Kezdőoldal » Hírek » ÉLMÉNYFÜRDŐ, mint Kaposvár turisztikai látványossága

ÉLMÉNYFÜRDŐ, mint Kaposvár turisztikai látványossága

2015.01.05.
Hozzászólás

A kaposvári önkormányzat két és fél évtizede alatt több olyan beruházás volt, melynek létjogosultsága pénzügyi-gazdaságossági szempontból megkérdőjelezhető volt, illetve a jogsértés-, a korrupció-, a hűtlen kezelés gyanúja lengte körül. A Városi Fürdő komplex fejlesztése - amely közel húsz éve került Kaposvár beruházás-politikájának középpontjába - magán viseli valamennyi jelzőt. A közel 6 milliárdos presztízsberuházás nem csak az önkormányzat költségvetését „rokkantotta meg”, hanem számos kaposvári vállalkozás bukásában is szerepet játszott.
Minden marketing tevékenység ellenére - nagyon sok kaposvári szerint - még az igali-, a gunarasi gyógyfürdő „hitelességét” sem éri el, nem beszélve a régióban lévő, hasonló funkciójú (kialakítású) zalakarosi-, kehidakustyáni élmény- és gyógyfürdőről.

Az önkormányzat két és fél évtizedes történetében nem született olyan beruházási döntés, amely akkora - következő évtizedekre is ható – pénzügyi hátrányt okozott volna a kaposvári adófizetőknek, mint a kaposvári fürdőfejlesztés első üteme, azaz az ország egyik legnagyobb vízfelületű, szabadtéri élményfürdőjének megépítése. A megvalósításhoz - kuriózumként - egy, Szita Károly és köztem létrejött fogadás is kapcsolódott. A fogadásról annak idején a megyei napilap 2004. 09. 16.-i száma is tudósított:

 

egy havi fizetés

Somogyi Hírlap 2004.09.16

 

Köztudott, politikussal kockázatos fogadást kötni, mert politikusi körben az ígéret megtartása nem jellemző. Én tiszteletből vállaltam az egyoldalú kockázatot, mert egyrészt akkor még hittem a polgármesternek, másrészt a fogadást Szita Károly ajánlotta. Ugyanakkor ismerve a beruházás jogi-, pénzügyi-, műszaki feltételrendszerét kizárt dolognak tartottam, hogy az élményfürdő 2005 nyarára megépíthető.

 

A politikus polgármestert a fogadásban megjelölt határidő letelte után levélben kerestem meg a tartozás megfizetése érdekében:

 

levél

 

Szita Károly a becsületbeli tartozást a figyelmeztető levél ellenére sem fizette meg, válaszra sem méltatott. A helyi médium erről már nem tudósított. Ennek egyszerű oka volt. A fogadás túlmutatott önmagán! A polgármester minden közösségi ellenállást-, racionális érvelést elsöprő hiú akarnoksága Kaposvár történetének máig is legnagyobb - két ütemben megvalósított - beruházásának megvalósítása során mutatkozott meg a maga teljességében.

 

Tudni kell, hogy Kaposvár MJV Közgyűlése 2000 elején döntött arról, hogy megvalósítja a városi fürdő – a gyógyászati rész bővítését és egy télen is üzemeltethető élményfürdő megépítését is magába foglaló – komplex fejlesztését. Az erről szóló tanulmányterv 2000 augusztusában el is készült („Kaposvári Városi Fürdő fejlesztési programvázlat”). A Közgyűlés 2000 decemberében döntött a megvalósítási tanulmányterv, illetve az elvi építési engedélyezési terv elkészítéséről. Bár a dokumentációk rendelkezésre álltak, a Közgyűlés csak 2002. február végén döntött arról, hogy a 2 milliárdos beruházást megvalósítja, és a kivitelezést több ütemre bontja. A beruházás első ütemének bekerülési összegét bruttó 408 millió forintban határozta meg. A „Kaposvári Termálfürdő fejlesztése és bővítése” c. projektet a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács is támogatta. A többször módosított Támogatási Szerződést - mely szerint a projekt megkezdésének időpontja 2003. szeptember 24., a befejezés időpontja 2005. szeptember 23. - a Közgyűlés 2004. június 3. napján tárgyalta meg, azzal hogy a kivitelezés befejezési határidejét 2005. december 31. napjára kéri módosítani, illetve az oktatási célokat szolgáló tanmedence megvalósítására fordítható összeget élménymedence építésére kívánja felhasználni (a tanmedencének a későbbiekben lesz még jelentősége).

 

A kaposváriakat is félrevezető, a Széchenyi Terv által kínált támogatását elszalasztó, évekig tartó időhúzásnak, taktikázásnak - amint az később kiderült - a háttérben folyó „üzleti tárgyalások” voltak az okai.

