVEZUM Kupán bemutatkozott. Játéka Frolowéra hasonlít (S. N. 1986. 10. 03.).

A rajt jól sikerült, az első két mérkőzésen (Ganz-MÁVAG és az Alföldi Olajbányász ellen) magabiztos hazai győzelem. Aztán „gólzáporos vereség a Pécsen: PVSK – SÁÉV SC 120:103 (57:53). Teltházas, hazai pályán büntetett a túlzott magabiztosságért az újonc Nagykörös, de a másik újonctól, a Hódmezővásárhelytől is kikaptunk. Elképesztő nagy pofonok voltak.

A kosárlabda kaposvári népszerűsítése érdekében országos serdülő kupa elődöntőt rendeztünk, amelyen harmadik helyet szereztük meg. A legjobb bedobó címet sáéves Stetner Zsolt kapta.

A csapat hazai közönség előtt - gyenge játékkal - 75:71 arányban megverte az A. R. Építők csaptát. Az új irányitó (akit csak Basics-nak hívtunk) egyre jobb formába lendült, harcos játékával hamar elnyerte a szurkolók szimpátiáját. Következett jó játékkal, egy bravúros győzelem Kecskeméten: Kecskemét SC – SÁÉV SC 76:86 (43:50). Biztató játék a Dombóvári VMSE elleni – idegenbeli - mérkőzés előtt.

„SÁÉV ünnep Dombóváron”

ezzel a szalagcímmel tudósított a mérkőzésről a megyei napilap: Dombóvári VMSE – SÁÉV SC 88:99 (43:50). (S. N. 1986. 12. 01.). Tizenhétpontos (53:70) vezetés után ért utol bennünket a hazai csapat (80:80), azonban Kostencki szenzációs játékával és Tóth kiváló védőmunkájának köszönhetően sikerült győzni az ideges hangulatú mérkőzésen (Kovács sérülés miatt nem játszott).

SÁÉV SC: Kostencki (44), Magyarfi (11), Basics (16), Tóth (-), Lestár (4); Csere: Durkó (14), Monok (10); Edző J. Frolow.

A somogyi, illetve Kaposvár kosárlabda sport történetében első alkalommal kerül sor a SÁÉV SC és Táncsics SE között NB I-es mérkőzésre:

„Sporttörténeti kosárrangadó”

írta a mérkőzés előtt a megyei napilap. A harmadik helyezett SÁÉV SC mérkőzik meg a tizedik helyezett Táncsics SE-vel. Nem, mint ha a két csapat esetében lenne jelentősége a helyezésnek és az erőviszonyoknak. Kétségtelen, hogy Frolow a két idegenbeli győztes mérkőzés után okkal volt bizakodó. Magyar viszont arra hivatkozott, hogy fiatal csapata – bár háromszor kapott ki egymás után – képes ugrásszerű formajavulásra. A hazaiaknál Kovács, míg a vendégeknél Gosztonyi hiányzott (S. N. 1986. 12. 06.).

Magyar Andrásnak lett igaza: SÁÉV SC – Táncsics SE 72:86 (41:44)

SÁÉV SC: Kostencki (13), Magyarfi (8), Monok (23), Basics (8), Durkó (5); Csere: Lestár (11), Tóth (-), Pestality (4); Edző: J. Frolow

 

Táncsics SE: Nagy (4), Lendvai (24), Kárpáti (15), Stickel (3), Bokor (9) Csere: Szabó (24), Lakatos (-), Rakolczai (7), Simon (-), Molnár (-); Edző: Magyar András

 

Az őszi szezont - a Dombóvár mögött – a második helyen fejeztük be, a nem éppen dicsekedésre okot adó 5 győzelemmel és 4 vereséggel. Mindhárom újonctól kikaptunk, kettőtől hazai pályán.

 

A Táncsics SE elleni vereséggel hullámvölgybe került a csapat, a tavaszi szezont két vereséggel kezdtük: idegenben a Ganz-MÁVAG-tól és az Alföldi Olajbányász-tól.

 

Megjegyzem, hogy a Ganz MÁVG-tól elszenvedett vereségünkkel egy időben játszottál le a Táncsics SE – Dombóvár VMSE 90:126 (34:61) eredménnyel végződő mérkőzést, ezzel a Táncsics a hazai mérkőzést is elvesztette. A lengyel idegenlégiós Miedzik 52, illetve 59 pontot dobott.

 

Másfél évtizedes szünet után ismét sor került az „év sportolója” díjátadásra: a csapat kategóriában a SÁÉV SC kosárlabda csapata 3. helyezést ért el.

 

A gyenge őszi szereplés miatt távolabbra kerültük az „A” csoportba való jutástól. A szurkolói számonkérést - egy tárgyilagos kritika formájában - a megyei napilap közvetítette.

