CSODÁLATOS SZEZON VAN MÖGÖTTÜNK, DE MILYEN SZEZON LESZ ELŐTTÜNK? II. rész

 

NCAA: "TE VAGY A LEGJOBB, NE PASSZOLJ, FUSS ÉS DOBJ"

 

A Nemzeti Sport szakértői a bajnoki rajt előtti esélylatolgatás során az első négy helyre várták a tavalyi két döntős csapat mellett az ASE-t és az Alba Fehérvárt. Az újonc kaposváriakat – a Pécs, a Honvéd és az OSE társaságában – a 9-12. helyre sorolták.    

 

Megjegyzés: az újonc csapat játékosai – Simon Benedek és Rosic Uros kivételével – megjárták már az első osztályt (mint később kiderült, Urost felfedeztük az elit számára).  

 

Az európai (illetve délszláv) kosárlabdán felnőtt szurkolók eleinte csak csodálkoztak a csapat szokatlan játékstílusán. Az ellenfeleket is meglepte „fuss és dobj” játékstílus, amely elsősorban az egyéni képességekre épít és melynek „sajátja” az ellenfélnél nagyobb számú támadás-vezetés, illetve a nagyobb számú dobáskísérlet.

Némi értetlenséget okozott, hogy a csapatjátékot, illetve annak elemeit csak nyomokban lehetett felismerni, ugyanis az alapvonalról kapott labdával valamelyik idegenlégiós vagy Filipovity az ellenfél palánkjáig futott, aztán vagy ziccert dobott vagy faltot harcolt ki! A két „játékszervező”, Trammell és Wilson leginkább a saját dobóhelyzetének kialakítására törekedett.

 

Az egyik csapat külföldi edzője mondta rólunk: „játékstílusuk oly annyira egyedi, hogy még egy kosarat sem hagynak megünnepelni.”  

 

A csapat játékát - az NCAA bajnokságban szocializálódott - Filipovity Péter tette közérthetővé a szurkolók számára a Nemzeti Sportnak adott interjúban:

 

„A liga természetesen más stílusú, mint az amerikai egyetemi bajnokság, de Kaposváron próbálunk az ottanihoz hasonlóan játszani, nagy tempót diktálunk, amolyan „futunk és dobunk” stílus érvényesül.”

 

A „TANULÓPÉNZT” MEG KELLETT FIZETNI! 

 

Már az első felkészülési mérkőzéseken nyilvánvalóvá vált, hogy az ötös centernek igazolt Parker, Jadyn nem üti meg a legjobb nyolcba igyekvő csapat szintjét. A szakmai stáb a centercsere mellett döntött, ennek ellenére a klub húzta, halasztotta a szerződésbontást, majd – felesleges költséget okozva – mégis kiváltotta a játékengedélyét. Parker szerződését két vesztes bajnoki mérkőzés után felbontotta fel.

 

Megjegyzés: a kezdeti gyenge játék, a vereségek, Dzunic - a magyar játékosokkal szembeni agresszív viselkedése - az indulat-vezérelt cseréi, „megviselték” a szurkolókat. Durva viselkedését a televízió riportere is szóvá tette. A szurkolók - több mérkőzésen is - hangot adtak a nemtetszésüknek. A Falco elleni hazai mérkőzésen a vezető edző – a kaposvári kosárlabdában példátlan módon – heves mutogatással viszonozta a Somogyi Bicskások szurkolói csoport véleménynyilvánítását. A „városi legenda” szerint mérkőzés után Dzunics megkereste a szurkolókat és bocsánatot kért. A „béke” létrejött, de a vezető edző még az az ügyvezető írásbeli figyelmeztetés után sem változtatott a stílusán. Továbbra is „lekiabálta” hibázó és lecserélt játékos „fejét”.

 

A Pallmer helyett igazolt, tipikusan alsó posztos, ötös center, Brown, Jordan - akinek Dzunic szerint sem erőssége a futás és a tranzíciós játék - nehezen illeszkedett bele a „fuss és dobj” játékstílusba: „felsőpolcosnak” beharangozott játékos eleinte igencsak közepes teljesítményt nyújtott.

