Kezdőoldal » Hírek » Szita Károly: „Egy kaposvári”. Könyvajánló II. rész

Szita Károly: „Egy kaposvári”. Könyvajánló II. rész

2016.03.22.
Hozzászólás

Már-már réginek tekinthető ígéretemnek szeretnék eleget tenni azzal, hogy folytatom a könyv népszerűsítését. Rá is fér, mert úgy tűnik, nem akar fogyni e fontos eseményeket megörökítő könyv. Már néhány hete már, hogy az egyébként is rém olcsó, az előállítás költségeinek a felét alig elérő 2500 forintos fogyasztói árat 2350 forintra csökkentették.
Amióta megvettem Szita Károly, „Egy kaposvári” című - a városvezető emlékezetes nyilatkozatait-, beszédeit, az általa írt programok egyes részeit tartalmazó, művészi színvonalú fotókkal (fedőlapját arcmásával) illusztrált, igényes megjelenésű - könyvét, gyakran lapozgatom.
Érdemes megvenni, bíztatom ismerőseimet. Aki feltétlen híve a városvezetőnek, annak emiatt kell megvennie. Aki érdeklődve figyelte, Kaposvár két évtizedes fejlődésének egyes stációit, a polgármester megnyilatkozásait, annak már a szembesítés miatt is érdemes a házi könyvtára számára megszerezni. Az utóbbiak közé tartozom én is. A könyv megadta a lehetőséget, hogy Szita Károly emlékezetes ígéreteit, nyilatkozatait szembesítsem a valósággal.

A könyvajánló I. részében ígértem, elmondom, hogy mit hozott a „konyhára” Szita Károly csodafegyvere, a „Kaposvári modell” és az a várospolitika, mely szerint „a jó gazda nem zsebei, hanem feladatai méretéhez igazítja a szükséges forintokat”.

 

Idézet a könyvből (78. oldal): „amikor 2008 őszét írtuk, érzékelhetővé vált a gazdasági vállság. … Két úton indulhattunk el: az egyik, hogy túléljük a válságot, a másik, hogy nyertesei leszünk. …Intézkedéseinket azért hoztuk, hogy a gondok kisebbek legyenek Kaposváron, mint az ország többi településén. A gazdasági vállság megtanított bennünket arra, hogy a bajban adni kell és nem elvenni. Bevezettük a Kaposvári modellt, az országban is elismerést kiváltó, vállalkozásokat segítő, munkahelyeket megőrző programunkat, amely öt részből áll. Előre hoztuk beruházásainkat,, hogy munkát tudjunk adni a kaposvári embereknek. Foglalkoztatási és Munkahely-megőrzési Támogatási Keretet működtettünk. A legkisebb vállalkozásoknak elengedtük a helyi iparűzési adót, a közepes és nagyobb vállalkozásoknak pedig fizetési halasztást vagy részletfizetési lehetőséget adtunk. Mindemellett szervezett közmunkaprogramot indítottunk. Programunk sikeres volt, hiszen Kaposváron jóval kevesebben veszítették el az állásukat, mint másutt az országban.”

 

A 2008. november 13.-i közgyűlésen körvonalazott modell tartozéka volt a vállalkozásokat támogató „gyakoribb számlázási lehetőség” és „az önkormányzat 30 napos fizetési kötelezettségének 15 napra történő csökkentése” is.

 

A fentiek idézett mondatok valóságtartalmának értékelése érdekében ugorjunk néhány évet visszafelé, a 2007-2014-es uniós ciklus elejére.  A kormányszintű előkészítés során már körvonalazódott, hogy jelentős támogatási összegekhez juthatnak az önkormányzatok, így Kaposvár is. Szita Károly kiváló politikai érzékkel ismerte fel, hogy a támogatások odaítélésénél fontos szerepet játszhat a közgyűlésbe bekerült pártok összefogása, egységes fellépése.

 

Az „egyetértés” demonstrálása és a közel 60 milliárd forintnyi beruházás megvalósítása érdekében a Fidesz felfüggesztette a „mi nyertük a választást, majd mi megmondjuk, hogy mi történjen a városban” napi gyakorlatát, Szita utasítására a Fidesz frakció szövetséget kötött az MSZP és az SZDSZ közgyűlési frakciójával.