 

„A lyukas zsák esete” avagy „SÁÉV tervek – mélyrepülés”

című - nagyon sok igazságot tartalmazó - írást csak terjedelmi okok miatt nem veszem át szó szerint (S. N. 1986. 12. 30) :

„A SÁÉV SC NB I-es férfi kosárlabda-csapata hasonlatos ahhoz a szegény emberhez, aki elment a malomba, zsákjába lisztet töltetett, s hazafelé bandukolva nem vette észre, hogy a zsákja lyukas ... A SÁEV is szép lassan, lépésről lépésre hullajtotta el a bajnoki pontokat... de szerencsére még nem ért az út végére, még zsákjában akad némi liszt is, s ha időben felfedezi a lyukait (lyukaikat) és befoltozza azokat, talán nincs még minden veszve.

Igaz, hogy a rajtnál az együttes nem tűzte egyértelmű célnak a legjobb tízbe kerülést, de a sportágat megszerető közönség elhitte a szakemberek nyilatkozatait, miszerint a csapat játékosállománya képes az előbbre lépésre. Hogy képes (lehetne) az előbbre lépésre, azt mi sem vitatjuk. Nem a képességen, inkább máson múlik a siker! Vajon miért kapott ki a csapat itthon például a Hódmezővásárhelytől, vagy a Táncsicstól? Ezeken a mérkőzéseken világosan kitűnt, hogy a csapat megöregedett. Igen, megöregedett. Nem az évek száma szerint, hanem a küzdeni tudásban, akaratban!

A mérsékelt teljesítményben kétségtelenül szerepet játszott, hogy a csapat tavalyi gólkirálya, Kovács Nándor sérülés miatt mérkőzések soráról hiányzott. Csakhogy Kovács idén valahogy nem a tavalyi. Mint ahogyan csak árnyéka egykori önmagának Monok, Lestár, Pestality is. Tóth Z és Durkó jobb kezdés után hozzászürkült a többiekhez, s az átlagból nem lóg ki Magyarfi sem. A bajnokság rajtjakor igazolt jugoszláv Ahmetbasics egy-két mérkőzésen kiválóan játszott, majd úgy eltűnt, mintha pályán sem lett volna. Egyetlen játékos van csupán, aki kosarat dob, aki szerel, aki küzd, hajt, és így szinte képtelen rosszul játszani. Ha Marek Kostenczi nem lenne, azt gondoljuk, a csapat most valahol a Táncsics mögött foglalna helyet. Ügy látszik, hogy sajnos egyedül ez a játékos veszi komolyan a kosárlabdázást!

Jó lenne, ha a játékosok elhinnék: csupán a jobbítani szándékozás vezérel bennünket ennyire nyílt — és talán egy kicsit nyers — véleménymondásra. Gondolkodjanak el a leírtakon, hátha találnak benne megszívlelendő dolgokat. Mert mi — a közönséggel együtt — a csapatért, s nem ellene drukkolunk!”

Bizonyára rajtam kívül más nem olvasta a Somogyi Néplapban megjelent, jószándékú kritikát tartalmazó írást, mert a bajnoki szünetet követő első mérkőzésén másodszor is kikaptunk az újonctól: Nagykörös SE – SÁÉV SC 83:80 (44:41; 75:75).  Zsinórban ez volt a negyedik vereségünk.

Három nappal később szürke teljesítménnyel vágtunk vissza a másik újoncnak, a Hódmezővásárhelynek. A vendégek igyekeztek agresszív védekezéssel széttöredezni a játékot, így SÁÉV SC – Hódmezővásárhely 88:75 (38:34).

Fontos mérkőzést játszottunk Székesfehérváron. A gyenge védekezés miatt a hazai csapat már a félidőben húszpontos vezetést szerzett: A. R. Építők – SÁÉV SC 98:85 (60:41). A hazai csapat győzelme egy percig sem forgott veszélyben. A vereséggel az utolsó előtti esélyt vesztettük el az 1- 4. helyezéstől. Amennyiben a következő négy mérkőzést nem nyeri meg a csapat, úgy a kiesés elkerüléséért fogunk játszani.

Tabella:1. Dombóvár 12 győz - 2 ver; 7. SÁÉV SC 6 - 8; 10. Táncsics SE 4 - 10

A nem okozott nehézséget a Kecskemét legyőzése. Jó védekezéssel, taktikus játékkal SÁÉV SC – Kecskeméti SE 86:76 (43:36).

 

A kosárlabda mérkőzésekről szóló tudósítások keresése során bukkantam rá egy NB II-es mérkőzésre, amelynek az volt az érdekessége, hogy Szita Károly a K. Gazdász játékosaként 39 pontot dobott a több volt élvonalbeli játékossal felálló Sárbogárd ellen: Sárbogárd –K. Gazdász 90:79 (S. N. 1987. 02. 10.) K. Gazdás SE: Szita (39), Mudig (11), Lovkó (19), Gémesi (10), Zsohár (-).

