Kezdőoldal » Hírek » Gondolatok Kaposvár 2016. évi költségvetéséről.

Gondolatok Kaposvár 2016. évi költségvetéséről.

2016.01.25.
Hozzászólás

A Közgyűlés – a polgármester előterjesztésében – csütörtökön tárgyalja a 2016. évi költségvetést. A mögöttünk hagyott költségvetési év szokatlanul nagy teret kapott az előterjesztésben, annak ellenére, hogy „2015-ben új létesítmény nem került átadásra, illetve bővítésre irányuló beruházás nem történ”. A „kiemelés” mégis indokolt, mert a környezetvédelmet-, az energiagazdálkodást érintő, több mint tízmilliárdból megvalósított fejlesztések (a hulladékgazdálkodás, autóbuszpark cseréje) korszakos jelentőségűek voltak. Sajnos a beruházások kaposvári vállalkozásoknak nem adtak munkát. A történelmi jelentőségű intézmény felújításból is csak morzsák jutottak a helyieknek. Ugyanakkor a város költségvetését nem érintő, 67-es út kétszer kétsávosra történő bővítése mellett, mint egy 60 milliárdos fejlesztési lehetőségre kapott ígéretet Kaposvár.
Ezért aztán nehezen vitatható az a polgármesteri kijelentés, mely szerint a „2015 városunk történetének egyik legsikeresebb éve volt”.

Azon a Szita Károly által tett kijelentésen, miszerint „mindazt sikerült megvalósítani, amit közösségünk eltervezett, sőt az élet bizonyos területein olyan álmaink is valóra váltak, amelyekre nem is mertünk gondolni”, már lehet, sőt kell is vitatkozni. Nem csak azért, mert az elmúlt két évtizedben a polgármester szájából néhányszor - más és más évszámhoz, több, nagy ívű fejlesztésekhez kapcsolva - már elhangzottak e mondatok, hanem azért, mert ezek a lírai töltésű kommunikáció messze van a valóságtól.

 

Téves a polgármester azon állítása, miszerint „tizenegy éve nem volt olyan alacsony a munkanélküliek száma, mint ma”. Ez az állítás több sebből is „vérzik”.

Nem összehasonlítható a 2015. októberi és a tizenegy évvel ezelőtti adat, ugyanis tizenegy évvel ezelőtt, azaz 2004-ben a „regisztrált munkanélkülieket” tartották nyilván, 2015-ben a „regisztrált álláskeresőket” rögzíti Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. Tudvalévő, hogy jóval kisebb az álláskeresők száma, mint ahányan munka nélkül vannak.

 

A kijelentés értékelésekor figyelembe kell venni azt is, hogy 2004-ben még nem volt közmunka program, 2015. év őszén 463 közmunkás javította Kaposvár foglalkoztatási statisztikáját.

 

A jó foglalkoztatási adatokért egyébként sem kell tizenegy évre visszamenni: 2014 őszén – a közmunkások magas számának köszönhetően - 4,79 % volt a foglalkoztatási mutató, míg a polgármester által hivatkozott időpontban 4,73 százalék volt.

 

Sajnos sokan nem ismerik fel, az ilyen összehasonlítások azt a látszatot keltik, mint ha a közmunkát elfogadnánk az emberi lét alapvető és hosszú távú elemeként. Ez senkinek nem lehet érdeke.

 

Az a célkitűzés, mely szerint „mindazok számára, akik dolgozni akarnak, lehetővé kell tenni a munkát”, nem a közmunkáról szól. Elismerem a közmunka átmeneti fontosságát. A teljes foglalkoztatottságot azonban nem a közmunkások számának a növelésével kell elérni. A közmunkára alapozott teljes foglalkoztatottságtól nem lesz erősebb a kaposvári gazdaság. A közmunkás bérekkel nem lehet a „polgári berendezkedést és jólétet” megteremteni.

