Kezdőoldal » Hírek » Miért félnek Kaposváron a győztesek?

Miért félnek Kaposváron a győztesek?

2016.08.05.
Hozzászólás

A helyi népszavazás elrendeléséhez szükséges aláírások benyújtásakor az ellenzéki pártok sajtótájékoztatót tartottak a Kossuth téren. A fotókról azonban hiányoztak azok a civil aktivisták, akik meghatározó részt vállaltak nem csak az aláírások összegyűjtésében, hanem az egyes tiltakozó rendezvények, fórumok megszervezésében is. Észrevételemre, azt a választ kaptam, hogy a civilek nem merték vállalni a helyi média által biztosított nyilvánosságot. Az aláírásokat gyűjtők szerint a közel húszezer aláírás közel sem fedi le a gumiégető megépítése ellen tiltakozók számát, mert sokan féltek aláírni a helyi népszavazási kezdeményezést.
A városi legenda szerint a köztisztviselőknek, önkormányzati intézményekben dolgozó közalkalmazottaknak azt „ajánlották”, hogy ne írják alá a helyi népszavazási kezdeményezést. Ettől persze még aláírhatták volna, ha nem féltek volna attól, hogy „kitudódik” és „megjegyzik” nevüket.

Valójában nem leptek meg félelemre történő hivatkozások. Saját tapasztalataim szerint, több ismert kaposvári vállalkozó azért nem adta nevét a tiltakozáshoz, mert attól tartottak, hogy kitudódik és „megjegyzik” a nevét. Az önkormányzat évi közel 300 milliós pénzügyi támogatását élvező civil szervezetek, a nyugdíjas közösségek is csendes hallgatásba burkolóztak. A VOSZ megyei elnöke - aki építési vállalkozóként mindig számíthatott az önkormányzati megrendelésekre – ígérete ellenére mégsem hozták nyilvánosságra a gumifeldolgozó építésével kapcsolatos véleményüket.

 

Az elmúlt években gyakran írtam arról, hogy Kaposvár a félelem városa. Hiába érzékeli a korrupciót a vállalkozó, nem teszi szóvá, mert fél, hogy a jövőben nem kap önkormányzati munkát. Az önkormányzati tulajdonú közszolgáltató ügyvezetője csak a polgármesteri hozzájárulása esetén hajlandó információt adni az általa vezetett társaságról. Egyre nehezebben lehet egyes hivatal ügyekben információt kapni. Nem egyedi tapasztalat: székét öröklő szakközép iskolai igazgató, a közpénzből épített és átlagon felül felszerelt sportlétesítményei kihasználtságát firtató megjegyzésemre – nemes egyszerűséggel úgy reagált, „mi közöd hozzá?”

 

Szita Károly gyakran hangoztatja (és hivatkozik is rá), hogy Kaposvár egy erős közösség. Kíváncsi voltam, hogyan vélekedik Szita Károly arról a közösségről, amely annyi év után első alkalommal fordult szembe vele, mert úgy érezte, hogy a polgármester túllépett képviseleti hatáskörén, amikor - véleménye szerint az egészségét-, környezetét veszélyeztető - „gumiégető” építéséről egyszemélyi döntést hozott. Ezért is hallgattam meg a legutóbbi, a július 22.-i rendkívüli közgyűlésről készített hangfelvételt (élethelyzetemből adódóan, sajnos – három képviselőtársammal együtt - nem vehettem rész a „szerződést-bontó” közgyűlésen).

 

Pedig az MTA kutatócsoport vezetője kiemelten fontosnak tartotta a hiteles, a tényekre alapuló tájékoztatást, mert „az üzem közelében élők a technológiát csak akkor gondolják befogadhatónak, ha biztosak lehetnek abban, hogy nem romlik esélyük a hosszú egészséges életre”.

 

A kaposváriak előzetes tájékoztatását, megkérdezését Szita Károly vétkesen elmulasztotta.

 

A polgármester nyilvánvalóan politikai megfontolások miatt hívta össze a rendkívüli Közgyűlést még a választási bizottság határozathozatala előtt (amikor már nyilvánvaló volt a kezdeményezés sikere). Saját politikai bölcsességét, közösségerősítő képességét demonstrálva így akarta mérsékelni politikai vereségét.

