Kezdőoldal » Hírek » Egyetlen, ellenzékinek tartott képviselőként kaptam meghívót Szita Károly évértékelőjére

Egyetlen, ellenzékinek tartott képviselőként kaptam meghívót Szita Károly évértékelőjére

2023.03.03. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

Nagyon meglepett, amikor meghívót kaptam Szita Károly szokásos évértékelőjére. Kérdeztem is polgármestert, véletlenül nem tévesztettek össze valakivel? Nem tévesztettünk össze senkivel, Képviselő Úr, volt a válasz. Te már tették annyit a kaposváriakért, a közös célok megvalósításáért, hogy első kézből halljad a teljesítés értékekését, az újabb célok kitűzését. Nem tagadom, jól esett a „post humusz” elismerés egy olyan polgármestertől, aki közel harminc éve bírja a kaposváriak bizalmát.

Egyetlen, ellenzékinek tartott képviselőként kaptam meghívót Szita Károly évértékelőjére

 

Megjelenésem az évértékelésen másokat is meglepett. Néhányan, mint egy Földön kívüli lényre néztek rám. Egyik - a soproni erdőmérnöki egyetemen végzett – nagyon régi ismerősöm megkérdezte, Imre, mit keresel itt? Csodálkozó tekintetemből rájöhetett, vélhetően - akárcsak öt - meghívtak, ezért zavarában visszaköltöztetett Sopronba (onnét származtam el ötvenhárom évvel ezelőtt). Volt, aki komoly erőfeszítéseket tett, nehogy köszönni tudjak neki. Szerencsére, kevesektől tapasztaltam elutasító gesztust.

 

Jó érzéssel töltött el, hogy a jelen lévő díszpolgárok közül néhányan – hivatkozva a régi kapcsolatunkra – örültek az újbóli találkozásnak. Akárcsak, az Országgyűlés Háznagy Asszonya, akivel legalább tíz éve nem találkoztam. Volt képviselőtársaim - akik szintén a harmadik széksorban ültek – természetesnek vették az üdvözléssel együtt járó kézfogást.

 

Viccelődve üdvözölt a polgármester, kérdezve, hogyan ültethettek ilyen előkelő helyre? Igyekszem Polgármester Úr, hogy legközelebb legalább egysorral előbbre ülhessek, válaszoltam.


Míg várakoztunk az évértékelő előadás megkezdésére, megpróbáltam visszaemlékezni, mivel is érdemelhettem ki Szita Károly elismerését? Ez egyszer magamat „fényezve”

 

„közkincsé” teszem a vélt érdemeim egy részét


Amikor 1970. november 9. napján a Hősök Templománál, este nyolc óra tájban leszálltam az autóbuszról, a cukorgyár illetékes vezetői - kampány lévén - azon nyomban fogadtak. Noha soproni munkahelyemhez ösztöndíj-szerződés kötött, egy héttel később, mint a gyár villamos üzemvezetője megkezdhettem munkámat Kaposvár egyik legrégebbi, tradicionális közösségében. Életem legjobb döntése volt.

 

Néhány évi „kitérő” után, 1985-ben a cukoripar első választott igazgatója-, majd a részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lettem annak a gyárnak, melyet a répahiány miatt fel akart számolni a mezőgazdasági kormányzat. Embert próbáló, küzdelmes évek voltak. Több mint

 

ezer cukorgyári dolgozó családjának a sorsa volt a tét.


Felrúgva a szocialista tröszti kereteket, a répatermelők bizalmát erősítő, új répaátvételi minősítést vezettünk be, felemeltük a cukorrépa átvételi árát. Sikerült a jugoszláv gyáraknak cukorrépát termelő mezőgazdasági üzemeket „visszacsábítani”,


biztosítva ezzel a gyár működésének feltételét, a cukorrépát


Számos, a gazdálkodás eredményességet növelő, a cukoriparban szokatlan intézkedéseket hoztunk. Havonta „álltam a szőnyeg szélén”, de az üzemi tanács mindig megvédett. A spontán privatizáció idején sikerült az AGRANA osztrák szakmai befektetővel megállapodni. Sajnos, a többségi tulajdon-szerzési törekvésével szemben a többségi tulajdonos ÁVŰ már nem védett meg.

 

A kaposvári gyár – köszönhetően a későbbi utódoknak is – az ország egyetlen cukorgyáraként ma is működik.


Ma is büszke vagyok arra, hogy sportvezetőként nevemhez kapcsolódott a kaposvári profi,

 

első osztályú kosárlabda csapatműködési feltételeinek megteremtése


A Megyei Tanács Tervosztályának vezető helyettese voltam, amikor elválaltam az akkor még a másodosztályban szereplő, majd 1983-ban NB I-be jutó SÁÉV SC kosárlabda szakosztályelnöki feladatát. Nem sokkal később a megyei Kosárlabda Szövetség elnökévé választottak. A feladatokat jelentő tisztségeket cukorgyári igazgatóként is megtartottam.