 

A KIS RAUL dosszié

 

A felkészülési mérkőzéseken átalános meglepetést keltett, hogy a négyes poszton rendre jobban teljesítő Filipovity Péter helyett ­­a - szerényebb képességű, a „B” csoportos szezonban is csak a 46. helyre rangsorolt - Kis Raul szerepel. Ez a bajnoki mérkőzéseken sem változott, noha nyilvánvalóvá volt, Kis Raul „kilóg” a csapat „fuss és dobj” játékstílusából.

 

Megjegyzés: a vezető edző korábbi nyilatkozatával került szembe: „A mai kosárlabdában minden csapat és edző a minél gyorsabb játékra törekszik. Mi is mindent megteszünk azért, hogy sikerüljön minél gyorsabb játékot játszani.”

 

A szakmai igazgató több alkalommal kérte a változtatást a vezető edzőtől, hiába. A kilencedik forduló, KTE elleni vereséggel végződött mérkőzésen is „elszakadt a cérna”, mert Henlein Roland nézőtérről hangosan tette szóvá Kis Raul szerepeltetését (korábban a Szeged elleni mérkőzésen is megtette).  

 

A csapatot működtető Kft tulajdonosai figyelmét sem kerülte el, hogy játékos - teljesítményéhez képest felülreprezentál -  játékpercei

 

nem csak a válogatott kapuján kopogtató Filipovity, hanem a jobb képességű magyarok játékperceit is korlátozza. 

 

A Kecskemét elleni vereséget követően az ügyvezető úgy „döntött”, hogy Kis Raul az NKA Pécs elleni mérkőzésen már nem lehet tagja a mérkőzés keretnek.  A vezető edző felmondással fenyegetőzött!

 

Megjegyzés: az NKA Pécs elleni mérkőzésen szokatlan esetnek lehettek tanúi a szurkolók, azaz a csapatot gyakorlatilag a másodedző Szőke Balázs irányította. A mérkőzés előtt a kosárlabda szakportálnak - a szokásoktól eltérően - a másodedző nyilatkozott. Miután nem volt hivatalos indoklás arra vonatkozóan, hogy Kis Raul miért maradt ki a mérkőzés keretből, a szurkolók csak sejthették, hogy valami nincs rendben. 

 

A „városi legenda” szerint a kéthetes bajnoki szünetben - a kialakult konfliktus megnyugtató rendezése érdekében - „megbeszélést” tartottak.

 

A kiszivárgott információk szerint - az ügyvezető és a vezető edző közötti „megállapodás” eredményeként Kis Raul játszhat!

 

Közvetlenül a Sopron elleni mérkőzés előtt aztán kiderült, hogy Kis Raul mégsem szerepelhet a mérkőzés jegyzőkönyvében.  

 

Noha Kis Raul továbbra sem kapott helyet a játékoskeretben, a Klub semmilyen formában nem kommunikálta mellőzését, mígnem két hónappal később, 2026. január 13. napján közölték a szerződés - közös megegyezéssel történő - felbontását (megbízható információ szerint tisztességgel kifizették).

 

Dzunic természetesen nem mondott fel, ugyanakkor asszisztált Kis Raul méltatlan megaláztatásához. Megjegyzem, a játékos távozását nem kívánta senki, a szerződés felbontását a vezető edző csökönyössége kényszerítette ki.

 

Sajnos ezt követően a vezető edző és a „vezetés” közötti érdemi kommunikáció - ami addig sem volt tökéletes - gyakorlatilag megszűnt.

 

A CSODÁLATOSAN TELJESÍTŐ ÚJONC

 

Az újonc csapat rácáfolt azokra a szakmai axiómákra, mely szerint a győzelem feltétele az ellenfélnél több lepattanó megszerzése, a mezőnyből jobban kell dobni, a csapatjáték minősége, azaz az assziszt átadások magas száma, alacsony számú eladott labda.