A sebtében összehívott július 22.-i rendkívüli Közgyűlés hangulatának-, Szita Károly és a Fideszes képviselők fenyegetésektől sem mentes hozzászólásainak megértéséhez idézek a Polgármesteri Hivatal által 2016. július 21. napján kiadott közleményből:

 

A Homatech által megvalósítani kívánt környezetvédelmi beruházás olyan új pályát nyitott volna Kaposvár gazdasági fejlődésében, amely a huszonegyedik század leginnovatívabb iparágát, a környezetipart honosította volna meg a megyeszékhelyen – fogalmazott a polgármester. Hozzátette: ennek eredményeként – hosszú távon – Európa egyik leginkább környezetbarát, a hulladéktól teljes egészében mentesített városává válhatott volna Kaposvár, a beruházás minden környezeti és anyagi hasznával együtt”.

 

A helyi közéleti napilap – figyelembe véve a terjedelmi korlátokat is – tárgyszerűen tudósított a szerződést felbontó rendkívüli képviselő testületi ülésről. A közgyűlésről készített hangfelvétel alapján néhány kevésbé ismert ténnyel egészíteném ki a hivatkozott tudósítást.

 

A közgyűlésen Szita Károly a Homatechel kötött szerződés közös megegyezéssel történő felbontását azzal indokolta, hogy a tervezett beruház megosztotta a kaposváriakat. Kijelentette, „ezt a közösséget az elmúlt húsz évben én hoztam létre, ezért kizárólag a polgármester felelőssége a megosztottság megszüntetése. Ennek érdekében teszek javaslatot a szerződés közös megegyezéssel történő felbontására”.

 

Kiss Tamás (Jobbik) azt kérdezte a polgármestertől: „függetlenül attól, ami az elmúlt hónapokban történt Kaposváron, továbbra is jó ötletnek tartaná a gumiégető megépítését?”

 

Pintér Attila (MSZP) több kérdést is feltett: miért döntött a kaposváriak megkérdezése nélkül egy ilyen kockázatokat magában hordozó beruházás megvalósításáról? Miért volt szükség a helyi népszavazási kezdeményezésre ahhoz, hogy megismerje a kaposváriak véleményét a gumiégetővel kapcsolatban? Polgármester úr egyetért-e a kaposváriak közakaratával, vagy csak tudomásul veszi azt?

 

Miért nem volt fontos a Kaposvár környéki településen élők véleménye, akik közül 15 település határozatban utasították el a beruházás megvalósítását?

 

Polgármester úr többször is utalt rá, hogy a szerződés felbontásával kaposváriak megosztottságát akarja megszüntetni. Ha ez így van, akkor miért várt a tulajdonos szerződésbontásra vonatkozó javaslatára? Miért nem a polgármester úr kezdeményezte a szerződés felbontását?

 

Miért írta alá a megállapodást a szerződés felbontásáról a Közgyűlés döntését megelőzően?

 

Miért volt fontosabb az 50 munkahelyet ígérő beruházás megvalósítás, mint a börtön építése Kaposváron, amely 250-300 munkahely létesítését tette volna lehetővé?”

 

Szita Károly válaszában kifejtette: „olyan embernek tarom magamat, aki ha valamiben hisz, akkor tesz is érte. Hiszek abban, hogy a XXI. század ipara a környezetipar. Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetvédelemben a hulladékgazdálkodás a legfontosabb. Ha nem látják a kapu elé kirakott szemetet, az nem jelenti azt, hogy nincs szemét, az attól még létezik, amit meg kell semmisíteni az egészségünk megőrzése érdekében”.

 

Itt megállnék egy pillanatra a polgármester válaszának idézésében. A kaposváriak a kapuk elé a kukában elhelyezett a kommunális hulladékot teszik ki. Tavaly ősz óta egy másik (kék) kukában elhelyezett a papír, a műanyagot és a fém hulladékot teszik ki. Az üveget pedig a korábban, a közterületeken elhelyezett szelektív gyűjtőedénybe rakják. Állítólag ez az új rendszer kiválóan működik. Ugyancsak jól teljesít a több mint hat milliárdért épített hulladék feldolgozó-, a hulladékot újrahasznosító telep is Kaposvár határában (ott, ahová a gumiégetőt akarták építeni). Az viszont tény, a kaposváriak nem a használt gépkocsi gumiabroncsokat teszik ki a kapuk elé! Ezért nem tudni, a polgármester milyen „kapu elé kirakott szemétre” gondolhatott.

