Kezdőoldal » Hírek » Hol vannak a szolgalelkűség határai?

Hol vannak a szolgalelkűség határai?

2017.05.05. | Hozzászólások [0]
Hozzászólás

A közgyűlési vitában Borhi alpolgármester kijelentette, hogy annak idején a lízing-szerződés volt az egyedüli pénzügyi konstrukció a jégcsarnok megmentésére. Erre mondtam némi indulattal, BAROMSÁG! Meglepett az alattvalói szemléletet és vazallusi viszonyt kifejező kijelentése, noha köztudomású, hogy az alpolgármesteri székének nem voltak szakmai-, felkészültségbeli követelményei (a város honlapján olvasható „bemutatkozó” szerint egyedüli képviselő, aki nem tud polgári foglalkozást felmutatni). Az alpolgármesteri tisztség elnyeréséhez elegendő volt a politikai elkötelezettség, amely a rendszeres közgyűlési „Gyurcsányozás” és „kommunistázás” hangoztatásában nyilvánult meg. Jutalma egyedülálló: önkormányzati tulajdonú gépkocsi személyi használata.

Az április 27.-i közgyűlésen - a Jégcsarnokról szóló írásom kapcsán is - emlékeztettem a Fideszes képviselőtársaimat arra, hogy tizenkét évvel milyen pénzügyi-vagyoni kárt okozó lízing szerződés megkötését szavaztak meg. Hozzászólásomban – a három perces időkorlát miatt – csak arra térhettem ki, hogy a 2006-ban megkötött svájci frank alapú lízing-szerződés „eredményeként” az Önkormányzat eddig már kifizette a Jégcsarnok építési költségének közel kétszeresét és az Önkormányzat tőketartozás tizenkét év után is kétszerese az építési költségnek. A létesítmény maradvány értéke a kezdeti 162 millió forint helyett 286 millió forint (ezért az összegért kerülhet a szerződés lejártakor az Önkormányzat tulajdonába a jégcsarnok). 

 

Utaltam arra, hogy 2026-ig a svájci frank/forint árfolyam nagy valószínűséggel tovább romlik, így 350-400 millió körüli maradvány értéken kerülhet önkormányzati tulajdonba a közel nullára amortizált létesítmény. Az is könnyen kiszámítható, hogy a lízing szerződés lejártáig az Önkormányzat a jégcsarnok építési költségének legalább háromszorosát, de – a várható maradványértéket is figyelembe véve - inkább a négyszeresét fogja kifizetni.

Ezért javasoltam, hogy az Önkormányzat éljen a végtörlesztés lehetőségével, melynek most kedvezőek a feltételei. Ellenkező esetben felvethető a közpénzek hűtlen kezelése is. Nem kellene megvárni.

 

Arra gondoltam, hogy a Fideszes képviselők emlékeznek azokra a pénzügyi konstrukciókra, amelyek közül 2006. február 8.-án a jégcsarnok „megmentése” érdekében választhattak.

 

Tévedtem. Sőt, a közgyűlési vitában Borhi alpolgármester kijelentette, hogy annak idején a deviza alapú lízing-szerződés megkötése volt az egyedüli lehetőség a jégcsarnok megmentésére. Erre mondtam némi indulattal, BAROMSÁG!

 

Meglepett az alattvalói szemléletet és vazallusi viszonyt kifejező kijelentése, noha köztudomású, hogy az alpolgármesteri székének nem voltak szakmai-, felkészültségbeli követelményei (a város honlapján olvasható „bemutatkozó” szerint egyedüli képviselő, aki nem tud polgári foglalkozást felmutatni). Az alpolgármesteri tisztség elnyeréséhez elegendő volt a politikai elkötelezettség, amely a rendszeres közgyűlési „Gyurcsányozás” és „kommunistázás” hangoztatásában merült ki. Jutalma egyedülálló a kaposvári önkormányzatiság történetében: az önkormányzat személygépkocsi vásárolt kizárólagos személyi használatra.

 

De térjünk vissza a jégcsarnokra. Nézzük, az önkormányzatnak 2006. év elején milyen lehetőségei voltak a jégcsarnok „megmentésére” (és a Kósa Lajos által vezetett debreceni önkormányzat 450 milliós kézfizető kezességének átvállalására)?