 

Ismét egy rangadó

 

„Örömünnep a sportcsarnokban”

ezzel a címmel jelent meg a tudósítás a Dombóvár elleni mérkőzésről: SÁÉV SC – Dombóvári VMSE 94:91 (36:53). Alcím: „Nézőcsúcs, parázs hangulat, győzelem” (S. N. 1987. 02.16.)

 

SÁÉV SC: Kostencki (26), Basics (8), Kovács (20), Pestality (2), Lestár (6); Csere: Magyarfi (8), Monok (17), Durkó (7); Edző: J. Frolow

 

Az 1500 néző előtt lejátszott mérkőzésen rosszul kezdtünk (0:8; 4:15), az első félidőt a rossz védekezése „eredményeként” 17 pontos hátránnyal zártuk. A második félidő elején szívós védekezéssel és egy 25:8 „futással” utolértük a Dombóvárt (61:61). Szabó IV, a kaposváriak kedvenc, Tolna megyei illetőségű játékvezetője kétszer számolt nyolcat a SÁÉV-re, a csapat azonban mindkétszer felállt a padlóról. Tovább élt a remény az 1-4 helyezést jelentő helyezésért, amely lehetővé tenné, hogy játszhassunk „A” csoportba való feljutásért.

Három nappal később – ugyanott, a Körcsarnokban - rá sem lehetett ismerni a csapatra: SÁÉV SC – PVSK 83:89 (36:49).

 

Gyenge védekezés, lassú támadásszövés: alacsony színvonalú mérkőzésen elvesztettük az utolsó esélyt az „A” csoportba való feljutásra. Ami ennél is rosszabb, a kiesés elkerüléséért kell mérkőzéseket játszani.

Tabella: 1. Dombóvár 14 győz - 3 ver; 6. SÁÉV 8 - 9; 10. Táncsics 5 – 12

Az alapszakasz utolsó mérkőzésén ismét csak nagy küzdelemben sikerült nyerni:

 

„Visszavágott a SÁÉV”

a tavaszi vereségért: Táncsics SE –SÁÉV SC 95:102 (49:45). A győzelemmel 50 %-ra javult a „B” csoportos teljesítményünk.

Táncsics SE: Simon (9), Gosztonyi (19), Rakolczai (11), Szabó (17), Nagy (8) Csere: Bodor (18), Vagga (6), Molnár (-), Stickel (7); Edző: Magyar András

SÁÉV SC: Kostencki (19), Monok (44), Basics (7), Kovács (2), Pestality (12); Csere: Magyarfi (-), Lestár (18); Edző: J.Frolow

 

Az 1000 néző előtt lejátszott mérkőzésnek – a presztízsen kívül – fontos tétje volt, hogy a csapat az 5. vagy a 6. helyen végez az alapszakaszban. Az 5. helyen végeztünk, így a kiesés elkerüléséért folytatott küzdelemben az első fordulóban erőnyerők voltunk. Monok a dobott 44 pontjával – SÁÉV SC mezben – karriercsúcsot ért el (S. N. 1987. 02. 23.)

 

Monok Tibor később ezt a karriercsúcsot is megdöntötte, a Videoton csaptában 46 pontot dobott.

 

A korsárlabda népszerűsítése érdekében vállalkoztunk az NB I ifjúsági rájátszás 9 - 16. helyeket eldöntő mérkőzéseinek megrendezésére. Ami a felnőtt csapatnak nem sikerült, az a Borovszky, Gémesi, Nagy, Szabó, Sótonyi vezette ifjúsági csapatunknak sikerült: az előző évi 18. helyről előre lépett a 12. helyre.

 

Amire a bajnoki rajt előtt nem számítottunk - a Táncsics SE mellett - a SÁÉV SC is a kiesés elkerüléséért volt kénytelen játszani. Az esélyek? Mindkét csapat benn is maradhat az NB I-ben, de mindkettő ki is eshet. A SÁÉV SC és az Alföldi Olajbányász az első fordulóban – az elért 5. és 6. helyezés birtokában – „erőnyerő” volt.

A második fordulóban – oda vissza megvertük a Nagykőrőst (akitől oda – vissza kikaptunk a csoportmérkőzések során), így bennmaradtunk az NB I-ben (a 15. helyért még két mérkőzést játszottunk az Alföldi Olajbányásszal, akit szintén oda - vissza megvertünk). A négy győzelemmel valamelyest javítottunk a statisztikán, a 22 mérkőzés 59,1 %-át nyertük meg.

 

A Táncsics SE az újonc Hódmezővásárhely ellen idegenben harcolta ki a következő mérkőzés lehetőségét. Majd további öt mérkőzésen harcolta ki az NB I-es tagságát: idegenben verte meg a Nagykőrőst, kiharcolva a bennmaradást. Korábban nem sikerült egy szezonnál tovább megtartani az első osztályú tagságot.