 

Az alapszakaszban 17 győzelem ért el a csapat, de csak 5 mérkőzésen tudtuk – nagyon szűken – megnyerni a lepattanó csatát.

 

A dobáskísérletek száma a mérkőzések többségén 70 felett volt: a legmagasabb (83) az OSE elleni (idegenben) győztes-, illetve (82) a Falco elleni (hazai) vesztes mérkőzéseken. A legalacsonyabb (58) dobáskísérlet a Honvéd elleni (idegenben) győztes mérkőzésen volt.

Filipovity Péter sérülését követően a dobáskísérletek száma nem csökkent, mert az idegenlégiósok pótolták.

 

A sikeres mezőnydobások százaléka jobbára 45 és 49 között mozgott, ami legfeljebb erős közepesnek mondható. 50% felett csak három alkalommal sikerült dobni, a KTE (53) és az OSE (52) elleni győztes továbbá a Szolnok (51) elleni vesztes mérkőzésen. A büntetőket gyengén, többnyire 70% alatt értékesítettük.

 

A "fuss és dobj" következménye: a csapatok közül a második legmagasabb volt az eladott labdák aránya az összes támadáson belül!

 

A „magyar mag” által dobott pontok száma rendkívül változó volt: Szolnok ellen 23, míg az Alba-Fehérvár ellen 59, de átlagosan 44 pont körül volt. Filipovity Péter sérülését követően a magyar játékosok által dobott pontok száma radikálisan csökkent: a hátralévő négy alapszakasz mérkőzésen csak egyszer dobtak harminc pont felett (32).

 

A „fuss és dobj” játékstílus a felkészültebb, csapatként játszó-, fizikailag erősebb játékosokból álló ellenfelek ellen kevésbé érvényesült (mint például a Falco, a Szolnok, az ASE, az Alba Fehérvár). A Falco ellen lejátszott hat mérkőzésből egyet sem sikerül megnyerni (miközben a mögöttünk végzett csapatok közül öten is megverték). Ugyancsak alulmaradtunk a Szolnok elleni két bajnoki mérkőzésen is.

 

A rájátszás mérkőzésein sikerült az ellenfélnek játékunkat lelassítani, így a dobáskísérletek száma 60 és 65 közöttire csökkent.

 

A csapat mentális erejét jelzi, hogy Filipovity Péter (illetve Tarján Izsák) sérülését követően is meg tudta őrizni az eredményességét, sőt az alapszakasz harmadik helyére lépett elő.

 

A play-off mérkőzések elemzésével – mivel az más „más kávéház”, a minőség gyakran nem számít – csak érintőlegesen foglalkozom. 

 

A DEAC elleni párharcot – egyetértve Filipovity Péterrel – Wilson és Trammell fegyelmezettebb játékával három mérkőzéssel is le lehetett volna tudni. A Falco ellen nem volt esélyünk. Az ASE a fizikai erőfölényét nem tudta érvényesíteni, mert a magyar játékosok erőn felül teljesítettek.

 

Az idegenlégiósaink jól alkalmazkodtak a paly-off megváltozott körülményeihez. Talán Trammell az, aki kevésbé vette tudomásul a fizikai erőviszonyok változását és továbbra is erőltette az egyéni játékot, betöréseket (nagyon gyenge hatékonysággal). Az ellenfélre azonban állandó fenyegetést jelentett, mert - akárcsak Wilson, aki az elitben is magasabb minőséget képviselt - „semmiből is gólt tudott dobni”. 

Walker-ből talán a higgadtság hiányzott a jobb teljesítményhez. Brown a rájátszásban mutatta meg igazi képességeit, a pozíciós játékban megállta a helyét a magasabban jegyzett ellenfelekkel szemben is.

Itt kell megemlítenem Filipovity Péter erőteljes, ellentmondást nem tűrő, ponterős játékát, tekintettel arra, hogy Amerikában tanult meg kosárlabdázni, az idegenlégiósokkal azonos minőséget képvisel.  