 

Szita Károly – mint annyiszor - a közös tervező munkára hivatkozik.

Ugyan, milyen „közös tervező munka” az, melynek eredményeként a tanév megkezdése után cseréljük ki egy gimnáziumi épület ablakait. Még az igazgatónőt is meglepte - saját bevallása szerint - a váratlan ablakcsere, oly annyira, hogy talán még ma sem hiszi el évtizedes álma beteljesülését. Lehet, hogy kihagyták a „közös tervezésből”?

 

Az energia megtakarítást eredményező, hat intézményt érintő felújításnak van egy másik szépséghibája is: a felújítási munkákat egy helyi, közismert vállalkozást megvásárló cég nyerte el. A „városi legenda” szerint nem volt véletlen, hogy kaposvári vállalkozók a három - egyenként nettó 110 milliós, uniós pénzből finanszírozott – munkára nem kaptak ajánlat-adási-, versenyzési lehetőséget. A közbeszerzési eljárásban a „kaposvárinak” megvásárolt cég egy-egy tamási, illetve paksi céggel kellett „megküzdenie”. Valószínű, az sem volt véletlen, hogy mindhárom munka projektmenedzsment feladatait ugyanaz a - Győr környéki - cég látta el „csekély”, bruttó 25,2 millió forintért. A történethez hozzátartozik az is, hogy szerződő felek a kivitelezési szerződésekben rögzített befejezési határidőt – ugyanazzal a szó szerinti indoklással – egy hónappal meghosszabbították. Megjegyzem, már az ajánlat adáskor nyilvánvaló volt, hogy a vállalt határidő nem lesz tartható.

 

Az érintett helyi vállalkozók kínos mosoly kíséretében vették tudomásul az újabb „kisemmizést”, arra számítva, hogy a hallgatásuk előbb, utóbb „megtérül”. Ahogy a magyar ember mondja, „ma neked, holnap nekem”. Így a korrupciónak még a gyanúja sem merülhet fel.

 

Sajnos a kaposvári építőipari vállalkozásoknak - a 2014-es választások után - 2015-ben alig akadt munkájuk. Ami volt, az is jórész az év második felében. Jól látható, hogy ez így lesz 2016-ban is.

 

Számtalanszor elmondtam, az ilyen kampányszerű-, hullámzó fejlesztéspolitika nem követhető sem pénzügyileg, sem munkaerővel. A kaposvári vállalkozások egyenletes és kiegyensúlyozott munkaellátottsága érdekében több évre kiterjedően átláthatóbbá kellene tenni az önkormányzati felújítási-, beruházási munkákat, hogy azok ismeretében tervezhetők legyenek a helyi vállalkozások erőforrásai. Ez pozitívan hatna a foglalkoztatásra is.

 

Idézem ismét a polgármestert: A 2015. év elején – a kéményseprők seprűjéből kihúzott három szőrszál szerencsét hozott, „hisz olyan dolgot is sikerült megvalósítanunk, amiről az év elején még nem is álmodhattunk.”

 

Szita Károly ide sorolja az autóbusz beszerzést is. E lírikus mondat akkor lenne igaz, ha az autóbusz-gyártást a színválasztással kezdődött volna, amiben igencsak kételkedem. Már pedig a polgármester az év elején kérte fel a kaposváriakat a színválasztásra. Illene arra emlékeznie arra, hogy az előző uniós ciklusban a Kapos Holding pályázatot nyújtott be az autóbusz-park cseréjére (lehet, hogy nem szóltak a tulajdonosnak?). A közbeszerzési eljárást 2014 második felében lefolytatták, majd 2015 első heteiben sor került az autóbuszok beszerzésére is. Igencsak furán jönne ki, ha egy több mint 7 milliárdos beruházás a szerencsének, azaz a kéményseprőből kihúzott három szőrszálnak lenne köszönhető. Inkább tudom be annak, hogy a hátunk mögött hagyott uniós ciklus pénzmaradványainak elköltésben Kaposvár kreatívabb volt más önkormányzatoknál.