 

Következett – az utánpótlás játékosok (kötelező) szerepeltetése érdekében – a Felszabadulás Kupa mérkőzés sorozat, amit minden csapat igyekezett, minél gyorsabban letudni, miközben nem törődtek a kupasorozat céljával. Ezt a Somogyi Néplap is munkatársa is élesen kritizálta: „A tévesen értelmezett kupaszabályt tovább „korszerűsítették” és a legtöbb együttes csaknem az ifjúsági csapatával játszotta végig ezt a kupasorozatot. Érthetően így szó sem volt a fiatalok tovább fejlődéséről, hisz jószerével ugyanazokkal találták magukat szemben, akikkel az ifjúsági bajnoki mérkőzéseken is játszottak” („Válasz a közömbösségre, avagy a cél sem szentesíti az eszközt”, S. N. 1987. 06. 12.).

 

A Felszabadulási Kupa mérkőzései alatt, negyedik alkalommal került sor Balaton Füszért nemzetközi kosárlabda torna megrendezésére: a három külföldi csapat mellett (Inter Bratislava, KK Borovo, Lech Poznan) mellett Somogy válogatottja vett részt. Az elsősorban a két NB I-es csapatra épülő válogatott edzői teendőit Stetner János látta el. A hármas holtverseny nem a somogyi csapatnak kedvezett, negyedik lett. A legjobb center díját ismét Kostencki kapta.

 

Sikerült "kijárni" a Magyar Kosárlabdázók Szövetségénél

 

Fiú kadet kosárlabda EB csoportmérkőzések Kaposváron

Magyarország rendezhette a IX. fiú kosárlabda kadet EB-t augusztus 8 és 10 között. A tizenhét éves korosztály csoportmérkőzéseinek megrendezésére Székesfehérvár és Kaposvár kapott felkérést. Ekkora megtiszteltetést azóta sem érte a kaposvári kosárlabda társadalmat. A kaposvári rendezésért felelős szervező bizottságban Dr. Balassa Tibor a Somogy Megyei Tanács elnökhelyettese, Klencsár Gábor a Somogy Megyei Tanács osztályvezetője és Kováts Imre a Somogy Megyei Kosárlabda Szövetség elnöke kapott helyet (S. N. 1987. 05. 14).

„Kaposvár eddig is sokat tett a kosárlabda népszerűsítéséért, ezért is kapta a Kadet EB egyik csoport mérkőzéseinek rendezési jogát”,

mondta megnyitó beszédében Horváth Frigyes a MKSZ főtitkára („Felnőtt színvonal, fiatalos küzdőszellem”, S. N. 1987. 08. 10.)

 

A kaposvári szurkolók testközelből láthatta a tornagyőztes Jugoszláv és a második helyezett Olaszország csapatát. A torna kiemelkedő játékosa a jugoszláv Komazec volt (aki minden mérkőzésen harminc pont felett dobott, a Spanyolok ellen ötvenöt pontig jutott).

 

Új bajnokság – régi célok

 

A kudarcos 1986/1987-es bajnokság után jelentős változáson ment át a csapat. Erről tudósít a megyei napilap az

 

„Átalakulóban a SÁÉV SC - Fiatal játékosok a csapatban”

 

című cikkében. Távozott Lestár, Durkó, Tóth és Basics. Maradt Monok, Kovács, Pestality, Kostencki, Magyarfi.

A távozók helyére került Nagy Gábor, Tóth Kálmán, Stadler Tamás, Gémesi Csaba, Stettner Zsolt, Zentai Miklós, akik közül többen már az elmúlt évben is megmutatták, hogy lehet rájuk számítani. Hozzájuk igazoltuk a tizennyolc éves, bedobó Borók Lászlót a KSI-ből.

 

A legfontosabb igazolás: Stickel Péter ismét a SÁÉV SC játékosa.

 

A felkészülés mérkőzések között szerepel a Göcsej Kupa, a Latinka Kupa, illetve több mérkőzés – idehaza és Jugoszláviában – a déli szomszéd jól ismert csapataival. Elsődleges cél feledtetni a tavalyi gyengébb szereplést (S. N. 1987. 09. 04.).

 

A visszaemlékező megjegyzése: annak idején azért döntöttünk J. Frolow mellett, mert reméltük, hogy a magasabb színvonalú lengyel kosárlabda kultúrát érvényesíti a csapatnál. Sajnos, ez eddig nem sikerült.

 

A jól sikerült Latinka Kupa (a döntőben a Szeged ellen maradtunk alul, a legjobb irányító Stickel Péter) ellenére aggódva teszik fel a kérdést az első – a jócskán megerősödött, szintén az „A” csoportba igyekvő Alföldi Olajbányász elleni - bajnoki mérkőzés előtt

„Az ötödik NB I-es év – Mire lesznek képesek a fiatalok?”

