Kezdőoldal » Hírek » „Ha baj van, akkor nem elvenni, hanem adni kell”

„Ha baj van, akkor nem elvenni, hanem adni kell”

2020.12.08. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

Az elmúlt hetekben Parrag László, a Kereskedelmi és Iparkamara Elnöke javaslata borzolta a polgármesterek többségének idegeit: azt javasolta a miniszterelnöknek, hogy a Kormány két évre függessze fel a helyi iparűzési adó (hipa) fizetését, ezzel segítve a járvány miatt nehéz helyzetbe került kis- és közép vállalkozásokat.

A polgármesterek többsége - pártállástól függetlenül - erőteljes jelzős szerkezettel minősítette a kamarai elnök javaslatát.

A tiltakozási hullám akkor csúcsosodott ki, amikor a Kormány - elfogadva Parrag javaslatát - megtiltotta az önkormányzatoknak a helyi adók emelését. Pedig volt kitől tanulni, hisz a 2010-ben hatalomra jutó Fideszes kormány a pénzügyi-gazdasági vállságra hivatkozva brutálisan megemelte az adókat. Így tett akkor Kaposvár is.

 

Nem kis feltűnést keltett, hogy Szita Károly, mint a MJV Szövetségének Elnöke a parragi javaslattal kapcsolatosan nem nyilvánított véleményt. Polgármesterként említette meg a helyi rádiós műsorban, hogy

 

„az iparűzési adó nélkül alacsonyabb lenne Kaposváron az életszínvonal”.


Természetesen azzal egyetértek, hogy a hipa fizetés átmeneti felfüggesztése - kormányzati kompenzáció nélkül – megbénítaná azon települések üzemeltetését, ahol a hipa domináns a saját bevételekben. Kaposvár esetében - a jelentős hipa csökkenés ellenére is - 46,4 százalék.

 

Ugyanakkor hadd hivatkozzak a miniszterelnök - a javaslat kapcsán adott - nyilatkozatára, mely szerint

 

„meredek, de azért fel lehet rajta kaptatni, csak a kellő arányt kell eltalálni”.

 

A miniszterelnök véleményét érdemes Kaposvár esetében megvizsgálni, mert a polgármester elővette a 2008-as pénzügyi-gazdasági világválság idején használt szlogent, azaz

 

„Ha baj van, akkor nem elvenni, hanem adni kell”


A 2008-as pénzügy-gazdasági világválság a magyar gazdaságot egy lejtmenetben érte és a kormány megszorító intézkedései a települések működtetését - így Kaposvárét is - jelentősen megnehezítette.

 

Munkahelyek szűntek meg, a munkanélküliek száma korábban nem tapasztalt mértékben megemelkedett. A növekvő infláció miatt a reálkeresetek csökkentek.

 

A pénzügyi-gazdasági okozta negatív hatások enyhítése érdekében a polgármester a 2008. novemberi közgyűlésen következőket javasolta (itt olvasható):

 

a munkahelyek megőrzése érdekében az önkormányzat hozza előre a beruházásait, adjon 500 ezer forint támogatást az új munkahelyek létrehozására (összesen 60 millió forintot);


továbbá,

 

a kis- és középvállalkozások likviditási problémáinak mérséklése érdekében az önkormányzat adjon lehetőséget a helyi adók átütemezésére, a gyakoribb számlázásokra, a 30 napos fizetési határidő 25 napra való csökkentésére.


Tekintettel arra, hogy a közgyűlés időpontjában ideig Kínában tartózkodtam, a közgyűlés munkáját interneten követtem. Egyetértettem a javaslataival, azonban

 

az volt a véleményem, hogy a javasolt eszközök elmaradnak az önkormányzat lehetőségeitől.


A kínai tartózkodásom alatt megfogalmazott - a polgármestert kiegészítő - javaslataimat hazaérve megküldtem a polgármesternek és kértem annak a 2008. decemberi közgyűlésen történő megtárgyalását és elfogadását (itt olvasható).