 

EGY KIS STATISZTIKA

 

A profi szerződéssel rendelkező 14 játékos rangsora a teljesítményindex (VAL) alapján:

 

Játékos neve	Alapszakasz			Play-off			Szezon
	M	perc	VAL	M	perc	VAL	M	perc	VAL
Wilson, Mylik	25	29,2	23,5	13	24,5	21,8	38	29,2	22,9
Trammell, Darrion	26	32,2	21,3	13	30,3	21,5	39	31,6	21,4
Brown, Jordan	18	21,9	17,1	13	24,5	21,1	31	23,0	8,7
Walker, Anthony	26	24,5	15,6	13	24,9	19,9	39	24,6	17,0
Parker, Jadyn	2	19,0	7,5	-			2	19,0	7,5
Filipovity Péter	21	23,6	19,9	-			21	23,6	19,9
Rosic, Uros	25	20,2	8,4	13	21,8	6,2	28	20,7	7,7
Szőke Bálint	22	18,2	7,0	13	19,4	7,1	35	8,6	7,0
Tarján Izsák	20	13,7	6,8	-			20	13,7	6,8
Paár Márk	19	20,1	8,1	13	16,8	4,6	32	8,8	6,7
Kis Raul	9	18,9	6,1	-			9	18,9	6,1
Völgy Marcell	4	8,5	3,5	13	10,4	4,1	17	9,8	3,9
Simon Benedek	23	8,5	3,9	2	2,5	-0,5	25	7,6	3,4
Puska Bence	12	10,5	3,7	13	10,5	2,4	25	10,5	3,0

 

A tényszerű adatok alapján készíthető értékelés némileg eltér a vezető edző-, és az ügyvezető értékelésétől (siker megszépíti a múltat).

 

Az „A” csoportos tagságunk során soha nem kaptak ilyen kevés játékpercet az utánpótláskorú játékosok.

 

Halmai Zsombor egy mérkőzésen, 3 percet kapott (ASE-Kaposvár 113-92), Gáspár Benedek és Bakai Barnabás csak másodperceket töltött a pályán. Nagy Barnabás nem kapott játéklehetőséget.

 

Nem emlékezem arra, hogy - bár mindegyik légiósnak volt gyengébb mérkőzése - mikor volt ilyen kiegyensúlyozott, domináns teljesítményt nyújtó külföldi kontingense Kaposvárnak.

 

Elsősorban nekik volt köszönhető, hogy - jelentős többletenergiákat mozgósítva - sikerült Filipovity Pétert pótolni. Emberileg is jól illeszkedtek a magyar közösségbe. Nem éltek vissza azzal sem, hogy a vezető edző minden téren - megkülönböztetett módon bánt velük. Talán ez utóbbinak is köszönhető, hogy sérülés miatt nem hagytak ki mérkőzést.

 

A játékos rangsort nézve, azonnal szembetűnő, hogy az idegenlégiósok és a velük azonos minőséget képviselő Filipovity Péter (VAL 19,9), illetve a többi magyar játékos között óriási a szakadék. A legjobban teljesítő Rosic teljesítményindexe (VAL 7,7) sem érte el a gyenge közepest.

 

Jól látható, hogy a magyar játékosok többsége átlag feletti (20 perc körüli) játékpercet kaptak, a teljesítményük (VAL) azonban jelentősen elmaradt a közepestől is (ennek elsődleges okát abban látom, hogy a játékpercek öt-hat cserével jött össze). Ugyanakkor tény, hogy a „zongorát” ők cipelték.

 

Elsősorban Paár Márktól-, de Szőke Bálinttól is többet vártunk. Sokan aggódva - az okokat keresve - szóvá tették a gyengébb teljesítményt, de a győzelmek elnyomták az aggódást.

 

Paár Márk alapszakaszban nyújtott teljesítménye (VAL 8,1) - bár voltak kiemelkedő mérkőzései - elmaradt attól, amit a képességei alapján elvárható volt tőle. A rájátszásban a játéka jelentősen visszaesett (VAL 4,6). Valós képességei alatt teljesített. „Beszédes”, hogy a 2023/2024-es, „A” csoportos szezonban jobb teljesítmény nyújtott (VAL 7,6).

