Kezdőoldal » Hírek » Ukrán és román vendégmunkásoknak építünk munkásszállót?

Ukrán és román vendégmunkásoknak építünk munkásszállót?

2019.04.15. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

Két évvel ezelőtt megjelent kormányrendelet lehetőséget adott az önkormányzatoknak állami támogatással történő munkásszállás építésére, illetve a saját tulajdonú épület átalakításával történő kialakítására. A Polgármesteri Hivatal megvizsgálta, hogy a Virág utcai volt középiskolai kollégium átalakításával egy 100 fős munkásszállás milyen költséget igényelne (a tervek is elkészültek), illetve azt is felmérte, hogy a helyi cégek részéről van-e tartós igény a munkásszállásra.

Ukrán és román vendégmunkásoknak építünk munkásszállót?

A felmérés alapján a szakapparátus álláspontja az volt, hogy „a kaposvári munkaerőpiac, a szálláshelykínálat, az eddigi munkáltatói visszajelzések, valamint a pályázati feltételrendszer figyelembe vételével nem látunk valós, hosszú távú igényt egy munkásszállás létrehozására, illetve jelentős bizonytalansági tényezőt látunk a szálláshely kihasználtságában.”


Szita Károly úgy döntött, hogy Kaposvár nem nyújt be pályázatot.

 

A város honlapján olvasom, hogy az év második felében sor kerül egy munkásszálló kivitelezésre irányuló közbeszerzési eljárás megindítására. Ezek szerint a kaposvári cégek egy részének mégis van igénye a munkásszállásra (az önkormányzat pályázatot nyújtott be az építés támogatására).

 

Ezért aztán nem lepett meg, amikor a polgármester minap megküldött vélemény-kérő levelében azt kérdezi

 

„egyetért-e azzal, hogy az önkormányzat elsősorban olyan új befektetőket támogasson, aki az országos átlagnál magasabb bért ajánlanak a dolgozóknak?”


Kérdés, az országos átlagnál magasabb bért fizető befektetők számára biztosítható-e a képzett kaposvári munkaerő? Ha nem, akkor kinek építünk munkásszállót?


Nézzük az előzményeket!

 

Kétségtelen, az egyes önkormányzati ciklusokra készített várospolitikai programokban Szita Károly mindig kiemelten kezelte a munkahelyteremtést, a munkahelyek megőrzését, a bérek emelését.

 

Az elmúlt huszonöt év alatt a Közgyűlés - a polgármester javaslatára - elképesztő mennyiségű helyi rendeletet fogadott el a kaposvári munkanélküliség csökkentése, a gazdasági értelembe vett teljes foglalkoztatás elérése, a bérek növelése érdekében („visszaszerezzük az olajos kéz és a kérges tenyér becsületét”). Ezeknek jobbára csak PR hatása volt, érdemi gazdasági eredménnyel nem jártak.

 

Először a munkahely-teremtését preferálta Szita Károly, majd - amikor rájött, hogy ez nem önkormányzati feladat – a munkahely-teremtéssel járó kaposvári befektetéseket igyekezett támogatni, több, kevesebb sikerrel. Szita Károly gazdasági csodafegyvere, a „kaposvári modell” sem hozott érdemi változást. A hiányszakmával rendelkező szakemberek Kaposvárra történő letelepedését támogató program is teljes kudarc.

 

Mindig is az volt a véleményem, hogy a kaposvári cégek számára megfelelő infrastruktúrát kell kiépíteni, megrendelést kell adni/szerezni számukra. Ebben az esetben állhat meg a szakemberek elvándorlása, ekkor nőhet a foglalkoztatottság, ekkor nőhetnek a bérek. Folyamatos munkaellátottság esetén tudnak a cégek több adót fizetni, ekkor nőhet az önkormányzat bevétele, ekkor lehet többet költeni az önkormányzat a közösségi kiadásokra.


Az elmúlt 6-7 évben jelentős változást hoztak az Európai Unió-, illetve a Kormány pénzügyi támogatásával megvalósuló - a város gazdasági életét átfogó - önkormányzati megrendelések (legutóbb a Németh István Program). A város iparűzési adó bevétele folyamatosan nőtt, összege azonban elmaradt a hasonló népességű városokétól. Ugyancsak nőtt a város az egy főre jutó adóerő képessége is, ez azonban jórészt az évről-évre csökkenő népességnek „köszönhető”.

 

A pozitív folyamatok ellenére Kaposvár gazdasága erősödött, azonban az országos rangsorban elfoglalt helyezése alig változott. A hasonló népességű települések között Kaposvár iparűzési adó bevétele a legalacsonyabb.

 

A regisztrált álláskeresők száma jelentősen csökkent: az elmúlt év végére - a közmunka programok segítségével és a munkavállalási korú népesség folyamatos csökkenése eredményeként – Kaposváron megvalósult a gazdasági értelembe vett teljes foglalkoztatás (remélhetően nem csak papíron, ugyanis nincs adat sem az ellátásban nem részesülő álláskeresők-, sem pedig a foglalkoztatottak számára vonatkozóan). Elsősorban központi (kormányzati) intézkedések hatására a bérek is nőttek. A Kormányhivatal szerint tucatnyi szakmában munkaerőhiány tapasztalható.