 

A cél: a „B” csoport 1- 4 hely egyike. A rutinos, tapasztalt játékosokra nagy felelősség hárul a fiatalok csapatba építése során.

Biztató, sikeres rajt: SÁÉV SC – Alföldi Olajbányász 97:75 (50:31). Magabiztos győzelem. A 800 néző láthatta a csapat mezén az emblematikus „süvegcukrot”, azaz az új támogatót, a Kaposvári Cukorgyárat (ez – bármennyire is furcsa - a kosárlabda csapat gyengülő pénzügyi helyzetét jelezte. K. I.).

Sziporkázó játékkal győzelem idegenben a Ganz-MÁVAG ellen, majd – szintén idegenben – ismét nem bírtunk a régi „mumussal”: PVSK – SÁÉV SC 109:106 (53:56). A végjátékban kipontozódott Monok és Kostencki hiányát a csapat nem bírta el.

Emlékezetes győzelmi sorozat első mérkőzésén: SÁÉV SC – Paksi SE 104:86 (47:45). Telt ház előtt kimagasló egyéni teljesítmények.

 

Velünk egy időben: Táncsics SE – Dombóvári VMSE 133:135 (57:61, 106:106, 121:121). Miedzik 55 pontot dobott. A Tolna megyeiek egy megyebeli játékvezetővel többen voltak, Szabó IV ismét kitett magáért.

 

Ismét telt ház, 1200 néző előtt, hosszabbítás után

 

„SÁÉV győzelem a somogyi rangadón”

 

SÁÉVSC –Táncsics SE 110:108 (50:60, 97:97). A hosszabbításban is a Táncsics SE vezetett, három másodperccel a befejezés elött Magyarfi az első büntetővel egyenlít (108:108), majd a másodikat tudatosan a gyűrűre dobja. A lepattanót Kovács szerezte meg, pontot dob. Vége, győztünk. A Táncsics 14 triplát dobott, mi csak nyolcat.

Frolow: szerencsének is köszönhető a győzelem. Magyar: „a játékvezetők másodállásban szétfújják az ember életét.”

 

SÁÉV SC: Kovács (36), Kostencki (20), Pestality (16), Stickel (14), Monok (9); Csere: Magyarfi (9), Borók (6); Edző: J. Frolow

Táncsics SE: Gosztonyi (40), Tóth (22), Simon (8), Kiss A (6), Kovács (-); Csere: Szabó (14), Bosznai (8), Vojvoda (6), Kéldi (4); Edző: Magyar András

Ismét bravúros győzelem 1500 néző előtt: SÁÉV SC – Dombóvári VMSE 86:85 (53:59). A sokáig emlékezetes mérkőzésen az ősi ellenfél dominált, 5 perccel a vége előtt 10 ponttal vezetett, de 90 másodperccel is 5 ponttal. Egy perccel a befejezés előtt már 86:85 a javunkra.

SÁÉV SC: Kostencki (14), Monok (33), Stickel (13), Kovács (18), Pestality (3); Csere:Magyarfi (-), Borók (5); Edző: J. Frolow

 

A győzelmi sorozat Százhalombattán szakadt meg: Dunai Kőolaj – SÁÉV SC 100:90 (54:55). Az idény leggyengébb játékával, alacsony színvonalú mérkőzésen vesztettünk.

Az őszi idény utolsó mérkőzésén SÁÉV SC – Soproni SE 98:69 (55:19). A negyedik perc végén 20:0. A második félidőben szép játék, de kevés eredménnyel.

Tabella: 1. SÁÉV SC 7 győz – 2 ver; 7. Táncsics SE 3 – 6

 

Másnap MK mérkőzésen SÁÉV SC – Soproni SE 85:95 (35:56). Amit az első félidőben a csapat művelt az tisztességtelenség volt a 700 nézővel szemben.

 

A Somogyi Néplap munkatársával közösen értékeltük az őszi szezont (S. N. 1987. 12. 30)

 

„A palánk alatt - Remek őszt zárt a SÁÉV”

 

Somogyi Néplap: a SÁÉV SC várakozáson jóval felüli őszi szereplésével igazán szép karácsonyi ajándékot nyújtott át megszaporodott híveinek. Bizony kevesen akadtak olyanok, akik egy szavazáson voksolni mertek volna az építős gárda őszi elsőségére.

Kováts Imre szakosztályelnök: a kevés számú optimista közé tartoztam, bíztam a játékosokban. A bajnokság megkezdésekor célként fogalmaztam meg: a legjobb négy között a helyünk.