Azt javasoltam – többek között – hogy az önkormányzat


-         az iparűzési adót 50 százalékkal csökkentse azoknak a legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozásoknak, akik két évig nem csökkentik a foglalkoztatottak számát,

 

továbbá

 

-         hozzon létre két éves közmunka programot.

 

A polgármester közölte „a Közgyűlés novemberi ülésén ismertetett intézkedések a képviselői indítványban szereplő célokkal történő kiegészítését most nem javaslom.”

 

Elégtétel jelentett, hogy az elutasítás ellenére

 

az önkormányzat adómentességet biztosított 4000 vállalkozásnak, akiknek az adóalapja nem haladta meg a 2,5 millió forintot;

 

továbbá

 

az önkormányzat többszörösére emelte a közmunkások számát.

 

Ekkor vált a polgármesteri kommunikációban általánossá az írásom címében szereplő szlogen, mely szerint „ha baj van nem elvenni, hanem adni kell”.


A polgármesteri javaslatok - javallataimmal kiegészítve – néhány hónappal később - a „Kaposvári Modell” elnevezéssel, mint csodafegyver vonult be Kaposvár „gazdaságtörténetébe”.

 

Kaposvár önkormányzata ma sokkal jobb pénzügyi helyzetben van, mint 2008-ban volt. Mondhatnám azt is, hogy

kivételes, kegyelmi helyzetben van.

 

Emlékeztetni szeretnék minden kaposvárit arra, hogy annak idején elsöprő többséggel egyetértettünk a KOMÉTA „megmentésével. A Kormány által adott 3,5 milliárdos támogatásából 2 milliárdot fordított az önkormányzat a húsipari cég megmentésére, azaz ezért az összegért vásárolt részvényt. Öt év után az olasz tulajdonosok visszavásárolták az önkormányzati tulajdonrészt.

 

A polgármester rendszeresen hangoztatja, hogy a KOMETA részvények vásárlása azért is jó befektetés volt, mert a 2 milliárdos részvénycsomag közel 1,5 milliárdot fialt az önkormányzat számára, azaz összesen 3,5 milliárddal gazdagodott Kaposvár.

 

Kevesen tudják, hogy a 3,5 milliárdot a Kormány nem vonta el, hanem itt hagyta az önkormányzatnál, azzal, hogy az összeg infrastrukturális fejlesztésre fordítható.

 

Azaz, az önkormányzat a saját bevételeiből, így például az iparűzési adóból kisebb összeget kell fordítani beruházásokra, több marad a város üzemeltetésére, a kaposváriak életminőségének javítására.

 

A polgármester a szeptemberi közgyűlésen közölte, „Kaposváron összesen 6061 cég fizet iparűzési adót. A járvány első hulláma alatt 935 cég bocsátott el, mint egy 1300 dolgozót. Ezek a cégek döntően egyéni vállalkozók és mikró vállalkozók voltak. Ebből adódik a munkanélküliek számának a növekedése.”

 

Azt gondolom, hogy a többi, 3000 kisvállalkozás is súlyos gondokkal küzd, ezért

 

„ha baj van nem elvenni, hanem adni kell”.


Az önkormányzat számára nem jelentene komoly pénzügyi terhet, ha azt

 

a 4000 vállalkozást ismét mentesítené az adó megfizetése alól, akiknek az adóalapjuk nem éri el a 2,5 millió forintot.


Az utóbbi évek legmagasabb munkanélküliségét is csökkenteni lehetne

 

részben a közmunkában foglalkoztatottak számának a növelésével, részben a beruházások tervezett ütemben történő megvalósításával (ugyanis a szerződéses lekötöttség csak közel 55 százalékos, a pénzügyi teljesítés alig haladja meg a 30 százalékot).

 

Van miből adni, ugyanis nem kell sem hitelt felvenni, sem kötvényt kibocsátani (mint annak idején), mert a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll.

 

 

 

 



Lap tetejére