 

ÖSSZEFOGTAK KAPOSVÁRÉRT

 

A Közgyűlés 2007. 02. 19.-i ülésén hagyta jóvá Kaposvár „Cselekvési Programját”. A képviselők meghatározták Kaposvár azon fejlesztési céljait, amelyek várhatóan EU-s forrásokból a jövőben támogathatóak lesznek, továbbá a városfejlesztési elképzeléseibe is szervesen illeszkednek. A Dél-dunántúli Operatív Program (DDOP), a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP), a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) igényeinek megfelelően három kategóriába sorolták a fejlesztéseket: „Kiemelt fontos fejlesztések”, „Nagyon fontos fejlesztések”, „Fontos fejlesztések”. A megjelölt fejlesztések becsült bekerülési költsége közel 68 milliárd forint volt.

 

„Kaposvár halad”

 

Szita Károly a siker - és természetesen Kaposvár jövője - érdekében átmeneti fegyverszünetet kötött az MSZP országgyűlési képviselőivel.

 

„Összefogtak Kaposvárért”

 

Még mindig csak 2007. elején vagyunk, a vállságról még az Egyesült Államokban sem hallottak.

 

Kaposvár gazdasági fejlődésének felgyorsítása-, a helyi vállalkozások munkahelyteremtő beruházásainak megvalósítása érdekében intenzív hitelfelvételbe-, és devizaalapú kötvénykibocsátásba kezdett az önkormányzat: 2007. november 8.-i közgyűlés döntött az 5,2 milliárd forint összegű, deviza alapú kötvénykibocsátásról és a 9 milliárd forint összegű hitelfelvételről. A képviselő-testület kijelölte azokat a fejlesztési célokat, amelyeket 2010.-ig tartó az önkormányzati ciklusban mindenképpen, támogatás nélkül is megvalósít (többek között: Városközpont rehabilitáció, Termálfürdő és strand fejlesztése, Kaposvár Komplex Turisztikai fejlesztése, Vásárcsarnok építése, NOSTRA Ifjúsági Centrum, Bérlakás építési program, Sávház rekonstrukciója, stb.). A beruházások indoklásában továbbra sem volt szó a pénzügyi, gazdasági vállságról.

 

A közel 14 milliárd összegű pénzügyi forrás megteremtésekor is az volt a véleményem, hogy a 2007. elején „beharangozott” és a három párt által is támogatott, mint egy összesen hatvanmilliárdos fejlesztések az önkormányzati ciklus hátralévő, szűk,  három évében történő megvalósítása - pénzügyi, előkészítési, szervezési, stb. okok miatt - lehetetlen vállalkozás egy Kaposvár méretű város számára.

 

Az Okmányiroda előcsarnokában 2008. január végén kitett fotókon - amikor a pénzügyi, gazdasági válságot még az Egyesült Államokban is csak kevesen érzékelték - látható volt a 2010 végéig megvalósításra tervezett nagyprojektek kivitelezésének megkezdése-, illetve befejezése időpontjai, illetve a bekerülési összegek.

 

A fotók megtekintése után lehetőség nyílik az „Ismered Kaposvárt?” társasjátékra is, azaz ki emlékszik arra, hogy a beruházások – 2010-ben tervezett befejezés helyett – mikor valósultak meg?

 

Ugyancsak az össznépi összefogást demonstrálta a helyi gazdaság, az érdekképviseletek, az oktatás-kutatás, a szakképzés és a munkaügy szakembereinek részvételével 2008. augusztusban megalakított „Gazdaságfejlesztési Tanács”. Feladata volt egy átfogó, komplex gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási stratégia elkészítése. Szita Károly a stratégia alapvetéseként jelölte meg az önellátó kaposvári gazdaság kialakítását, azaz Kaposvár a lehető legnagyobb mértékben függetlenítse magát az államtól.

 

A „Gazdaságfejlesztési Tanács” egyetlen ülést nem tartott, a gazdaságfejlesztési stratégia soha nem készült el.

 

Amikor 2008. november közepén, az Egyesült Államokból a pénzügyi-gazdasági válság áttelepült a fejlett Európába és megérintette az export-import révén a nyugati gazdasággal kapcsolatban álló Magyarországot és a szele elérte Kaposvárt, akkor Szita Károly közgyűlésen adott tájékoztatást „a pénzügyi vállságra adott kaposvári válaszról”, amely aztán később, mint a „Kaposvári modell” néven került be a köztudatba. Ennek kiemelt cselekvési pontja volt a beruházások előrehozása: „azokat az építkezéseket is elkezdjük, amelyeket 2011-ben kellene csak elkezdenünk”. A Kaposvári modell országos hírnevét, Kaposvár európai jellegét volt hivatott erősíteni a két, önkormányzati tulajdonú cég, a Városgazdálkodási Zrt és a KAVÍZ Kft által fizetett hirdetés.