 

Szőke Bálint fizikai adottságai révén meghatározó játékosa volt a csapatnak. De a 2023/2024-es szezonban történt sikeres bemutatkozása alapján mindenki nagyobb fejlődést remélt: sajnos ponterőssége (3,4) a két évvel ezelőttit (4,4) sem érte el. Pedig a korosztályos EB sorozatmérkőzésein ponterős volt: a torna 9. legponterősebb játékosa volt (15,3). Teljesítmény mutatója (VAL 7,0) elsősorban fizikai képességei révén javult a 2023/2024-es szezonhoz képest (VAL 6,1).

                                                                                                                              

A klub szakmai igazgatója szezon elején annak a reményének adott hangot, hogy

 

„a három érkező az élvonalbeli tapasztalatok révén olyan játékosokká válnak, akik erősíteni fogják a magyar magot”

 

A VALÓSÁG SZEMBE JÖTT:

 

Tarján Izsák - sérülés miatt – csak az alapszakasz húsz mérkőzésén játszott (13,8 perc), de meg sem közelítette korábbi mutatóit (lepattanó 3,8; dobott pont 3,5; teljesítményindex VAL 6,8). Nem tudni, hogy a rájátszásban az erősebb csapatok ellen mire lett volna képest.

Az idősebb korosztályhoz tartozó Buzás Bence az alapszakaszban - sérülései miatt - csak nyolc mérkőzést játszott (6,6 perc). A rájátszásban több lehetőséget kapott (11,8 perc), fizikai adottságait kihasználva jól védekezett. Képességei alatt teljesített (VAL 3,8).

A 2004-es születésű Simon Benedek az „A” csoportos csapatok ellen is bátor játékot mutatott, leigazolása perspektivikus döntés volt. Sajnos meccshiány miatt nem tudott fejlődni (bár egy-egy mérkőzésen igazolta tehetségét): a felnőtt csapatban kevés játékpercet kapott (8,5), a juniorok között - a vezető edző tiltása miatt – csak néhány mérkőzésen játszhatott. Dzunic indulat-vezérel cseréi neki sem kedveztek.

 

AZ ELHALLGATOTT SÉRÜLÉSEK

 

A 2025/2026-os szezonban kizárólag a magyar játékosokat sújtó sportsérülések miatt kihagyott mérkőzésszám elképesztő nagyságot ért el:

 

az alapszakaszban a magyar játékosok a lehetséges 234 mérkőzésből 80 mérkőzésen (34,2%) nem játszottak,  

a rájátszásban (play-off) lejátszható 117 mérkőzésből a magyar játékosok 37 mérkőzést hagytak ki (31,6%).

 

Sérülés miatt minden magyar játékos hagyott ki mérkőzést!

 

Megjegyzés: az egészségügyi stáb már a „B” csoportos bajnokságban megpróbálta a rendkívül gyakori sérülések okait kezelni (és a vezető edzővel szót érteni), sikertelenül. Az ügyvezetés, az igazgató tanács érdemben nem támogatta az egészségügyi stábot, nem vállalták a vezető edzővel szembeni konfliktust (így a felek között a kommunikáció gyakorlatilag megszűnt, majd a gyógytornász felmondott).

 

A 2023/2024-es szezonban a magyar játékosok egy része (Paár Márk, Halmai Dániel, Szőke Bálint, Antalics Dániel) kettős mérkőzés-terhelést kaptak (a junior mérkőzésen is játszottak) és ennek ellenére a magyar játékosok által kihagyott mérkőzések száma nem érte el a húszat! Igaz, nem Dzunic volt az edző!

 

MILYEN SZEZON LESZ ELŐTTÜNK?

 

A csapat magasra tette a mércét. A szurkolók bíznak a tavalyihoz hasonló szereplésben, amit táplál az is, hogy - a híresztelések szerint - a magyar játékosok többsége marad.

