Kezdőoldal » Hírek » VÉLEMÉNY: polgármesteri „véleménykérő levél”

VÉLEMÉNY: polgármesteri „véleménykérő levél”

2019.04.04. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

Véleményt kér a polgármester a „közösen” elhatározott fejlesztések hasznosságáról, illetve a tervezett lépésekről. Az eddigi önkormányzati ciklusban újratervezett beruházásokról – noha Szita Károly szeretné azokat újkeletűnek feltüntetni – legalább másfél-, két évtizede megszülettek a döntések, igaz pénz csak most jutott rá.

Szita Károly olyan létesítmények hasznosságára kérdez rá, amelyeket vagy az elmúlt hetekben adtak át, vagy a kivitelezés csak hónapok múlva, illetve a következő évben fejeződik be, így a hasznosságuk tapasztalati úton nem igazolható.

Persze vannak olyan a polgármesternek régi, közkedvelt gesztusai is, amelyekre – mint például az ajándék tolltartó az első osztályosoknak – az utókor is emlékezni fog. A szociálpolitikai jellegű támogatások döntő többsége szintén legalább két évtizede működik.

VÉLEMÉNY: polgármesteri „véleménykérő levél”

(„1.”) „Ha munka van, minden van, ha munka nincs, semmi sincs” olvasható Szita Károly a korábbi önkormányzati ciklusokra készített várospolitikai programjaiban.

 

Kétségtelen, évről évre csökken a regisztrált álláskeresők száma. Vélhetően többen is dolgoznak, mint korábban. Azonban arra vonatkozóan nincs adat, mely szerint „soha ennyien nem dolgoztak a városban, mint ma”.

 

Az viszont nagy biztonsággal állítható, hogy a képzett szakemberekből – a jelenlegi igényekhez képest – jelentős a hiány. Ezért aztán illúzió abban reménykedni, hogy lesz lehetősége az önkormányzatnak „olyan új befektetőket támogatni, akik az országos átlagnál magasabb bért ajánlanak a dolgozóknak”. Hol vannak azok a dolgozók?

 

(„2.”) Nem vitatható, hogy a négysávos gyorsút – amelynek az építését a „bal-lib” kormány már 2007-ben megkezdte, de a Fidesz kormány 2011-ben leállította – 2020-as befejezése után „biztonságosabb és gyorsabb lesz a közlekedés és versenyképesebbé válnak a helyi vállalkozások”. Lehet, hogy megrendelésük is több lesz.

 

Az sem vitatható, hogy „az autópálya egy térség (település) fejlődésének szükséges, de nem elégséges feltétele”. Ha nem áll rendelkezésre megfelelő számú, elérhető képzett szakember, akkor nem jön Kaposvárra befektető.

 

A felsorolt és két éve meghirdetett „munkahelyteremtő támogatások, a szakemberek letelepedési támogatása” program teljes csőd. Hiányoznak a szakemberek! A szakképzésben tanuló fiatalok ösztöndíjára fordítható pénz is „felső korlátos”. A „támogatásoknak” csak PR értékük van, nincs gyakorlati hozadékuk.

 

A kedvező adópolitika nem helyi önkormányzati feladat (bár Szita Károlynak is volt ilyen próbálkozása). Egyébként is, a vállalkozások számára elsősorban folyamatos megrendelés, munkaellátottság a fontos, ekkor tudják fizetni az adókat.

 

(„3.”) Blöff, hogy az elmúlt 5-6 hat évben az önkormányzat nyolcmilliárdot költött a kaposvári utak-, járdák felújítására.

 

A kaposvári utakra jellemző: a gépkocsim gumicseréje közben megkérdezte a Szolgáltató, hogy a gyári előírás szerinti keménységre fújja fel a gumikat, vagy rájuk a levegő nyomás beállítását. Miért is? „Ha a gyári értékre állítjuk be, vagy a kocsi szerkezete károsodik, vagy a vesekövet rázza ki magából. Ha ránk bízza, akkor elviselhetők lesznek a kaposvári utak”, jött a autentikus válasz.

 

Azt javaslom, mindenki a lakókörnyezetében lévő utat, járdát vegye szemügyre, és a tapasztalt úthibákat jelezze a polgármesternek (addig folytatjuk az útfelújításokat, amíg „Kaposvár útjai európai színvonalúak nem lesznek” Szita Károly, 2014, választások idején)

 

(„4.”) A felsorolt fejlesztések egy kisebb része éppen, hogy befejeződött, a többsége hónapok múlva (vagy a következő évben) kerül átadásra. Hogyan is lehetne hasznosságukról meggyőződni?

 

A beruházások (amelyek többségéről már másfél évtizede megszületett a döntés) előbb-utóbb befejeződnek, javíthatják a kaposváriak életminőségét. Kérdés az, hogy az európai színvonalat képviselő létesítmények igénybevételére lesz-e fizetőképes kereslet? Ugyanúgy járunk velük, mint a Jégcsarnokkal? Félő, hogy az üzemeltetésük, más nem kevésbé fontos dolgokról veszi el a pénzt (lesz-e elegendő forrás a következő évtizedben elérendő cél, azaz 2030-ra Kaposvár legyen az ország legegészségesebb városa).

 

Az orvosi rendelők felújítása befejezetlen, mert a Cukorgyár közben lévő orvosi rendelőről „elfelejtkezett” a polgármester. A kismama gondozó teljes átépítéséhez is „x”-t teszek, mert a polgármester húsz éves ígérete teljesült. A mértéktartás jelképének tekinthető - a Nostra helyén - kialakítandó „történelmi ösvény és a tematikus park” mellé is „x” jelölést teszek (noha évtizedes álma volt a kaposváriak - a közel milliárdba kerülő - Ifjúsági Alkotó és Szórakoztató Központ).