Somogyi Néplap: ez valóban „merész” óhajnak tűnt akkor, hisz az előző bajnokság papíron erősebbnek tűnő csapata is csupán a bennmaradásért harcolt. A Táncsicsban rendre bizonyító Stickel és a KSI-ből érkező Borók leigazolásával ugyan enyhültek a gondok, de a szűkebb választási lehetőségek miatt lényegében hét kosarasra hárult a teher túlnyomó része.

Kováts Imre: igaz, hogy papíron gyengült a gárda, de szellemben, hozzáállásban, sőt szerkezetileg is javult.  Ez az edzésmunkán és a mérkőzéseken egyaránt érződött. A bajnokság eddigi szakasza nagyon sok örömet hozott, s talán csak egy dolog okozott velem együtt sokunknak csalódást: az idősebbek példamutató játéka sem ragadta magával a fiatalabbakat, akikből hiányzott a tűz és a többre, jobbra vágyás. Igaz, egy-egy mérkőzésen igazolták tehetségüket, de mégsem fejlődtek annyit, mint az elvárható lett volna tőlük.

 

Somogyi Néplap: a SÁÉV kilenc mérkőzéséből hetet megnyert és kettőt veszített csupán. A PVSK és a Dunai Kőolaj tudta kétvállra fektetni az építős csapatot. Miben rejlik a SÁÉV csapatának az ereje?

Kováts Imre: gyorsabbá és főként agresszívabbá vált a csapat játéka. Eredményesebb a centerek kihasználása. Stickel visszatérése döntő fontosságú volt. Visszaigazolását elég sok vita előzte meg, többen megkérdőjelezték döntésemet, azonban alaposan rácáfolt a kétkedőkre, mert az együttes egyik kulcsjátékosává lépett elő, jó hatással volt a többiek teljesítményére is.  Az újonc Borók szereplése mind ez ideig várakozás fölött teljesített.

Ami a mérkőzéseket illeti: a Szolnok elleni hazai nyitányon, továbbá a fővárosban a Ganz MÁVAG legyőzésekor játszott legjobban a csapat, a PVSK-tól elszenvedett vereség miatt sem kellett szégyenkezniük. Az őszi szezont 77,7 %-os teljesítménnyel zártuk, ez szinte egyedülálló. Szégyenkezésre csak egyszer volt okunk: az MNK-ból történő kiesés, annak körülményei nem voltak méltóak a bajnoki szerepléshez.

Somogyi Néplap: Hogyan tovább? Erőn felül teljesített-e eddig a SÁÉV, avagy valóban benne van ez az előkelő helyezés?

Kováts Imre: Nagyon nehéz a sorsolásunk, idegenben mérkőzünk ötször, legalább három győzelemre lenne szükség, hogy ott maradjunk a legjobb négy között. A rájátszásban remélhetőleg újra rendelkezésünkre áll a leszerelő Gosztonyi és Varga. Szeretnénk a Táncsicsban játszó Simont is megszerezni. Én most még inkább derűlátó vagyok, ott maradunk a legjobb négy között.

 

Az őszi idényben minden a „terv szerint” alakult: minden hazai mérkőzést megnyertünk, igaz, idegenben - a három helyett - csak két győzelmet arattunk (de a soproni vereségnek nem volt jelentősége).

Az első mérkőzésen a Berkics (47 pont) vezette - névváltozáson átesett - Szolnoki Olajbányász ellen nem volt esélyünk.

Ezt követően azonban zsinórban öt mérkőzést nyertünk: „idegenben” vertük a Táncsics SE-t és Dombóváron így győzni tudtunk (Monok egyik mérkőzésen sem játszott).

 

Táncsics SE – SÁÉV SC 107:110 (59:57)

 

Táncsics SE: Mészáros (8), Bosznai (15), Kiss A (29), Kiss S (12), Nagy (10); Csere: Pallag (13), Vétek  (18), Jugovics (2); Edző: Magyar András

SÁÉV SC: Kostencki (27), Stickel (17), Kovács (44), Borók (6), Pestality (7); Csere: Magyarfi (10), Varga (-); Edző: J. Frolov

Az 1300 néző előtt lejátszott mérkőzésen a Táncsics végig egyenrangú ellenfél volt, de Stickel 84:84 (12. perc) állásnál két egymásután dobott triplával meglepte és megzavarta a fiatal csapatot, így elhúztunk 99:86-ra. A kiharcolt előny csökkent, de a győzelem már nem forgott veszélyben.

 

Dombóvári VMSE – SÁÉV SC 104:108 (52:53)

SÁÉV SC: Kostencki (23), Stickel (13), Kovács (22), Borók (13), Pestality (22); Csere: Varga (15), Magyarfi (-)

A Dombóvár lengyel idegenlégiós játékosa, Miedzik (38) sem tudta megakadályozni az igazi csapatként harcoló építős győzelmet. Kétszer álltunk fel a padlóról, mindig volt, aki túllendítette a csapatot a holtponton: hol Varga, hol Pestality pontjaival kerültünk ki a gödörből. Stickel ismét meglepte tripláival a dombóvári csapatot.