 

A képviselő testület számára készített beszámolóban olvasható, hogy a kitűzött cél a 1-8 hely valamelyikén végezni (akárcsak az elmúlt másfél évtizedben). Ugyancsak cél a saját nevelésű játékosok beépítése (akárcsak eddig). A beszámoló az utánpótlás nevelés eredményeségéről szuperlatívuszokban ír az ügyvezető.

 

A 2026/2027-es költségvetés a 400 milliós kiadási főösszegével valamivel kisebb az előzőnél. A kiadások - például a bér és járulékainak- tételes megtervezése azt feltételezi, hogy a beszámoló készítője legalább játékoskeret nagyságára vonatkozóan ad információkat. Tévedtem, még csak utalást sem tartalmaz.

 

A hírek lassan csordogálnak. A néhány nappal ezelőtt bejelentett Filipovity Péter és Tarján Izsák maradását kivéve a játékosmozgásokra vonatkozóan nincs semmilyen hivatalos tájékoztatás.

 

Noha hetek óta tudott volt, hogy a magyarok közül az egyik legjobban teljesítő, több poszton is használható játékos, Rosic Uros távozik ("elég volt két év Dzunic-ból"), mégis csak a Falco közleményéből tudhattuk meg. A majdnem az egész szezon kihagyó Völgyi Marcel biztosnak vehető távozásáról sincs hivatalos tájékoztatás. 

 

Korábbi, bennfentes információk szerint a tulajdonosok - a négy idegenlégióssal együtt - tizenegy fős játékoskeretet engedélyeznek. Ezt egészítenék ki a juniorok.

 

A „városi legenda” szerint a játékoskeret - a folyamatban lévő tárgyalások kedvező eredményeként – akár tizenhárom fős is lehet. A „rossz nyelvek” szerint ebben az esetben a saját nevelésű, a csapatba beépíteni kívánt játékosok számára külön cserepad készül és azon várhatják ki a sérülések miatti játéklehetőségüket.

 

Meg nem erősített hírek szerint az idegenlégiósok közül közül csak Brown marad, az újak igazolása érdekében a tárgyalások folyamatban vannak.

 

EPILÓGUS

 

Az ellenfeleket meglepő játékstílus, a szerencsés kézzel kiválasztott idegenlégiósok, Filipovity Péter meglepetésszerű leigazolása nem várt sikert eredményezett. A sorozatos győzelmek kompenzálták vezető edző verbális abuzusait is. Minden kritika ellenére a harmadik helyezés Dzunicot igazolta. Így a

 

két évtizedes edzői karrierjének egyik legnagyobb sikerét aratta Kaposváron.

 

A harmadik helyet eldöntő, győztes mérkőzés után a szurkolók bajnoknak kijáró ünneplésben részesítették a játékosokat, az edzőt és a tulajdonosokat. Az éremosztást kísérő túláradó öröm feledtette bajnokságot kísérő konfliktusokat: „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve.”  

 

Az időzített bomba azonban tovább ketyeg. A mérkőzések tapasztalatai alapján a szurkolók közül sokan, sokszor leírták (néhány nappal ezelőtt egyik legrégebbi szurkoló is):

 

„A hozzászólásokat olvasva, ami Paár Márkot illeti, sajnos idén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szerintem Báne nem igazán kezeli jól a helyi fiataljainkat. Elég egy rossz megoldás, buta hiba a pályán, azonnal lerángatja őket, a fejüket leordítja, még akár nyakon is csapja! A légiósoknál ugyanilyen szituban egy szót sem szól, a cserénél is csak simogatja a fejüket. Nos, ez nem túl önbizalom-gerjesztő a srácainknak, szerintem nem tudja ezt mindenki jól kezelni, Márkó sem. Szeretném, ha maradna és jobb elbánásban, lehetőségben részesülne, hisz sokkal több van benne, mint amit legutóbb láttunk! De nem csodálkozom, ha máshol próbál szerencsét.” 

 

Dzunic két évtizedes edzői tevékenysége során hat alkalommal távozott szezon közben. Azokat az eseteket nem említem, amikor a szezon végén váltott csapatot.