 

(„5.”) Feltételezem valamennyi – jórészt már másfél-, két évtizede működő - időskorú ellátásról hallott a kaposváriak többsége.

 

A benyújtott igények alapján a „gyógyszertámogatásra” nagyobb összeget kellene fordítani, és a Liget Időskorúak Otthona további férőhely-bővítésre is van igény. Szükség lenne - a közel húsz éve épült Nyugdíjasház mellé - egy újabb építésére. Csodálkozom, hogy erről nem kérdezi meg a polgármester a kaposváriakat.

 

(„6.”) Az önkormányzat családtámogatása - többségében - a szociális rászorultság elve alapján már évtizedek óta működik (ezért a szigorú feltételek miatt nem jelent komoly kiadást az önkormányzatnak).

 

Nem találkoztam olyan kaposvári nagycsaládossal, akik adómentességben részesülnek. Olyan fiatal házaspárral sem tudok, aki azért vállal gyereket (hogy „egyre többen lehessünk”), mert Kaposváron már egy évtizede „ingyenes” úszó-, és a korcsolya oktatás. Kaposvár fogyó népessége nem igazolja vissza az önkormányzat családtámogatás eredményességét.

 

A szociálpolitikai támogatásokat ki-ki „érintettsége” révén értékelje és jelölje be három legfontosabbat.

 

(„7.”) Nincs olyan épeszű kaposvári, aki ne szeretne rendet maga körül, aki ne akarna biztonságban élni. Azt azonban kétségbe vonom, hogy a biztosság érzettet a több mint 300 kamera felszerelésével lehet erősíteni. Abban sem vagyok biztos, hogy a kaposváriak örülnek annak, ha a „hatalom” minden lépését figyelemmel kíséri.

 

Véleményem szerint a biztonságérzetet a rend őreinek adott intézkedési hatáskörök érvényesülése-, a bűnmegelőzés-, és a felderítés hatékonysága erősítheti.

 

Miután a térfigyelő kamerák felszereléséről Szita Károly már korábban döntött, ezért álságosnak tartom utólag ehhez a kaposváriak egyetértését kérni.

 

(„8.”) A „Kaposvár kártya” bevezetésekor nehezen barátkoztam meg azzal a tudattal, hogy a kevesek „szórakozást” a többségnek kell megfizetni (ugyanis az önkormányzat a kaposvári adófizetők pénzéből „kártalanítja” kedvezményt adó szolgáltatókat). Sokáig nem is vettem igénybe a kártya adta előnyöket (ma már másképpen „látom”).

 

Ma már másként látom, szinte valamennyi kedvezményt igénybe veszek, hasonlóan a kártyával rendelkező kaposváriakhoz. Leginkább az uszoda által nyújtott kedvezményt használom ki (de például a kosárlabda mérkőzésekre váltott bérletre nem érvényesíthető a „Kaposvár kártya” 20 százalékos kedvezménye).

 

Bár a kedvezmények köre évről-évre bővül, bizonyítható, hogy a kártyának nincs forgalomnövelő hatása.

 

Azt gondolom, hogy az autóbusz bérlet végez majd az első háromban, de itt „dobogón végezhet” az ingyenes parkolás és a Virágfürdő kedvezményes igénybevétele is.

 

(„9.”) Szita Károly azt kéri, hogy írjam le „a város jövőjével kapcsolatos véleményemet, javaslatomat, amennyiben a fenti kérdések nem érintették azt.” A levélben a felsorolt „fenti kérdések” a jövőt azonban nem érintik.

 

„Tudjuk, mit akarunk”, írja a polgármester: növekvő béreket, legegészségesebb várost,  több gyerek születését, a város népességének növelését, legolcsóbban élhető várost, stb. A hogyan-ról, a „tervezett lépésekről”, a rendelkezésre álló eszközökről egy szót sem ír.

 

Az „elballagó” Főépítész búcsú „vallomásában” - Szita Károlyra hivatkozva - elmondta, a következő önkormányzati ciklusban Kaposváron nem lesz olyan beruházás, amely kihívást jelentene számára.

 

Pedig lesz feladat.

 

A közeli években megkezdődnek – az Európai Unió támogatásával, hat megyei jogú város összefogásával létrejött - ELENA program megvalósítása, amely jelentős előrelépést fog jelenteni az energiatakarékosság terén és a megújuló energia-felhasználásban (épületek napelemmel történő felszerelése, naperőművek építése, stb).

 

Halaszthatatlan feladat a levegő szennyezettségének csökkentése, a tömegközlekedés további fejlesztése.

 

Évtizedekre munkát adhat– a korábbi években erőltetett menetben-, és gyenge minőségben felújított – kaposvári utak felújítása. A köztisztasági feladatok újra gondolása, mert a város utcáinak-, tereinek tisztasága nem függhet a közmunkások számától.

 

A következő években a város saját bevételei legfeljebb a megvalósított létesítmények üzemeltetéséhez sem lesz elegendő. A kormányzati támogatások előkészítése folyamatban van. Bízhatunk a Kormány segítségében, hisz annak idején is átvállalta a Kaposvár harmincmilliós adósságát.

 

Kérdés az, hogy az Európai Unió - korábbiakhoz képest kisebb támogatása - milyen fejlesztésekre ad lehetőséget. Jó tudni, hogy az elmaradt régiók felzárkóztatására rendelkezésre álló uniós pénzek elosztása döntően normatív alapon történik: Magyarország jól teljesít, ezért (is) a korábbiakhoz képest kevesebb pénzre számíthatunk. Talán jut néhány szabadtéri kondiparkra-, és kutyafuttatóra is. 

 

Persze, azért merjünk nagyot álmodni!



Lap tetejére