 

A polgármester a továbbiakban kijelentette, „vannak, akik szétverni és rombolni akarnak és vannak, akik a nyugalmat szeretik. Én az utóbbiak közé tartozom. Hiszek abban, hogy a kaposváriak közössége akkor erős, ha a vélemények minden kérdésben azonosak. Nem jó, ha bármilyen kérdésben megosztott. A kaposváriak nyugalmának a fenntartása, a megosztottság megszüntetése, közösség egyben tartása, tovább erősítése mindent felülír”.

 

„Az elmúlt napokban polémia indult el, hogy ki kezdeményezte a szerződésbontást: a polgármester vagy a tulajdonos. Ez legyen a legnagyobb gondjuk! Maradjunk annyiban, hogy az elmúlt hetekben sokat beszélgettünk a tulajdonossal erről a kérdésről. Itt van Önök előtt most egy előterjesztés! ………. Ennyi!”

 

Ennyi volt a polgármester válasza a képviselők által feltett kérdésekre. A némi hatás-szünet után elhangzott „ennyi” nyilván a kérdésekre választ váró képviselők kérdő tekintetére volt a reagálás.

 

A polgármester lényegében egyetlen kérdésre sem adott választ! Persze nincs ebben semmi újdonság. Szita Károly az elmúlt évtizedben gyakran nem válaszolt a neki nem tetsző kérdésekre. Ez a jobbik eset, mert a lekezelő, gúnyolódó polgármesteri választ nehezebb indulat nélkül elviselni.

 

Kiss Tamás (Jobbik) véleménye szerint – a korábbi nyilatkozatait megerősítő - polgármesteri válaszból az derül ki, hogy „a polgármester a kaposváriak akarata ellenére is elkötelezett híve a gumiégető megépítésének”. Szerinte bebizonyosodott az is, hogy hazugságnak bizonyult az ellenzéki pártok politikai haszonszerzésével, riadalomkeltésével kapcsolatos állítások. Nem a kissebség volt a hangos, hanem a kaposváriak többségének hangját lehetett az elmúlt hónapokban hallani.

 

Pintér Attila (MSZP) hozzászólásában arra is emlékeztette a polgármestert, hogy sosem késő tanulni. Sajnos ez a nap még nem jött el! Ismét beleesett abba a hibába, hogy először hozott egy döntés, aláírta a szerződés felbontásáról szóló megállapodást, majd összehívta a Közgyűlést! A polgármesternek tanulnia kell még a helyi demokráciát.” Például a kaposváriaktól.

 

Pintér arra kérte Fideszes képviselőket, hogy ne az ellenzéki képviselőkkel vitatkozzanak, hanem a kaposváriakkal. A kaposváriakat kellett volna meggyőzni. A Fideszes képviselők a kaposváriak többségével, a kaposváriak közakaratával állnak szemben!

 

A Fideszes képviselők a felelősöket-, a felbujtókat „kereső”, a fenyegetésektől sem mentes hozzászólásai - hangnemét, tartalmát tekintve – nem változtak az április 7.-i „ügydöntő” Közgyűlés óta.

 

Lényegében megismételték az elmúl hónapokban – Dér Tamás, a Fidesz városi elnöke, és a Fidelitas által - kiadott közlemények tartalmát. A hangfelvételből „kihallani” a vesztesek dühét, gyűlöletét.

 

Mihalecz András (Fidesz) szerint az ellenzék nem a környezetvédelemmel foglalkozik, hanem Szita Károly van a célkeresztben.

 

Szerinte a képviselők alkalmatlanok arra, hogy ennek a környezetvédelmi beruházásnak az alkalmasságát eldöntsék. Az ellenzékiek meg különösen alkalmatlanok, hisz azt sem tudják, hogy oxigén nélkül nincs égés, mégis gumiégetésről beszélnek.