 

A győzelmi sorozatunk a Kecskemét ellen szakadt meg: Kecskemét SE – SÁÉV SC 94:90 (54:43). Gyenge első félidő után sikerült az egyenlítés (71:71), de csak Kostencki játszott jól.

 

Az alapszakasz utolsó haza mérkőzésén: SÁÉV SC – Dunai Kőolaj 91:88 (45:51).

A győzelem azt jelentette, hogy az alapszakaszt a „B” csoport élén zártuk.

 

„A SÁÉV a szakaszgyőztes”

 

címmel tudósított az alapszakasz utolsó mérkőzésén elszenvedett - váratlan - a soproni vereségünkről: Soproni SE –SÁÉV SC 97:95 (50:53). Kostencki a hatodik percben megsérült.

NB I-es tagsága során először lett csoportelső a SÁÉV SC. A 66,6 %-os teljesítmény értékét emeli, hogy az őszi kilenc mérkőzésből Monok hatszor nem játszott.

 

Tabella: 1. SÁÉV SC 13 győz – 5 ver; 2. Dombóvár 12 - 6; 9. Táncsics SE 5 - 13

 

„Rájátszás előtt a kosárlabda NB I-ben – Mindkét csapatunk derülátó”

 

így összegezte a két edző véleményét a napilap (S. N. 1988. 03. 24)

 

„Rövid szünet után a hétvégén ismét bajnoki pontokért játszanak kosárlabdacsapataink. Az építős legénység NB I- es szereplése alatt először lett első a „B” csoportban, s kedvező helyzetben várja az összecsapásokat. A legjobb tíz közé pályázók közül a Csepel hat, a SÁÉV SC és a Kecskemét négy, a Tungsram és a Szolnok három, a Szeged kettő, a Dombóvár és a MAFC egy győzelemmel rajtol.

Jerzy Frolow edzőtől először Marek Kostencki felől érdeklődtünk, aki az utolsó találkozón Sopronban megsérült: szerencsére nincs komolyabb baja, játszani fog. Leszerelése után visszatért hozzánk Gosztonyi Gábor, és a Táncsicsból leigazoltuk Simon Gábort is. Ha ugyanolyan jól beilleszkednek a csapatba, mint Varga, akkor nem lehet gondunk. A célunk nem lehet más, mint az „A” csoportba jutás. Ha négy mérkőzésen nyerni tudunk, akkor a következő bajnokságot már a legjobbak között kezdjük.  

Nincs irigylésre méltó helyzetben Magyar András, a Táncsics SE edzője. Együttese a tizenkilencedik helyen végzett, s most a bennmaradásért küzdenek: a leszerelő játékosok az utolsó másfél hónapban már nem a játékra összpontosítottak. Így fordulhatott elő, hogy fontos mérkőzéseken hagytuk el vesztesen a pályát. A frissen bevonultak többsége eddig a cserepadot koptatta, most pedig húzóemberekké kell válniuk. A SÁÉV-től kölcsönkapott két játékos, Gosztonyi és Simon nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, főleg az utóbbinak a teljesítménye maradt el a várakozástól. Az igazság az, hogy civilként nem is nagyon illettek a csapatba (a leszerelés után a két játékos néhány mérkőzésen – Magyar kérésére – a Táncsics SE-t erősítette. K. I.).

 

Képes lesz-e a fiatal gárda kivívni a bennmaradást?

 

Ha fegyelmezetten, taktikusan játszik, akkor igen. Nehezíti a helyzetünket, hogy idegenben kezdünk a Sopron ellen. A bajnoki találkozón ott egy ponttal maradtunk alul. A játékosállományunk jobb, az övék viszont összeszokottabb”.

Mindkét kaposvári csapat vereséggel kezdte a rájátszást. A Táncsics SE számára a vereség végzetes volt, bár a második mérkőzésen visszavágtak a soproni vereségét, a harmadik mérkőzésen a soproniak esélyt sem adtak a katona csapatnak: sajnos a Táncsics SE búcsúzott az NB I-től. Magyar András edzői munkája elismerére méltó: elődjeinek nem sikerült egymás után két szezon az NB I-ben.

 

A két edző „versenyfutását” Jerzy Frolow nyerte!

 

A SÁÉV SC úgy folytatta, ahogy elkezdte: a rájátszás következő kilenc mérkőzését is elvesztette, így a győzelem nélkül zárta az „A” csoportba való feljutásért folyó mérkőzéseket. Ezért aztán nem okozott meglepetést, hogy nem csak a csapat „fogyott el”, hanem a szurkolók is: az utolsó hazai mérkőzésre más csak 350 kaposvári volt kíváncsi.

 

„Magyarázkodás” helyett, álljon itt a Somogyi Néplapban megjelent, az 1987/1988-as bajnoki szezont záró értékelés (1988. 05. 28).