 

Azt sem tartom „álomszerűnek”, hogy a korszerű, környezetkímélő – az energiagazdálkodást is javító – hulladékgazdálkodási program megvalósítása tíz évet vett igénybe. Az új, házhoz menő szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos lakossági tapasztalatok homlok egyenesen ellentétesek a „hivatalos” rózsaszínű nyilatkozatokkal.

 

Félreértés ne legyen, nem az elvégzett munkát, az eredményeket tartom kevésnek, hanem a sikereket túlszínező - a valóságtól messze álló – lírikus kommunikációt tartom soknak.

 

Lássuk a 2016-os költségvetést!

 

A miniszterelnök tavaly októberi látogatása során 122 milliárdos fejlesztési lehetőséget ígért Kaposvárnak, amely révén több új intézmény épülhet. Az uniós program keretében is 14,7 milliárd jut a városnak. Egyetértek azzal, hogy Kaposvár fejlődésének kiemelkedő időszaka előtt áll.

 

Ez év elején a kormány - a korábban megígért fejlesztési támogatások terhére, az előkészítést segítő előlegként - 2 milliárd fejlesztési támogatást adott Kaposvárnak. Úgy tudom, már rendelkezünk kész tervekkel, ezért remélhető, hogy a támogatás egy része kivitelezésre is felhasználható, így az év első felében is lesz munkájuk a helyi vállalkozásoknak.

 

Az előzmények ismeretében 2016-os költségvetéstől többet vártam. Azt vártam, hogy 2016-ban megkezdődnek az elmúlt évben eldöntött fejlesztések megvalósítása (a tervezés, a közbeszerzés, kivitelezés). Ebből - ami a kivitelezést illeti - vajmi kevés látszik a 2016-os költségvetésben.

 

Két évvel ezelőtt nyitották meg a 2014 – 2020-as uniós ciklust. Ennek ellenére – olvasom az költségvetési előterjesztésben – a 2016. elsősorban a pályázatok előkészítésének, benyújtásának időszaka lesz, és a sikeres pályázatok esetében már megkezdjük a megvalósítás előkészítését is”.

 

Ez azt jelenti, hogy kivitelezések jobb esetben is csak 2016 végén, de valószínűbb, hogy 2017 elején indulhatnak. Ma még sok minden nem látható. Remélhető, hogy az áprilisi költségvetés rendelet módosításakor átláthatóbbak lesznek a megígért fejlesztések megvalósításának az üteme.

 

Úgy tűnik azonban, hogy a kormány tudatosan időzíti a fejlesztések megvalósítását az országgyűlési választásokat megelőző két évre. Így történt az első Fidesz kormány idején is.

 

Noha a 67-e út kivitelezési költségei nem is érintenek bennünket, 122 milliárdból fennmaradó, mint egy 60 milliárd elképesztően nagy összeg. Elköltése, a beruházások megvalósítása alig másfél, két év alatt, azaz 2018 tavaszáig emberfeletti feladatot fog jelenteni. Orbán Viktor – amikor Kaposváron jártakor „hozzánk vágta” a 122 milliárdot - a fejlesztések megvalósításának határidejéül a 2018-as országgyűlési választásokat jelölte meg, nem pedig 2019 őszét, az önkormányzati választásokat, amint azt tette a polgármester a múlt heti közmeghallgatáson.

 

Fontosnak tartom a költségvetés erényeként megjegyezni, a működési költségvetés – a korábbihoz képest – elenyésző mértékben finanszírozza a fejlesztési költségvetés hiányát, azaz a városüzemeltetéstől kevesebb pénzt kell elvonni. Úgy tűnik, ezzel nekem is megvalósul egy évtizedes álmom, tényleg „MEGYÜNK ELŐRE”.



Lap tetejére