 

Az ellenzék manipulálta a kaposváriakat, felkorbácsolta az érzelmeket, felkeltette az emberek félelemérzetét. Politikai kampány indítottak a politikai tőke kovácsolására.

 

A beruházás megvalósításának megakadályozásáért valakinek vállalnia kell a felelősséget. Az ellenzék megakadályozta azt is, hogy a városnak ne kelljen visszafizetnie az ingatlanét kifizetett közel kétszáz millió forintot (szerinte, ha a Homatech nem tudja beszerezni az összes dokumentumot, akkor elbukta volna a pénzt). A kaposváriak majd a legközelebbi önkormányzati választások idején a szavazatukkal fogják megbüntetni a felelősöket.

 

Gyakran előfordul, hogy a polgármester – „jegyzőkönyvön kívül” - megjegyzéseket tesz a képviselői hozzászólásokra. Mihalecz többször emlegette „az ellenzék kedvenc beruházását” a kaposvári börtönt. A hangfelvételben jól hallani Szita megjegyzését, mely szerint a börtön nem fizet iparűzési adót! Feltehetően ez volt az akadálya annak, hogy a börtön Kaposváron nem épülhetett meg.

 

Dr. Pintér Rómeó (Fidesz) szintén az ellenzék felelősségét vetette fel, ugyanis a „város elesett legalább 50 munkahelytől, a technológia alkalmazásának társadalmi hasznától, és elesett egy komplett, innovatív iparágtól”. Jó lesz, ha az ellenzék ezen elgondolkodik.

 

Arra kérte Pintér Attilát, ne mondja, hogy a szembe állnak a kaposváriak akaratával, különösen ne személyével kapcsolatosan állítsa ezt, hisz előbb aláírta a helyi népszavazási kezdeményezést, mint képviselőtársa (jól hallható nevetés a teremben).

 

Dr. Szép Tamás (Fidesz) szerint „az eredményes népszavazási kezdeményezés nem bizonyítéka annak, hogy a kaposváriak többsége nem akarja a beruházást, ezért az ellenzéki képviselő ne is hitegesse magát ezzel”. Csak a Jóisten tudja, hogy a népszavazás során a kaposváriak hogyan szavaztak volna.

 

„A polgármester nem akar belháborút, hisz ennek politikai következményei vannak. Ezért visszavonta döntését. Az ellenzék örüljön annak, hogy nem lesz Kaposváron gumifeldolgozó üzem”.

 

Dr. Szép demokrácia-felfogására jellemző: „remélem, hogy a beruházással kapcsolatos helyi népszavazási kezdeményezés nem lesz precedens. Nem fog működni a város, ha egy hangos kisebbség jelentősebb beruházások esetén – mondvacsinált- vagy politikai okok miatt – ismét népszavazást kezdeményez”.

 

A „gumiégetővel” kapcsolatos napirendi pontot a polgármester – a megszokott gyakorlatnak megfelelően - összefoglalónak álcázott véleménynyilvánítása zárta le. Természetesen véleményének elhangzása után senki nem kapott szót. Ez a Szita-féle demokrácia gyakorlat.

 

Szita Károly „összefoglalójában” megismételte többször hangoztatott véleményét: „azzal, hogy elvitték a házuk elől a szemetet, attól még a szemét létezik, problémát okoz. Ezzel valamit kezdeni kell annak érdekében, hogy unokáink, gyermekeink és önmagunk is egészségesek tudjanak maradni. Az a dolgom, hogy erős közösséget építsek, amely úgy gondolom sikerült az elmúlt két évtizedben. Az a dolgom, hogy ha ez a közösség megosztott valamilyen kérdésben, akkor ezt a megosztottságot megszüntesse”.

 

Példátlan, a kaposvári önkormányzat megalakulása óta első alkalommal, történelmi szavazás történt a 2016. július 22.-i rendkívüli közgyűlésen. A Fideszes képviselők – beleértve a polgármestert is – hitükkel és meggyőződésükkel ellentétesen szavazták meg a határozati javaslatot, úgy, hogy annak egyetlen sorával, betűjével nem értettek egyet.

 

Úgy tűnik, hogy a NVB állásfoglalása miatt a „gumiügynek” nincs vége. Sajnos, más okok miatt sincs vége!