 

Az ezerkilencszáz nyolcvanas évek második felében sikerült Kása Sándort a csapat támogatójának megnyerni (Inter-Cont Bt). A népszerű vállalkozó a cége révén - egészen a közelmúltig - legnagyobb névadó támogatója volt a csapatnak (Klíma-Vill Kft). Sokat köszönhetünk Kása Sándornak, támogatásával nyertünk bajnokságot.

 

A kosárlabda csapatot a megszűnés veszélye fenyegette, amikor a csapatot támogató építőipari nagyvállalatokat felszámolták (SÁÉV, BÁZIS). A Kaposcukor Rt - melynek elnök-vezérigazgatója voltam - sokat tett kosárlabda csapat fennmaradása érdekében (Kaposcukor SE).

 

Sorsfordító idők voltak, de sikerült a kaposvári kosárlabdát életben tartani


Az iskolai sport-, az utánpótlás nevelés támogatása, a megyei-városi bajnokság újjászervezése, a „Mini Program” elindítása, a „Balaton Füszért” nemzetközi kosárlabda tornák, a "Kadett EB" megrendezése, a kosárlabda népszerűsítése elismeréseként

 

Kaposvár elsők között kapta meg a „Kosárlabda Városa” címet.


Az önkormányzatiság megszületése után a Közgyűlés mellett működő sportbizottság tagjait sok kritika érte: „te megszavazod az általam patronált sportegyesületem támogatását, cserébe én megszavazom a te javaslatodat” elv működött. Ezért javasoltam Szita Károlynak, hogy

 

a foci, a férfi röplabda és a kosárlabda támogatásáról a közgyűlés döntsön


A Somogyért Egyesület jelöltjeként, az 1998-as önkormányzati választásokon lettem képviselő. Hitvallásomon, munkafilozófiámon képviselőként sem változtattam:

 

NYÍTSÁG, KISZÁMÍTHATÓSÁG, SZAKÉRTELEM


Ezt igyekeztem érvényesíteni közel húsz éves képviselőségem során, függetlenül attól, hogy milyen szervezet támogatásával voltam képviselő és milyen közgyűlési frakciónak voltam tagja.

 

Mindenkor a pártokon felülemelkedő várospolitikát támogattam


Ezt dokumentálja a Kapos tv által, 2005 januárjában, a képviselők részvételével szervezett fórumról készített felvétel. A városfejlesztésben ma is megjelennek az akkor elmondott észrevételeim, javaslataim.

 

 

„Első éves képviselő” lehettem, amikor azzal kerestek meg, hogy segítsek megmenteni a

 

Szentjakabi városrész több száz fogyasztót érintő, kábeltelevíziós hálózatát


Több hónapos előkészítő munka eredményeként az Önkormányzati Vagyonkezelő és Szolgáltató Zrt átvette és átépítette a Szentjakabi városrész kábeltelevíziós hálózatát valamennyi ott lakó megelégedésére.

 

Sikeres kezdeményezésem eredményeként a cukorgyár jelképes,

 

1 forintért önkormányzati tulajdonba adta a Rákóczi Stadiont


Így kerülhetett sor a stadion első rekonstrukciójára.

 

Képviselői programom visszatérő eleme volt a Malomhoz vezető utcák tehermentesítése. Kezdeményezésem eredményeként a cukorgyár a használaton kívüli répatároló területét átadta az önkormányzatnak, így lehetővé vált a

 

Malomhoz vezető közvetlen út megépítése és parkolóhoz jutott a Rákóczi Stadion is.


Képviselői munkám jelentős eredményének tartom, hogy kitartó (akaratos) magatartásom eredményeként, több „vargabetű” után

 

felavatásra kerülhetett a Berzsenyi parkban a Trianoni emlékmű


A 2010-es pénzügyi vállságra adandó kaposvári választ Szita Károly a 2008. novemberi közgyűlésen fogalmazta meg, amely később az un. „Kaposvári Modell” formájában kapott nevet. Egyetlen képviselőként,

 

hét pontból álló – a „Kaposvári Modell”-be beépülő - javaslattal csatlakoztam


a pénzügyi vállságra adandó kaposvári válaszokhoz.

 

Jó húszperces késéses kezdte meg évértékelőjét Szita Károly, ezért is sikerült a „post humusz” elismerés "indoklása" kissé hosszabbra.



Lap tetejére
Hozzászólások
Név:
Hozzászólás:
Ellenőrző kód: