ÚTBAN A DOBOGÓ FELÉ! A GYŐZELMET NEM KELL MEGMAGYARÁZNI!?

Aki rendszeresen nézi az M4 sport „Kosárlabda magazin” műsorát, az nagy büszkeséggel tapasztalhatta, hogy a február 2.-i műsor nagy terjedelemben foglakozott a meglepetés-, és edzőbuktató csapat, a Kometa-KVGY Kaposvár KK sikeres szereplésével és a műsor szakértői „megmagyarázták” a győzelmeket!   

A magazin egyik szakértője, Boros Zoltán szerint:

„az „A” csoportos csapatokat meglepte a kaposváriak rohanós, egy-egyezős, a rendezetlen védelem elleni támadásra épülő játéka. A szakmai stáb olyan csapatot rakott össze, amelynek a játékosai képesek erre a játékstílusra, melynek „sajátja” az ellenfélnél nagyobb számú támadás-vezetés, illetve a nagyobb számú dobáskísérlet.”

Kérdés persze az, -tette hozzá Boros, hogy a rájátszásban – amikor a csapatok már tudatosan rákészülnek erre – ez a játékstílus mennyire lesz sikeres?  

Boros Zoltán, 56 éves, játékosként irányító, 88 szoros válogatott. 2005.-ben a magyar kosárlabdázás hallhatatlan játékosai közé választották. Szakedző, testnevelő tanár, jelenleg a Testnevelési és Sporttudományi egyetem adjunktusa.

Az M4 sport szakértője „magyarázatát” erősíti a csapat válogatott játékosa, Filipovity Péter is, amikor a Nemzeti Sport újságírójának így nyilatkozott:

„A liga természetesen más stílusú, mint az amerikai egyetemi bajnokság, de Kaposváron próbálunk az ottanihoz hasonlóan játszani, nagy tempót diktálunk, amolyan „futunk és dobunk” stílus érvényesül.”

Vitathatatlan, a csapat sikeres szereplése elsősorban ennek a játékstílusnak köszönhető. Az ellenfelek által kellemetlennek mondott stílus a végletekig leegyszerűsíti a kosárlabdát és elsősorban az egyéni képességekre épít. A „fuss és dobj” játékstílusnak nem sajátja a kosárlabdára jellemző szellemesség, a csapatjáték (pl. nem emlékezem egy pick&roll, elzárás-leválás játékelemre). Ahogy az egyik ellenfél külföldi edzője mondta: „játékstílusuk oly annyira egyedi, hogy még egy kosarat sem hagynak megünnepelni.” A Trammell, Wilson, Szőke, Filipovity, Walker összetételű csapat meglepte az ellenfeleket.

Ahhoz azonban, hogy a csapat jelenlegi sikereit helyén tudjuk kezelni, vissza kell menni másfél évvel.

Megjegyzem, a kaposvári csapat játékát korábbi évtizedekben a délszláv játékstílus jellemezte: zárt védekezés, a megszerzett lepattanók gyorsan megjátszása, illetve a felállt védelem ellen - klasszikus ötös centerrel - „ellenőrzött” játék. Ez a játékstílus elsősorban a csapatjátékra épített. Dzunic korábbi kaposvári edzősége során is ezt képviselte, később azonban szakított ezzel.  

Az tény, hogy Dzunic kaposvári, „B” csoportosos edzősége első pillanatától a gyors kosárlabdát képviselő, a „fuss és dobj” játékstílust követelte meg. Ez jobban is illett az egykori játékoshoz.

A „B” csoportos bajnokságra való felkészülés megkezdése előtt - többek között - így nyilatkozott:

„A mai kosárlabdában minden csapat és edző a minél gyorsabb játékra törekszik. Mi is mindent megteszünk azért, hogy sikerüljön minél gyorsabb játékot játszani.”

A „B” csoportos alapszakaszt - némi szerencsével, de magabiztosan – nyerte a csapat, melyet a rájátszásban már megszorongatni sem volt ereje senkinek.

A siker, a „fuss és dobj” játékstílus mellett a hosszú cserepadunk is köszönhető volt, szétfutottuk az ellenfeleket.

Ezek után térjünk vissza a „Kosárlabda magazin”-hoz

Azt persze Boros Zoltán és Halm Roland sem tudja, hogy a „B” csoportos bajnokcsapat játékosainak többsége korábban megjárta az „A” csoportot és valamennyi játékos - az automatikusan meghosszabbított szerződése révén – az „A” csoportos csapat tagja lett.

Azaz, korántsem tekinthető újoncnak a KOMETA-KVGY Kaposvári KK! 

Dzunic is elismeri, hogy általa képviselt „fuss és dobj” játéknak több feltétele is van: a védő palánk alatti lepattanok megszerzése, átlagon felüli futó-gyorsaság és jó passzolási készség (azaz kevés eladott labda), az „egy az egy elleni játék” képessége.

Az elmúlt másfél évben Dzunic munkáját - nem csak a szurkolók részéről - több kritika érte (indulat-vezérelt meccselését, a játékosokkal-, a környezettel való kommunikációját, stb). Tény, hogy az eredmények a vezető edzőt igazolják.  

Sajnos a játékoskeret nem mindegyik játékosa felel meg Dzunic által támasztott követelményeknek, így gyakran komoly gondot jelent megteremteni az összhangot a játékstílus és a játékos képességei között.

Erre két példa: az egyiket komoly konfliktusok-, és a válással együtt járó, jelentős anyagi „áldozat árán” sikerült megoldani (Kis Raul szerződésének felbontásának okairól, körülményeiről nem volt hivatalos tájékoztatás).

A másikról maga Dzunic nyilatkozott egy - sok igazságot és számos önellentmondást is tartalmazó - interjúban:

„A Kaposvárral akkor kezdődött a győzelmi szériánk, amikor elhoztunk egy magasembert, akinek nem erőssége a futás, és a tarnzíciós játék. Jordan Brown remek alsó posztos kosárlabdázó, a festékben jól tudjuk használni őt.”

Brown egyetlen ötös centere a csapatnak, mégis alig 21 percet átlagol. Ugyanis nem illik bele a „fuss és dobj” játékstílusba. Ma már nyilvánvaló, hogy centert akkor lehet eredményesen „használni”, ha az ellenfél a felált védelem elleni támadásra kényszeríti a csapatot. Erre egyre gyakrabban kerül sor egy-egy mérkőzésen belül is (zárójelben jegyzem meg, hogy a "győzelmi széria" kicsit sántít, ugyanis Brown a bemutatkozást egy kecskeméti vereséggel kezdte és további két vereség „színesítette” a győzelmi szériát).

NEM ZÁRSZÓKÉNT

A Wilsont és Paárt nélkülöző csapatunk a hét végén a Falco ellen játszik, idegenben. Nem mi vagyunk az esélyesek, de a MK mérkőzés is igazolta, nem kizárt ismét az egylabdás mérkőzés. A következő ellenfeleket – a Kecskemétet kivéve – egyszer már megvertünk. A legjobb nyolcba való jutás „elkerülhetetlen”. A hatodik hely reálisnak tűnik, de a negyedik hely sem elérhetetlen. A harmadik hely valóban bravúr lenne.

Ki gondolta volna ezt tavaly június közepén, amikor a tulajdonosok a célt kitűzték!