 

A következő sorokat csak azok számára ajánlom, akik úgy gondolják a „gumiégető” tisztán szakmai (környezetvédelmi) ügy volt!

 

Olvasom, hogy a „családok a gumiégető ellen” nevű Facebook csoportból többen kiléptek a sikeres aláírásgyűjtés után, mondván a gumiégetőnek „ellenzéki szaga van”. Sajnálom, hogy így döntöttek, de megértem őket. Ugyanakkor ezek a vélemények indokolttá teszik néhány tény felelevenítését.

 

A magukat pártokon (pártpolitikán) felülálló, a beruházást ellenző civilek (feltehetően Szita Károly szimpatizánsai) nagyon nehezen vették tudomásul, hogy a polgármester nélkülük, megkérdezésük nélkül – az önkormányzati demokráciát mélyen sértő módon hozott - politikai döntést. Tévednek tehát azok a kaposváriak, akik azt hiszik a „gumiégető” körüli vita tisztán a környezetvédelemről szólt. Ők minősítik bölcs döntésnek Szita meghátrálását.

 

Az elmúlt hónapok vitája arról is szólt, hogy a diktátumként bejelentett beruházás hozadéka (az ingatlan értékesítéséből származó közel kétszáz milliós bevételt, az ígéretek, hogy a világszínvonalat képviselő gumihasznosító Kaposvárt a környezetbarát Európa élvonalába repíti, az ötven munkahely, az évi százmilliós iparűzési adóbevétel) felülírja-e a kaposváriakat veszélyeztető, belátható környezeti-, és egészségügyi kockázatokat.

 

A vita arról is szólt, hogy elfogadhatatlan az a polgármesteri gyakorlat, mely szerint a kaposváriak rendszeresen egy sajtótájékoztatóból értesüljenek jelentős fejlesztésekről, jelen esetben egy, a jövőbeni életminőségüket romboló, kockázatmentesnek és környezetvédelminek hazudott beruházás megvalósításáról.

 

A demokráciahiányt már megszokták a kaposváriak. A „környezetvédelmi” beruházás kockázatmentességéről azonban nem sikerült meggyőzni a kaposváriak többségét (nem is nagyon akarták), ezért a kaposváriak úgy döntöttek, hogy nem kérnek a „gumiégetőből”!

 

Amikor Felder Frigyes (LMP) az „ügydöntő” április 7.-i rendkívüli Közgyűlésen azt kérte, hogy hagyjanak időt a kaposváriaknak a tájékozódásra és majd ezt követően döntsenek a képviselők, Szita Károly lesöpörte az asztalról a képviselő javaslatát.

 

Kíváncsi vagyok a Facebook csoportból kilépők, ezt a polgármesteri magatartást a szakmai-, vagy a politikai döntések kategóriájába sorolják?

 

Az ellenzéki pártok közül elsőként a DK - az április 3. napján közzétett - közlemény formájában reagált Szita Károly bejelentésére:

 

„Egyetértünk abban, hogy Kaposvár gazdasága erősödjön! Fontosnak tartjuk a Kaposvárra jövő befektetők támogatását! Támogatjuk Kaposvár zöldmegoldások iránti elkötelezettségét! Ugyanakkor kérjük és követeljük, hogy a gumiabroncs hasznosító üzem létesítésére vonatkozó döntés átlátható módon, a környezeti hatások teljes körű feltárásával, a kaposváriakkal konzultálva szülessen meg”.

 

Ez a követelés volt a vezérfonala az ellenzéki pártok és a beruházást ellenző kaposváriak közel négy hónapig tartó tiltakozásának.

 

Nem véletlenül a hét végére időzített polgármesteri diktátumra adott ellenzéki tiltakozásokról, a szakértői kételyekről a megyei napilap csak április 6-i számában tudta a kaposváriakat tájékoztatni (a „lakájmédia” hallgatott).

 

A „pártokon felülállók” figyelmébe ajánlom, hogy a helyi népszavazást az MSZP, illetve Pintér Attila kezdeményezte. A Jobbik, a közösségi portálon „NEM a kaposvári gumiégetőre” címmel ellenzéki összefogást szervezett és az április 7.-i rendkívüli Közgyűlésre mozgósította a kaposváriakat. Az Együtt közmeghallgatást-, majd a beruházás leállítását akarta elérni.