 

Ugyanis 2006. elején már nem lehetett elhallgatni, hogy a veszteséges működés következtében kialakult tartós likviditási problémák-, a fizetésképtelenség következtében a létesítményt üzemeltető Jégcsarnok Kft csőd közeli helyzetbe került és nyilvánvalóvá vált, hogy a felvett 450 milliós bankhitelt sem tudja törleszteni (melyre a debreceni önkormányzat vállalt kezességet).

 

Szita Károly a Közgyűlés elé három megoldási javaslatot terjesztett.

 

Kézenfekvő megoldásnak mutatkozott, hogy az Önkormányzat nem avatkozik be a Jégcsarnok Kft működési problémáinak megoldásába, megvárja a létesítmény bezárását, illetve a Kft ellen induló felszámolási eljárást. A képviselők előtt ismert volt, hogy a felszámolási eljárás alatt az önkormányzatnak lehetősége van üzemeltetni a jégcsarnokot.

 

E megoldás választása esetén a létesítmény tulajdonjogához az önkormányzat a valós piaci értékhez képest alacsonyabb áron juthat hozzá és „elviselhető, évi 10 millió körüli többletráfordítással a létesítmény működtethető lenne, továbbra is lehetőséget biztosítva a kaposváriak sportolására, szabadidő eltöltésére”. Valamennyi ellenzési képviselő ezt a „megoldást” támogatta.

 

A másik lehetséges konstrukció lényege, hogy egy befektető cég megvásárolja a Jégcsarnok Kft 100%-os üzletrészét, majd az Önkormányzat a befektető cégtől megvásárolja a Kft-t. Az így önkormányzati tulajdonba kerülő Jégcsarnok Kft valamennyi felhalmozott tartozása és a felvett beruházási hitel törlesztése önkormányzati kötelezettségként jelentkezik.

 

E megoldás választása esetén az önkormányzat költségvetését egyszeri, mint egy 87,5 millióra tehető költség kifizetése terhelte volna, azonban 11 év után – évi 52 millió összeg törlesztése mellett – az önkormányzat tulajdonába került volna a létesítmény.

 

A Közgyűlés Fideszes többsége – Szita Károly javaslatára – a harmadik, a legrosszabb pénzügyi konstrukciót választotta: az Önkormányzat megvásárolta a Jégcsarnok Kft 100%-os üzletrészét (átvállalva annak valamennyi, korábban felhalmozott pénzügyi kötelezettségét).

 

Ezt követően a Jégcsarnok Kft 20 éves futamidőre deviza alapú lízingbe vette a CIB Bank tulajdonában lévő jégcsarnokot. A deviza alapú lízingdíj önkormányzat teljes futamidőre kézfizető kezességet vállalt (a képviselők már a szerződéskötéskor is tudták, hogy a lízingdíj fizetése az önkormányzat költségvetését fogja terhelni). A 20 éves futamidő végén a létesítmény 162 milliós maradványértéken kerülhet az önkormányzat tulajdonába.

 

A fenti megoldás finanszírozására a Közgyűlés 80 milliót szavazott meg.

 

A tizenkét évvel ezelőtt sem az volt a vita tárgya, hogy kell-e Kaposvárnak jégcsarnok vagy sem (noha a Fideszes képviselők ezt próbálták az ellenzőkre ráerőltetni). Az ellenzéki képviselők az olcsóbb, a belátható kockázatokat jelentő megoldás mellett érveltek.

 

A Fideszes papagáj kommandó érvelésére jellemző volt Borhi tanácsnok hozzászólása: az önkormányzatnak támogatnia kell a gyerekek egészségét-, és hasznos időtöltését szolgáló jégcsarnok működést, mert „Kaposváron nincsen még egy olyan sport, amit ötezren látogatnának rendszeresen.”

 

Nem érdektelen megállapítások!

 

A deviza alapú lízing konstrukció elfogadtatásakor is tudott volt az árfolyamkockázat, melynek költsége az önkormányzat költségvetését terheli. Az árfolyamveszteség okozta költségek, ha 2006-ban nem is, de néhány évvel később konkréttá váltak.


A forint gyengülése következtében a kezdeti évi 39 milliós lízingdíj ma már évi 59,5 millió forint. A jelenlegi, 286 milliós maradványérték közel duplája a szerződésben rögzített összegnek, az Önkormányzat tőketartozása még ma is kétszerese a jégcsarnok építési költségének.

 

Nos, a lízing-szerződés megkötésére mondta azt Borhi alpolgármester, hogy az volt az egyedüli lehetőség. BAROMSÁG!



Lap tetejére