 

Az új befektetők kaposvári megjelenésének alapvető akadálya, hogy Kaposvár munkaerő tartalékai kimerültek: a képzetlen munkaerőt felszívták a nagyberuházások, de a képzett szakemberek jó része - a magasabb fizetés reményében - elment Kaposvárról. A közmunkások döntő többsége nem tud megfelelni a versenyszféra által támasztott követelményeknek, illetve országosan is jellemzővé vált a szakképzett munkaerő hiánya.


Ezért is lepődtem meg, amikor minap kézhez vett vélemény-kérő levelében a polgármester azt kérdezi

 

„egyetértek-e azzal, hogy az önkormányzat elsősorban olyan új befektetőket támogasson, aki az országos átlagnál magasabb bért ajánlanak a dolgozóknak?”


A kérdés megválaszolásához vissza kell menni Orbán Viktor 2015. október 9.-i kaposvári látogatásáig. A Modern Városok Programja meghirdetésének kaposvári állomásán a miniszterelnök azt ígérte, hogy

 

a Kormány – mert a kaposváriak a város gazdasági fejlődése érdekében ezt kérték – támogatja szakemberek számára bérlakások építését.

 

A város költségvetésében meg is jelent a 60 darab bérlakás építésének 1,4 milliárdos fedezete. Sőt, az önkormányzat 25 millióért az első 30 darab lakás kivitelezési terveit is elkészítette.

 

Legnagyobb meglepetésre a 2017. évi költségvetésének év végi módosításakor eltűnt a 60 darab bérlakás építésére szánt állami támogatás.


A kaposváriak a miértre a választ néhány hónappal később Kósa Lajos kaposvári látogatásakor kapták meg. A Modern Városok Programjának kormánybiztosa a Kapos Tv-nek adott interjúban elmondta,

 

Szita Károllyal abban állapodott meg, hogy a Kormány a város keleti határában 35 ha-os ipari parkot épít a városnak, cserébe a város saját forrásból építi meg a város számára fontos szakemberek bérlakásait.

 

Szita Károly szerint azonban „a szakemberlakásokra nincs igény”, egyébként is „az ipari park nagyobb hasznot hoz, mint a szakemberlakások” („hülye az, aki olyat épít, amire nincs igény”).

 

Ha mérnökökre a polgármester szerint nincs is szükség (bár az álláshirdetések másról tanúskodnak), a város gazdasági fejlődése érdekében a „kétkezi” szakemberekre annál nagyobb az igény.

A polgármester szerint az ipari park kiemelt jelentőségű:

a 2019. legnagyobb feladata lesz, hogy ezt az iparterületet meg is töltsük, gyárak, üzemek épüljenek. Ez az idei költségvetésnek része.

 

Ugyanakkor közölte, hogy „200 üres álláshely van Kaposváron, már közmunkást sem lehet találni, a munkanélküliségi ráta 3,4 százalék, ami tovább fog csökkenni”.

 

Okkal tehető fel a kérdést: ha nincs munkáskéz, akkor ki fog üzemet, gyárat építeni és ki fog dolgozni a gyárakban, üzemekben?

 

Vélhetően a munkásszálló nem az olcsó ukrán és román vendégmunkások számára épül, ugyanis ez nem fogja a helyi cégeket béremelésre kényszeríteni.

 

Szita Károly olyan új befektetőket kíván támogatni, akik az országos átlagnál magasabb bért ajánlanak a dolgozóknak. Tételezzük fel, hogy sikerül ilyen befektetőket hozni Kaposvárra.

 

A kreatív polgármester szerint a kaposvári bérek emelését úgy kell kikényszeríteni, hogy - az önkormányzati támogatással - Kaposvárra települő befektetők a magasabb bérrel elcsábítják a helyi cégektől a munkásokat, így azokat - a munkások megtartása érdekében – béremelésre lehet kényszeríteni (vagy „húzzák le a rolót” a bér-verseny nem bíró vállalkozások, növelve a munkanélküliek számát).

 

Szita Károly ezt a „józan meggyőzés” módszerének tekinti.


A polgármester szintén ezzel a módszerrel akarja kikényszeríteni a Kapos Hotel felújítását vagy elérni a tulajdonos tönkretételét: „Kapos szállónak osztrák tulajdonosa van, felújítani nem akarja, de eladni sem. A város keze meg van kötve, de hogy megnyugtassam Önt, dolgozom rajta. Amikor kinézek az irodám ablakából látom, hogy mi az, aminek nem kellene ott lennie. Dolgozom rajta, vagy így, vagy úgy, de előbb utóbb eredményt érünk el. Magántulajdonos kap egy konkurenst, akkor talán majd kiürül a szálloda és nem lesz akkora forgalom és akkor talán majd az eladási szándék is nagyobb lesz. Miért ne, ez a józan meggyőzés”.


Ps: négycsillagos szálloda tervezésére a polgármester 120 milliót szerzett. A "józan meggyőzés" megkezdődött!



Lap tetejére