 

A DK már április 10-én már – hatóságilag engedélyezett – tiltakozó aláírásokat gyűjtött Kaposvár közterein. Az LMP kezdeményező szerepet vállalt a beruházást ellenzők mozgósításában, a „családok a gumiégető ellen” nevű Facebook csoport létrehozásában, a szakmai (környezetvédelmi) fórumok szervezésében.

 

A Kaposvár környéki települések – köztük Sántos és Taszár lakói – szinte azonnal tiltakoztak a „környezetvédelmi” beruházás ellen.

 

A kaposváriak számára - éppen az ellenzéki tiltakozások eredményeként - egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a polgármester becsapta a kaposváriakat, lényeges információkat hallgatott el. A kaposvári „fotel forradalom” csak ezt követően kapott lábra, a „gumiégető” ellen tiltakozók csak ezután álltak fel kényelmes a fotelekből.

 

A nehézkesen induló civil tiltakozás forduló pontja volt több száz kismama lufis felvonulása, illetve több forgalomkorlátozó megmozdulás volt. Ez megrettentette nem csak a Fidesz helyi szervezetét, hanem megdöbbentette Szita Károlyt is. Keresték a felbujtókat, a félelemkeltőket. Ettől volt hangos a június 9.-i Közgyűlés!

 

A helyi népszavazás elrendeléshez szükséges aláírások gyűjtését a beruházást ellenző civilek és az ellenzéki pártok kéz a kézben végezték. Az ellenzéki pártok folyamatos koordinációs tevékenysége a siker nélkülözhetetlen feltétele volt.

 

Valóban, a „gumiégető” építés elleni tiltakozásnak „ellenzéki szaga” volt.

 

Ennél szagosabb csak a kaposvári lakájmédia „tájékozató” tevékenysége volt. Ugyancsak erős szaga volt Fidesz városi elnöksége rágalmazó közleményének („25 éve hétről hétre, hónapról hónapra tapasztalhatjuk, hogy az ellenzéki pártok egyedüli célja: legyen minél rosszabb, nekik annál jobb) és a Fidelitas kétségbeesett kirohanásának ("Az ellenzéki pártok és politikusaik súlyos károkat okoztak a kaposváriaknak. Elzártak bennünket egy modern, környezetbarát technológia megvalósításától, annak társadalmi és anyagi hasznaitól").

 

Kapos-T gyors és megalapozott oknyomozó tényfeltárásai sokat segítettek a kaposváriak tájékoztatásában, a hazugságok leleplezésében.

 

Közben a kormány sem tétlenkedett, a nyomásgyakorlás eszközeként nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánította a Homatech Recycling Zrt. Kaposváron megvalósuló beruházásával összefüggő közigazgatási ügyeket. A gumifeldolgozó így kisebb, és a megszokottnál jóval gyorsabb hatósági ellenőrzés mellett épülhet fel Kaposvár határában. Korábban a helyi civil ellenállás miatt leállított százhalombattai beruházás kapcsán ugyanígy jártak el a döntéshozó.

 

A nyomásgyakorlás sem Százhalombattán, sem Kaposváron nem járt sikerrel.

 

A beruházás elleni tiltakozás – különböző pártszimpátiával rendelkező emberekből - erős közösséget hozott létre Kaposváron. A kaposváriak közakarata meghátrálásra (és nem belátásra) kényszerítette Szita Károlyt és a Fideszes képviselőket. Ezért nem jár köszönet! A „gumiégető” megépítését követelő kisebbség bocsánatkérése elmaradt!

 

Az elmúlt két évtized egyszemélyi döntései elleni tiltakozás most egy, a kaposváriakat és a Kaposvár környéki embereket „testközelből érintő beruházás kapcsán öltött testet. A kaposváriak megvédték Kaposvárt!

 

Nem higgyük azt, hogy a veszély elmúlt, nincs már feladat. Közösen védjük meg az önkormányzati demokráciát, annak érdekében, hogy Kaposvárnak megmaradjon az erős közössége. Ha Szita Károly megtanulja a demokrácia szabályait, legyen tagja ennek a közösségnek!



Lap tetejére