 

A Szita féle „Kaposvári modell” - benne a beruházások előrehozása – Kaposvár város gazdaságtörténetének egyik legnagyobb blöffje-, az ehhez kapcsolt kommunikáció pedig a hazugságok cunamija volt.

 

Az „előrehozott” beruházások döntő többsége az eredeti határidőhöz képest is jelentős - esetenként több éves - csúszással fejeződtek be, vagy meg sem valósultak. A többletköltségek elvitték a kamatmegtakarításokat.  A beruházások többségét megyén kívüli cégek „nyerték el”, miközben a helyi vállalkozások száma - a kaposvári modell kipukkadt léggömbje eredményeként - drasztikusan csökkent, meghatározó építési vállalkozások mentek tönkre, illetve „épültek le”.  Emiatt a regisztrált álláskeresők száma 30 százalékkal nőtt. Az a kevés is, ami a modellből megvalósult, az önkormányzatok finanszírozásának 2012. évi átalakítása után megszűnt létezni (például azoknak a vállalkozóknak az adómentessége, akiknek a számított adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió forintot). A város adóssága elérte a 20 milliárdot. Ennek kamatterhe – a kormány adósság-átvállaló akciója idején meghaladta a 10 milliárd forintot (Szita Károly: „a jó gazda nem zsebei, hanem feladatai méretéhez igazítja a szükséges forintokat”).

 

Szita „gazdasági csodafegyvere” semmilyen vonatkozásban nem igazolta létét, még kevésbé sikerét.

 

A könyvajánló írás aktualitását adja az is, hogy lehetőség van a mögöttünk hagyott és a jelenlegi uniós ciklus kaposvári beruházási programjának összehasonlítására. Az elköltésre szánt pénz nagyságrendjei között – ha a 67-es út autópályává történő átalakításának költségeit figyelmen kívül hagyjuk – nincs lényegi különbség. Az erre az önkormányzati-, és országgyűlési ciklusra ígért beruházások becsült költsége – változatlan áron – közel hasonló, összesen, mint egy 60 milliárd forint.

 

Sajnos, két évvel, az uniós ciklus megnyitása után is „a 2016. elsősorban a pályázatok előkészítésének, benyújtásának időszaka lesz, és a sikeres pályázatok esetében már megkezdjük a megvalósítás előkészítését is”, olvasható Kaposvár 2016. évi költségvetésében.

Ez, az én olvasatomban azt jelenti, hogy kivitelezések jobb esetben is csak 2016 végén, de valószínűbb, hogy 2017 elején indulhatnak.

 

A Modern Városok Program Kaposvárra eső 122 milliárdjából - 67-es út korszerűsítésének 77 milliárdos költségének levonása után - fennmaradó, mint egy 45 milliárd így is elképesztően nagy összeg. Ennek elköltése, a beruházások megvalósítása alig másfél, két év alatt, azaz a 2018-as országgyűlési választásokig emberfeletti munkát fog jelenteni.

 

A 45 milliárdhoz jön még hozzá az Integrált Települési Programhoz kapcsolható 14,7 milliárd, amelynek elköltésére – szerencsére - több idő áll rendelkezésünkre. Ennek konkrét felhasználásáról viszont ma még keveset lehet tudni.

 

Nem kétséges, hogy a „közösen kiválasztott” beruházások valóban sokat javíthatnak a kaposváriak életminőségén, azonban - egy újságírói kérdésre válaszolva Orbán Viktor is elismerte - az ígért fejlesztések csak „másodszándékkal” kapcsolhatók Kaposvár gazdasági fejlesztéséhez. Ezért, a miniszterelnök is csak „jósolni” tudta, hogy az ígért fejlesztések hatással lehetnek a város kiemelt gazdasági ágazatai - az agrár-élelmiszeripar és a gépipar - fejlődésére is. Persze, ha a gazdasági növekedés is 3 százalék fölött lesz, jelentette ki Orbán Viktor!

 

A kormány a felhasználható támogatások 60 százalékát gazdaságfejlesztésre fordítaná, Kaposvár esetében ez biztosan nem így történik.

 

Kísért a múlt? Annak idején Matolcsy György azt mondta „a szökőkutak nem teremtenek munkahelyeket”!



Lap tetejére