 

„Egy lépés előre – csoportgyőztes, majd 14. lett a SÁÉV”

„Somogyi Néplap: a kis lépés is hasznos. A SÁÉV SC férfikosárlabda csapata az előző bajnokság 15. helyezése után a nemrég zárult bajnokságban a 14. lett. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a csapat mindvégig meghatározó szerepet játszott a „B” csoportban és az első helyen zárt, igazán nincs szégyenkezni valója. Azonban megoszlanak a vélemények a végső helyezést illetően. Vannak, akik csalódottak, mert a gárda előnyös pozíciója ellenére sem jutott föl az „A” csoportba. Mások viszont tárgyilagosan azt hangoztatják: nem is volt több a SÁÉV-ben, mint ez a jelenlegi helyezés.

Miként látják ezt a csapathoz közel állók?

Kováts Imre szakosztály vezető: én két részre bontanám a bajnokságot. A „B” csoportban elértük a maximálisan kitűzött célt, azt, hogy három-négy győzelemmel menjünk tovább a rájátszásba. Követelmény volt az is, hogy néhány fiatalt igyekezzünk beépíteni a csapatba.
Jerzi Frolow edző: őszintén megvallom, hogy nem vártam ezt a csoportelsőséget, hiszen az előző nyáron meggyengült a csapatunk. Hogy ennek ellenére miben látom a siker titkát? Amíg a korábbi keretben a jó képességű kosarasok inkább az egyéni játékot erőltették, most végre igazi csapatjáték alakult ki. Sokat javult a védekezésünk, és felgyorsultunk. Stiekel visszahozatala perdöntő volt a csapatjáték szempontjából, hiszen ő minden szempontból jól fogta össze a csapatot. Borók személyében pedig harcos játékoshoz jutottak, aki nem ijedt meg és hamar beilleszkedett az új környezetbe.

Somogyi Néplap: a ,,B’’ csoportos mérkőzéseken a csapat állandóan telt ház előtt játszotta gyakran élményt nyújtó mérkőzéseit, és ahogy a rivális ellenfelekkel szemben gyűjtögette pontjait (a bajnokság „B” csoportos szakaszát, nagyon jó, 72,2 %-os teljesítménnyel zárta. K. I.), sokan már előre elkönyvelték „A” csoportos tagságát. Talán ezért is okozott csalódást a rájátszás. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a tényekről. Éppen ebben a kritikus időszakban esett ki sérülés miatt a csapat egyik kulcsembere, Monok, aki egyik meghatározója a SÁÉV játékának (a tavaszi, „B” csoportos kilenc mérkőzésből hatszor-, a rájátszás tíz mérkőzéséből egyszer sem játszott. K. I.). A rájátszás mérkőzésein kiderült – a szűk játékoskeret miatt is - pótolhatatlan. Igaz, hogy visszatért a leszerelt Gosztonyi és jött vele Simon is - de mint Frolow mondta, ők nem tudtak zökkenő nélkül azonnal beilleszkedni a más stílusban játszó SÁÉV-be, s ez zavart okozott a csapatjátékban.

 

Kováts Imre szerint a „B” csoport mérkőzésein kissé elfáradt a csapat, elsősorban idegileg, noha a MAFC, valamint a Tungsram elleni találkozók kivételével, valamennyi ellenfelükkel „partiban” voltunk. Három mérkőzést például egy-egy ponttal veszítettünk el. Ha ez másként alakul, ma nem lenne álom az ,,A” csoport. De a „ha” nincs a sportban. A SÁÉV SC erejéből ennyire futotta, játékosállományunk ismeretében talán nem is várhattunk többet.

Somogyi Néplap: a csapat helyt állt a küzdelemsorozatban, és emelt fővel várhatja a következő bajnokságot. így utólag talán még módosíthatunk is a bevezető mondaton. Nem is olyan kis lépés az, amit megtett a csapat. Ahhoz elég nagy, hogy a következő bajnokságra a „B” csoport elsőségénél esetleg magasabb célt tűzzön maga elé.”

A visszaemlékező megjegyzése: utólag is sajnálom, hogy a megszólaló vészcsengő nem kapott néhány mondatot az évértékelésben. A megszüntetésre „ítélt” – a „víz alól a fejét éppen kiemelő” – cukorgyár pénzügyi támogatása kétségbeesett jelzése volt a csapat névadójának, Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalt – illetve a kosárlabda csapat - felett gyülekező felhőknek, a romló anyagi helyzetnek. A rájátszás során, zsinórban elszenvedett tíz vereség jelentőségét, utóhatását lehet, hogy rosszul mértem fel. Így, utólag biztosan így volt.

 

Következik a VI rész: Az 1988/1989-es bajnokság: cél az „A” csoport – kiesés az NB I-ből