 

A képviselők döntése után néhány héttel, mint a „derült égből a villámcsapás” bukkant fel a Jászai Gellért nevével fémjelzett - a Siótur mellett több balatoni kempinget is magáénak tudó - SCD Group Holding Rt. befektető üzleti kör.

 

Élmény lesz a fürdő

www.kapos.hu 2004.08.05.

 

Az „üzleti” ajánlat - a polgármester által is elismerten - a korábbi komplex fejlesztési program felhasználásával készült, amely azonban alapjaiban eltért a korábbi önkormányzati szándéktól. A befektető csak az egyedülálló vízfelületű élményfürdő kivitelezésére tett ajánlatot, a Kaposvárra irányuló gyógyturizmust megalapozó - a komplexebb tervező-, kivitelező ismereteket feltételező - gyógyászati rész fejlesztésére nem vállalkozott.

 

Készül

Somogyi Hírlap 2004.09.08.

 

Kaposvár képviselő testülete a2004. szeptember 23.-i rendkívüli közgyűlésén elkötelezte magát a befektető – jogilag vitatható, pénzügyi-gazdasági feltételeit tekintve előnytelen - üzleti ajánlata mellett. Az ajánlat kidolgozottságára jellemző, hogy a viták kereszttűzében álló élményfürdő kivitelezése csak közel egy év múlva kezdődött meg.

 

Az ország legnagyobb vízfelületével rendelkező élményfürdő befejezése a fogadásban megjelölt időponthoz képest pontosan egy évet késett, az első teljes üzemévre csak 2007-ben került sor. Az akkori gazdaságossági számítások szerint az élményfürdő működési költségeit - a 2350.-Ft-os felnőttjegy és 1450.-Ft-os diákjegy esetén - a bevételek fedezik. A Közgyűlés a jegyek árát 1600.-Ft-ban, illetve 1100.-Ft-ban állapította meg, azzal, hogy az átlag, napi 365 fővel számított 23,4 millió forint veszteséget az önkormányzat fedezi.

 

Az élményfürdő látogatottsága minden várakozást (és engedélyezett 984 fő látogatószámot) felülmúlt: a számos műszaki probléma, a mostoha környezeti körülmények, egyes élményelemek balesetveszélyessége, illetve használatának megtiltása, a kevés parkolóhely, a hosszú várakozás a pénztárnál, stb. ellenére a forgalom több alaklommal is elérte az 5000 főt, de gyakori volt a napi 3000-3500 látogató. Az átadást követő években élményfürdő „használhatósága” érdekében az önkormányzat többszáz milliós beruházást valósított meg.

 

Bebizonyosodott, - mit annak idején Polyák József képviselőtársammal képviseltünk - hogy az élményfürdő még magas vendégforgalom mellett sem képes fedezni a bevételeiből a működés költségeit. Ezt igazolták azoknak az éveknek az adatai is, amikor kizárólag az élményfürdő üzemelt: 2009-ben 212,3 millió, és 2010-ben 217,6 millió volt a veszteség. Ennek egyik, alapvető oka az volt, hogy az élménymedence néhány fokos, a frissvíz kútból szivattyúzott vízének melegítésére nem a termálvíz hőjét használták fel, hanem a földgázt, melynek költsége évi, mint egy 100 millió forint volt. Annak idején a polgármesteri hivatal által „delegált” műszaki ellenőr sem tudta megmondani, hogy a befektető által beépített hőcserélőket miért nem használják („Éjjel-nappal négy kazán melegíti a kaposvári élményfürdő négyezer köbméternyi vízét” www.sonline.hu 2007. április 23.).

 

Bár már a garanciális időszak alatt nyilvánvalóvá vált, hogy kivitelezett létesítmény több szempontból nem felel meg az a kötelező alkalmassági követelményeknek, az önkormányzat elmulasztotta az ezzel kapcsolatos jogait érvényesíteni. A rendszeres javítás - évi több tízmilliós - költségei szintén az önkormányzat költségvetését (és a kaposvári adófizetőket) terheli ma is.

 

Az élményfürdő pénzügyi, műszaki fejlesztési koncepcióját kidolgozó-, és a kivitelezést megvalósító SCD Group cégeit - nem sokkal az élményfürdő 2006 nyarán történt „megvásárlása” után felszámolták. A városnak - a korabeli műszaki becslések szerint legfeljebb 800-850 milliót érő élményfürdőért - a 1,3 milliárd forint vételár mellett még 500 millió forint - a piacinál kedvezőbb (!) - kamatot is fizetnie kell. Vigasztaló, hogy az 1,8 milliárd forintot 2020-ig, évi 120 millió forintos részletekben törlesztheti.

 

A „fekete leves” azonban csak ezt követően, a Gyógyfürdő, mint Kaposvár komplex egészségturisztikai fejlesztése alatt lett tálalva!



Lap tetejére